„Hajózható folyónak hazudták a béketárgyalásokon a csehek az Ipolyt? Fia elvált magyar felesége miatt büntette a francia kormányfő Magyarországot? Az alábbiakban tíz legendát, féligazságot gyűjtöttünk Trianonról. Ezek a történetek elterelik figyelmünket a valós okokról, vagy egyenesen visszaélnek a magyar kisebbségek iránt elkötelezett polgárok bizalmával.
1. Az Osztrák-Magyar Monarchia felosztása szabadkőműves-összeesküvés eredménye. Hamis.
A radikális világi és jobbára egyházellenes szabadkőműves-páholyok nyilván nem rokonszenveztek a reakciósnak és klerikálisnak tartott Monarchiával, ám befolyásuk mértéke erősen kérdéses. Nem volt szabadkőműves sem Clemenceau francia kormányfő, sem Poincaré köztársasági elnök, Aristide Briand miniszterelnök és még sokan a döntéshozók közül. De szabadkőműves volt élete egy szakaszában Winston Churchill, akinek számos, a revízió iránt megértő kijelentését jegyezte fel a történetírás. Az a szabadkőműves-gyűlés, amelyre a teória terjesztői hivatkozni szoktak, 1917 júniusában nem döntött semmiről, legkevésbé a Monarchia felosztásáról: homályos utalgatást tartalmazott a népek önrendelkezésére és a népszavazásokra. Ezzel alighanem a magyar békedelegáció is megelégedett volna három évvel később.
2. A kommunista Tanácsköztársaságért cserében, büntetésként mérték az országra a trianoni büntetést. Részben hamis.
A párizsi békekonferencia 1919 januárjában ült össze, és a szakértői bizottságokban 1919. március elejére készen állt a magyar határok terve, amelyen később csak keveset módosítottak. Párizsban nem rokonszenveztek a kommunistákkal, de paradox módon 1918 novembere és 1919 novembere között épp a tanácskormány állt a legközelebb ahhoz, hogy az antant elismerje legitim kormánynak, és meghívja képviselőit Párizsba.”