„A Bugár Béla vezette, magát polgárinak nevező, alapvetően liberális párt tizennégy megszerzett mandátumából hét szlovák nemzetiségű politikusé lesz, ami egyrészt erősen megkérdőjelezi e frakció elkötelezettségét a magyar ügyek iránt, másrészt pedig azt jelenti, hogy az eddigi húszról mindössze hétre zsugorodik a magyarok létszáma a százötven fős pozsonyi parlamentben. A Magyar Koalíció Pártjának (MKP) megdöbbentő kiesése a törvényhozásból merőben új helyzetet teremt, s egyben rendkívüli felelősséget ró Bugár Bélára. Hogy sikerül-e ennek megfelelnie, azt csak az elkövetkező évek döntik el. Hiba lenne ugyanakkor tragédiaként felfogni az MKP kudarcát, hiszen az a szlovákiai magyarok szabad akaratából történt, még akkor is, ha a Most – Híd párt feltűnően sok pénzt tudott kampányra költeni, Bugárt pedig – mint általában – most is a tenyerén hordozta a szlovák média. A nacionalista támadássorozatnak kitett, megfélemlített felvidéki magyarság nagyobbik része az együttműködés reményében keresett új menedéket. Belegondolni is rossz, mi lenne, ha mégis Fico maradna a hatalomban.
A MKP kiesése a pozsonyi parlamentből egyben azt is jelzi, mennyire törékeny a határon túli magyarok érdekképviselete. Olyan törvényi keretek hiányában, amelyek lehetővé tennék a kisebbségben élő nemzeti közösségek döntési, beleszólási jogát saját ügyeikbe (pozitív példaként lásd a Szerbiában létrehozott kulturális autonómiát), akár egy sikertelen kampány nyomán született választási eredmény is kockára teheti a politikai szempontok szerint változó jogbiztonságot.”