„Ne feledjük, hogy a mögöttünk lévő választás az utolsó volt a kétpólusú politikai választások sorában. Most utoljára hitte el azt őszintén a baloldali közéleti elit, hogy az MSZP-n kívül nincs más út. Szomorú tény, de ki kell mondani, hogy az MSZP sem út többé. Az utolsó népfrontos összefogás nem tudott semmit sem megakadályozni. Sem a JOBBIK előretörését, sem a FIDESZ totális hatalmát, sőt a kertek alatt besurrant a parlamentbe egy új fideszbarát baloldali-liberális erő is. 2010 tavaszán még mondhatták azt, hogy aki más baloldali erőt szervez, mint az MSZP, az áruló, a választás óta ennek épp a fordítottja igaz. Aki ezt erőlteti, az közös érdekeink ellenére cselekszik.
Most nincs itt az ideje a sokadik összefogásnak és a századik egységes mozgalmi kezdeményezésnek. Most sokáig esélyünk sem lesz beleszólni közös dolgaink alakulásába. Egyszerűen azért, mert a FIDESZ ezer jogszabállyal bástyázza körül a hatalmát. Emiatt is most az alternatívák keresésének az ideje van itt. Virágozzék száz virág. Mindenki úgy és ott szervezze magát, ahol tudja. Természetesen szükség van együttműködésre, de nem az erőltetett kényszeredett formájára. Közös beszélgetésekre, eszmecserékre van szükség. Az ellenzék a kádár rendszer utolsó évtizedének elején gondolni se mert arra, hogy valaha reális esélye lesz arra, hogy megszerezze a hatalmat. Mivel foglalkoztak? Beszélgettek, szervezkedtek, lényegében civil kapcsolati hálózatukat építették ki és olyan társadalmi problémaforrásokat kerestek, amelyek mentén rombolni lehet a rendszert.
Nem szégyen ezt lemásolni, persze tudni kell, hogy sok szempontból a mostani elnyomás sokkal körültekintőbb és kegyetlenebb, mint az volt 1980 után.”