Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Az ellenzék pártjai többé-kevésbé bénult, legfeljebb reagáló szerepben vegetálnak.
„Az elmúlt hetek történései, de a csordogáló közvélemény-kutatási adatok is azt mutatják, hogy április óta az ellenzék pártjai többé-kevésbé bénult, legfeljebb reagáló szerepben vegetálnak. Az MSZP-t padlóra küldte a választási vereség, s ez akkor is így látszik, ha abban igaza van Tölgyessy Péternek, hogy esetükben a szakadás elkerülése is eredménynek számít. A Jobbik – bár a parlamentben meglepően szorgalmas munkát végez – mintha nem találná a hangját, s láthatóan nem döntötte még el, hogy a Fideszt meg-, vagy inkább legyőzni szeretné. Az LMP a hosszú távú építkezés és a rövid távú célok dilemmájában őrlődik, aminek következtében hol jobbra, hol balra kacsingat, s ugyan lenne esélye az első számú ellenzéki pozíció elfoglalásához, az ehhez szükséges bátor döntéseket még nem tudta meghozni. Ebben a helyzetben a Fidesz valóban csak magát verhetné meg; ha a következő három hónapban nem követnek el komoly hibát, a módosított önkormányzati választási rendszerrel (amely a győztest még inkább megerősíti) a hátuk mögött szinte teljesen narancsba boríthatják a helyhatóságokat.
S bár a 2006-os önkormányzati választásra úgy emlékszünk – nem alaptalanul -, mint amely a 2002-es szocialista sikernél is nagyobb fideszes győzelmet hozott, a mostani feltételezett kormánypárti előretörés még ennél is komolyabb lehet. Könnyen előfordulhat, hogy nem csupán a fővárost foglalja el történetében először a Fidesz, de nem marad egyetlen olyan megyei jogú város sem, amely ellenzéki irányítás alatt áll.”