„Martonyi János, a régi-új magyar külügyminiszter Washingtonban »érdekelapú« helyett »értékvezérelt« magyar külpolitikát hirdetett meg, és ezzel kíváncsivá tette nemcsak ottani hallgatóságát, hanem a hazai elemzőket is. E kíváncsiságot Martonyinak az amerikai fővárosban nem sikerült csillapítania, mert mindazok az »értékek«, amelyekre hivatkozott (emberi jogok, emberi szabadság, demokrácia) univerzálisak, valamennyi NATO- és uniós tagország okmányokba vésett eszméi.
Az érdek és az érték szembeállítása egyelőre nem tűnik meggyőzőnek. Bár az Orbán-kormány legújabb, még rövid regnálása idején e kettő éppenséggel konfliktusba tudott kerülni egymással, nem éppen a »magyar érdek« javára. A szlovákiai magyar pártok ugye valósággal könyörögtek a Fidesznek, hogy a kettős állampolgárságra vonatkozó törvénnyel várja ki a szlovákiai választásokat, ne szolgáltasson fölösleges kampánymuníciót a Fico–Slota párosnak. A parlament azonban a törvényt sebtében elfogadta, vélhetően azért, mert az állampolgárság könnyített odaítélését nagyobb »értéknek« tekintették, mint a praktikus és nemzeti érdeket.
Ezt bizonyosan Martonyi is érzékelte, különben említett washingtoni előadásában nem vett volna fel egyfajta defenzív pozíciót és nem helyezte volna el a kettős állampolgárságot az érdekek és értékek közötti mezőben. Azt mondta, a vonatkozó magyar törvény egyfajta kísérlet volt annak kipuhatolására, hogy a berzenkedni hajlamos szomszédokból nem áll-e össze egy újabb »kisantant«. Elégedetten nyugtázta, hogy nem. Csakhogy: mi köze ennek az »értékelvűséghez«? Lesz, aki majd kalandorságot emleget.”