„Orbán Viktor ismét itt áll az egy héttel korábbi probléma újabb változatával: rosszul kiszámított, mert kizárólag pártpolitikai haszonra játszó, ám a külügyeket is keményen érintő lépéseivel megint olyan helyzetet teremtett, amelyből egykönnyen nem vágja ki magát. Újra az a kérdés, hogy van-e B terve – ezúttal a megváltozott szlovák viszonyokra –, vagy ahhoz hasonló kapkodás következik, amilyenbe legutóbb a mindössze három nap leforgása alatt összehozandó, 29 pontos gazdasági csomag kényszerítette. Akkor kiderült, hogy a Fidesz-kormány nem készült fel az unió és a világpiac kérlelhetetlen elutasítására, és sebtében kellett korrigálnia: mégiscsak mindent kénytelen volt alárendelni a 3,8 százalékos, megkerülhetetlen hiánycélnak. Az akcióterv a külföldet hivatott meggyőzni, de szükségszerűen vázlatos, pontosabban hézagos lett. Még nem tudható, a részletek kidolgozása során miként alakul valójában. Mindenesetre tanulságos, hogy az ellenzékben töltött hosszú idő alatt nem munkálták ki a tervezett, erőszakosan preferált hiánynövelés józan, pontos alternatíváját.
Valószínű, hogy a szlovák fejleményeket sem voltak hajlandók a saját számításaiktól eltérően prognosztizálni. És megint beleütköztek a pusztán akaratvezérelt politika korlátaiba. Ezentúl az eddig lekezelt, tudomásul sem vett, méltán sértett Bugárékkal kellene együttműködniük. És viselniük annak minden ódiumát, hogy a szlovák politikának – benne a „sikeresen” megosztott, egymással szemben kijátszott magyarokkal – továbbra is tényezői lesznek a szélsőséges nacionalisták. Martonyi János hivatalból optimista nyilatkozatai nem fedik el sem a Fidesz ezért viselt felelősségét, sem a jövő reális gondjai”