Keynes holt lelkei

A világ pénzügyeit kézben tartó kissebség, gátlástalan profitéhsége okozta a világméretű gazdasági, és pénzügyi válságot. A többségnek kell résen lenni, olyan törvényeket alkotni, ahol a kontroll nem teszi lehetővé, hogy ez a kissebség mégegyszer világméretű járványt zúdítson ránk.

hogy van ennyi idotok?

Ezt a graikont próbáltam betenni, a kettőspont megzavarhatja a mandiner.hu-t úgyhogy lehet, hogy érdemes bemásolni a linket: http://en.wikipedia.org/wiki/File:US_Unemployment_1910-1960.gif Ezen nem tudom, hogy hol működik a keynesi politika, de biztos. Az, hogy ingadozik a munkanélküliség 21% és 15% között a háborúba való belépésig (7 éven keresztül) elég nehezen könyvelhető el sikerként. Ez mindenféle beavatkozás nálkül is megtörténik a "szabad piacon is". Másrészt leírtam, hogy a válságot a Smoot-Hawley Tariff Act tette azzá ami lett, vagyis a protekcionista kezelés. Végül: ezt a P-Á-P' elméletet már láttam egy párszor leírva. Ne haragudj meg, de nem tűnt még fel, hogy hülyeség. Egyrészt a 18-19. századi kapitalizmusban végig defláció volt, és akkor volt az emberiség történetének legnagyobb növekedése. Másrészt ma is van egy rakás termék, mindenféle elektronikai cikk, számítógép, telefon, videojáték, aminek az ára folyamatosan esik. Továbbá, a te kereskedőd a példában nem csnál semmit a termékkel, csak továbbadja magasabb áron, de vagy egy évvel később. Gyakorlatilag ez egy áruspekuláns pozíció, ami arra számít, hogy az ár emelkedni fog. A nagy tanulság az, hogy aki áremelkedésre spekulál és közben áresés lesz, az bukik, ezért kisebb lesz a spekulatív kereslet. Ne értsd félre, szerintem az ilyen típusú spekuláció természetes része a kapitalizmusnak, de ha buknak rajta a spekulánsok, akkor nem fogok értük sírni. A molnár, a pék, a földműves pedig alkalmazkodhatnak a deflációhoz, ahogy azt tették is a 18-19. században. Amit leírsz, az viszont ha részvényt helyettesítünk a gabona helyett, akkor pont leírja, hogy a monetáris expanzó, pénz nyomtatás, extra likviditás, hogyan hajtja meg a tőkepiaci buborékokat. A defláció csak deflációs sokk esetében lehet veszélyes, ha hirtelen beszakad a pénzállomány. Ez csak papírpénzzel történhet meg, árupénzzel nem, vagy csak ha a központi bank elzárja az aranyat a páncélszekrényben, ami a válság alatt történt.

Hogy a problémát, amelyre Keynes adott egy választ, megértsük, induljunk el a kályhától. A kapitalizmus alapképlete, a P−Á−P’ (pénz–áru–több pénz, matematikai alakban P’=P×(1+p)^t) már mutatja: ahhoz, hogy P’ nagyobb legyen, mint P, azaz a kamatláb p>0% legyen, a vétel és az eladás között az árnak emelkednie kell, nem csökkenhet, másképpen mondva nem lehet defláció. Nézzük ezt meg egy egyszerű példán. A gabonakereskedő vesz 10 t búzát a gazdától 80 pénzért, vesz fuvarszolgáltatást a fuvarostól 10 pénzért, és ehhez hozzáadja a saját költségét, 10 pénzt, így jön ki P, a költség 100 pénzre. Ha a 100 pénzt hitelre vette föl, akkor p=5%-os kamatláb mellett (t kamatszámítási periódus legyen 1 a könnyebb számolás végett) 105 pénzért kell eladnia a molnárnak a malomba szállított 10 t búzát, hogy a hitelt kamattal visszaadhassa. Költségarányosan visszaosztva az 5 pénz áremelkedést látható, hogy mindennek emelkedett az ára: a 10 t búzáé 84 pénzre, a fuvarköltségé 10.5 pénzre és a kereskedő saját költségéé ugyancsak 10.5 pénzre. Itt fontos rávilágítani egy lényeges dologra, amelyet nagyon kevesen értenek: a vállalkozó saját költségét – ami tulajdonképpen a saját maga által elérni kívánt jövedelem – P tartalmazza, az ügyletben az is csak költség, mert azért olyan árut akar venni, amelyet más termel. Tehát P’-nek nem ezért kell nagyobbnak lennie, mint P, mert a P’-P különbség a vállalkozó jövedelme, hanem azért, mert az ügylethez pénzt használnak, ami megköveteli, hogy az ár a vétel és az eladás közt emelkedjék, csak így lesz kamat. Ráadásul ez független attól, hogy a vállalkozó hitelből vagy saját tőkéből vállalkozik. Hiszen ha saját tőkéjével vállalkozik, és az ügylet során a kamatláb nem tud nagyobb lenni, mint 0%, akkor gazdaságilag értelmetlen vállalkoznia, jobban jár, ha inkább kölcsönzi tőkéjét. Azonban amikor általános az áresés, azaz defláció van, az a gyakorlatban azt jelenti, hogy nincs vagy nagyon kevés az olyan ügylet, amely biztosíthatná a p>0% feltétel teljesülését, azaz azt, hogy az ár az ügylet ideje alatt a vétel és az eladás közt emelkedjék. Ezt látva a vállalkozók, amennyire kötelezettségeik megengedik, igyekszenek semmilyen új vállalkozásba sem kezdeni, illetve a meglévőket minél előbb befejezni, visszafogják keresletüket, ami a kereslet általános csökkenését eredményezi. De a piac szabályai szerint keresletcsökkenés az árak eséséhez vezet, ami viszont, ahogy az előbb láttuk, a kereslet csökkenését eredményezi; és a folyamat önmagát gerjesztve fokozódik. Ez a válság! Ezért veszélyes az árak általános esése, a defláció. Ráadásul az esés már attól elindulhat, hogy amikor még az árak emelkednek ugyan, már vannak vállalkozók, elég nagy keresletet visszafogni tudók, akik azt hiszik, hogy most már jön az áresés, és elkezdik vállalkozásaikat visszafogni, költségeiket, azaz P-t csökkenteni. Ez értelemszerűen keresletcsökkenést jelent. Ha ez elég nagy, akkor el is indítja az általános áresést. Itt lép színre Keynes, aki azt javasolja, hogy amikor a magánkereslet elégtelen az árak általános emelkedésének fenntartására, akkor a válság elkerülése érdekében, a közösség (a gyengék számára az állam) támasszon keresletet, amely ha elég nagy, akkor a piac szabályai szerint képes az általános áremelkedést biztosítani, vagy ehhez legalább a kezdőlökést megadni. Ezt elősegítendő olyan kereslettámasztást, gazdasági ügyletet javasol, amelynek végén nincs kibocsátás, nem teremt további kínálatot. Mert a kínálatbővülés az áremelkedés ellen hatna: a piac szabályai szerint növekvő kínálat = csökkenő ár. Ezért javasolja a piramisépítést. (Biztosan ismerte Dzsószer fáraó – élet, üdv, egészség – sztéléjét.) Értelemszerűen a piramist nem kínálják föl eladásra, tehát a kapitalizmus alapképletben azt jelenti, hogy P’=0=P×(1+p)^t, ami p=−100% kamatláb mellett teljesül. Ilyen ügyletre magánkereslet sosem vállalkozik, hiszen az már p tart a 0%-hoz esetén eltűnik. Azt meg Keynes végképp nem mondta, hogy adjuk oda a közösség pénzét a bankoknak. Hiszen ezzel csak annyit tennénk, hogy a közösség pénzéből magánkeresletet próbálnánk támasztani; de deflációkor magánkeresletet támasztani az előbbiek okán lehetetlen. Tehát az egyáltalán nem keynesizmus, amikor a bankokat teletömik a közösség pénzével, még ha erre hivatkozva teszik is; különösképpen nem, ha ehhez pont a bankoktól veszik fel a hitelt.