Az örök diktátor rációja

„Az egyik fél szegény és lő, a másik gazdag és beszél – nagyjából így néz ma ki a koreai államok aszimmetrikus viszonya. Még a 21. században is klasszikus hadüzenetnek számít egy hadihajó elsüllyesztése: az észak-koreai tengeralattjáró ugyanis úgy torpedózta meg a dél-koreai Cheonan hadihajót, hogy az provokáció nélkül, a tengeri határszakaszt őrizte. Szakértők egyértelműen Észak-Koreát tették felelőssé a 46 dél-koreai katona haláláért. (…)

Míg a dél-koreai miniszterelnöknek kormányzása során törődnie kell a pénzügyi és gazdasági élet reakcióival is, addig észak-koreai kollégájának jó Macchiavelli-tanítványként csak a hatalom megtartására kell figyelnie. Ezt a célt szolgálja, hogy katonai lépések fokozásával országának veszélyességét demonstrálja, hogy ezeken keresztül különböző politikai és gazdasági engedményekhez jusson. Választás nélkül vet be atombombát, rakétákat, torpedókat, hogy nyomás alá helyezze Dél-Koreát és az Egyesült Államokat. (…)

A Sárga-tengeri torpedózással a Kedves Vezér egy magasabb célt is szolgál: Kim Dzsongil 2012-ben, államalapító apjának, Kim Ir Szen 100. születésnapján szeretné hivatalosan is utódjává tenni harmadik fiát, Kim Dzsongunt. A Cheonan elsüllyesztése egyértelműen megmutatja Észak-Korea aa párt és a hadsereg élén álló elitjének, ki az, akinek kezében korlátozhatatlan hatalom összpontosul. Az Észak ugyanis csak formálisan kommunista. Hatalmi szerkezete sokkal inkább hasonlít egy középkori koreai monarchiára, melyben a Kim-dinasztia el akarja ismertetni utódát. De addig Észak-Korea szomszédainak még el kell viselnie nem egy provokációt.”