„Lassan mondom (azaz, írom), hogy mindenki megértse: eszem ágában sincs bármifajta vezető posztot elvállalni. Hét elejére befejeztem az elmúlt évekről szóló értékelésemet, melyben teszek pár megjegyzést a jövőről is. Egyfajta baloldali rendszerváltás igényével íródott a Röpirat, szembenézve önmagunkkal, az országgal, jó és rossz ösztöneinkkel. Amellett érvelek, hogy formáljuk át az MSZP-t egy nyitott, európai karakterű szociáldemokrata párttá. Teszek pár megjegyzést arra vonatkozóan, hogy milyen politikát kellene folytatni, arra is, hogy milyen irányba kellene megváltoztatni a párt működését. A Röpirat ugyan nem rövid, de a negyven oldal talán még befogadható.
Hallgatom a reakciókat. Sok ismerős és ismeretlen párttag, baloldali aktivista lelkesült mail-eket, SMS-eket küld, azt gondolják, hogy talán most majd lehet őszintén beszélni és cselekedni. Tele vannak reménnyel. A vezetés egyes tagjai dünnyögnek, nem boldogok attól, amit írtam. Ilyen-olyan megszólalók meg arról beszélnek, hogy milyen szándékom van, meg arról, hogy milyen ember, politikus vagyok. A Röpirat állításaival nem vagy alig foglalkoznak. Hát ebből így nehezen lesz tisztázó vita.
Hadd ismételjem meg: semmifajta szándékom nincs vezető pozícióba kerülni. Lehet más célja is valakinek még akkor is, ha ezt sokan nehezen tudják elképzelni. Például az, hogy segítse a baloldalt, meg az országot. Nem függök egzisztenciálisan a politikától, nem akarok semmilyen funkcióban lenni, szabadon mondok véleményt, teszek javaslatot.”