Az egészen kívül

„A baloldalnak már jószerivel nem hittek el semmit. Nem hitték el, hogy képes úrrá lenni a bajokon, nem hitték el, hogy nem korruptak mindannyian, nem hitték el, hogy képesek jövőképet adni ennek a nemzetnek. Ők nem képviselik a nemzeti ügyeket. Jó, jó Bajnai tett egy-két jó lépést, de a Fidesszel még ezekre a lépésekre sem lett volna szükség.

Természetesen: lett volna. Ugyanakkor az is igaz, hogy követett el olyan kormányzati hibákat a baloldal, amely sok szempontból legyengítette az országot, másként: védtelenebbé a válsággal szemben. De legalább ennyit ártott önmagának, a baloldal híveinek és - hiszem - az országnak az sok belső háború, amit egymással kellett a szocialistáknak és a liberálisoknak megvívniuk. Hogy emiatt nem tudtak kellő erővel fellépni a jobb oldal támadásai, a meglepő alkotmánybírósági, ügyészségi, bírósági döntések ellen. Kiszolgáltatottan, legyengülten kellett elviselni ezeket a csapásokat, még az olyanokat is, amelyek egy normális demokratikus államban amúgy nem fordulhatnának elő. (pl UD Zrt).

Fogalmazhatnánk úgy is: a baloldal, az elmúlt időszak hibái, az egymással vívott harcai, a helyenkénti koncepciótlanság, akaratgyengeség, széthúzás miatt megérdemelte, hogy vereséget szenvedjen. Megint másként: logikus volt, hogy kiesik a hatalomból. Még talán az is, hogy kétharmados vereséget szenved. Az nem logikus, hogy a Fidesz - ilyen nyolc év után; hogy ne csak a kormányzás nyolc évéről essék szó - ilyen felhatalmazást kapjon. Az nem logikus, hogy a szélsőjobb képviselői ekkora tömegben áramoljanak be a parlamentbe, az nem logikus, hogy ne tudjuk mi vár a baloldalra. Mi vár rá a hatalom részéről, mi vár rá a hajdan volt, vagy jelenlegi választói részéről, és mi vár rá maradék képviselői részéről.”