Hont András az ATV-ben: Ne tagadjuk már el, hogy a 2022-t megelőző tíz évben mérhető reálbér-növekedés volt (VIDEÓ)
Megzavart egy-két fejtegetést a statisztika az ATV péntek esti műsorában.
Mihancsik népszínművében Le Pen szerepe Orbán Viktornak, Chiracé Mesterházy Attilának jut.
Számunkra egyáltalán nem magától értetődő, hogy az áprilisi választás a nyomuló szélsőjobb és egy antifasiszta népfront gigantikus küzdelme lenne. Ugyanilyen legitimnek tartjuk a voksolást nyolc év szocialista-liberális kormányzása fölötti ítéletnek, esetleg a parlamenti elit teljesítményéről szóló népszavazásnak láttató érvelést. Mihancsik gondolatmenetének kiindulópontja és végkövetkeztetése között azonban még akkor sem sikerül a leghalványabb összefüggést sem felfedeznünk, ha meggyőzzük magunkat a 2002-es Franciaország és a 2010-es Magyarország közötti analógia létjogosultságáról. Először is azért, mert nem tartjuk hitelesnek a szereposztást.
Orbán Viktor attól még nem lesz Le Pen, ha valaki tekintélyelvű, profán érdekeit nemzeti-patetikus lózungokkal leplező, kissé molyrágta politikusként jellemzi (azaz pontosan olyanként, amilyennek a szerző Chirac-ot ábrázolja). Főleg, ha ennek alátámasztására 2010-ben csupa 2002-ből való mondatot citál. Ráadásul a nemzetről mint lelki közösségről, a választók iránt érzett politikusi háláról, a szeretet és az összefogás erejéről szóló tirádákat bármelyik amerikai elnökjelölt vagy önkéntes nőegyletvezető elmondhatta volna, sőt, maga Gyurcsány Ferenc is, ha kicsikét jobbak lennének a beszédírói. Mi azért ennél rémségesebb és jóval frissebb orbáni kiszólásokat is össze tudnánk szedni, ha nagyon megerőltetnénk magunkat, bár Orbánt még úgy se lenne egyszerű a francia szélsőjobboldal veteránjává démonizálni.”