Önámító, hamis, félrevezető

2010. február 12. 09:57

Mihancsik népszínművében Le Pen szerepe Orbán Viktornak, Chiracé Mesterházy Attilának jut.

2010. február 12. 09:57
„Cikkében Mihancsik Zsófia érzékletes párhuzamot von a küszöbön álló országgyűlési választás és a 2002-es franciaországi elnökválasztás között, amikor is a második fordulóban a demokraták – párthovatartozástól függetlenül – Jacques Chirac-ot támogatták a Nemzeti Front jelöltjével, Jean-Marie Le Pennel szemben. Mihancsik népszínművében Le Pen szerepe Orbán Viktornak, Chiracé Mesterházy Attilának jut; akik pedig meg akarják állítani a magyar Nemzeti Fronttá maszkírozott Fideszt, azoknak az elviselhetetlen, tűrhetetlen és siralmas (a jelzőket nem vitatjuk) szocialistákra kell szavazniuk.

Számunkra egyáltalán nem magától értetődő, hogy az áprilisi választás a nyomuló szélsőjobb és egy antifasiszta népfront gigantikus küzdelme lenne. Ugyanilyen legitimnek tartjuk a voksolást nyolc év szocialista-liberális kormányzása fölötti ítéletnek, esetleg a parlamenti elit teljesítményéről szóló népszavazásnak láttató érvelést. Mihancsik gondolatmenetének kiindulópontja és végkövetkeztetése között azonban még akkor sem sikerül a leghalványabb összefüggést sem felfedeznünk, ha meggyőzzük magunkat a 2002-es Franciaország és a 2010-es Magyarország közötti analógia létjogosultságáról. Először is azért, mert nem tartjuk hitelesnek a szereposztást.

Orbán Viktor attól még nem lesz Le Pen, ha valaki tekintélyelvű, profán érdekeit nemzeti-patetikus lózungokkal leplező, kissé molyrágta politikusként jellemzi (azaz pontosan olyanként, amilyennek a szerző Chirac-ot ábrázolja). Főleg, ha ennek alátámasztására 2010-ben csupa 2002-ből való mondatot citál. Ráadásul a nemzetről mint lelki közösségről, a választók iránt érzett politikusi háláról, a szeretet és az összefogás erejéről szóló tirádákat bármelyik amerikai elnökjelölt vagy önkéntes nőegyletvezető elmondhatta volna, sőt, maga Gyurcsány Ferenc is, ha kicsikét jobbak lennének a beszédírói. Mi azért ennél rémségesebb és jóval frissebb orbáni kiszólásokat is össze tudnánk szedni, ha nagyon megerőltetnénk magunkat, bár Orbánt még úgy se lenne egyszerű a francia szélsőjobboldal veteránjává démonizálni.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 11 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
zoli_29
2010. február 13. 06:27
Bírom Gavra írásait, még ha nem is mindig értek vele egyet.
Bence24
2010. február 12. 11:53
Teljesen egyetértek a cikkel. Szemellenzőt kellett hordani az elmúlt 8 évben ahhoz, hogy valaki nagyobb veszélyben lássa a demokráciát a Fidesztől, mint az MSZP-től. 98-02 között a parlament hanyagolása, a háromhetenkénti ülésezés, a vizsgálóbizottságok blokkolása, a csonka médiakuratóriumok és a korrupciós botrányok rontottak ugyan a Fidesz-kormányzás bizonyítványán, de a demokráciába és a rendszerváltás értelmébe vetett hitet csak minimálisan, főként az értelmiség körében csorbították. Összességében 2002-ben egy többségében bizakodó, jövőképpel bíró, a múltat maga mögött hagyó ország készült a választásokra. Na most a választások megnyerése után az új kormány menetből óriási léket ütött az államkasszán, miközben tovább erősítette az "állam bácsi mindent megad, csak a szociálisan érzékeny uraknak kell a kezébe adni a hatalmat" érzületet. Az igazi probléma 2006 után következett. Egyrészt a Gyurcsány-kormány példátlan módon, az előző kabineteknél sokkal messzebb elmenve próbálta meg elhitetni a lakossággal, hogy az államháztartás jó állapotban van, miközben hónapokra volt az összeomlástól. A választások megnyerése után nem álltak ki a nép elé valahogy szépen becsomagolva elmondani az igazat, hanem úgy tettek, mintha mi sem történt volna, és előálltak a megszorításokkal, mintha mindig is erről lett volna szó. Hetekkel a választások után teljesen szembementek választási ígéreteikkel. Szeptemberben aztán kijött az őszödi beszéd, benne a hazudtunk... monológgal, és a miniszterelnöknek még csak eszébe sem jutott lemondani. Akik ezt a nemzeti ünnepeken követelték, azokat most már bizonyítottan rendőri túlkapások érték, amiért senki soha nem kért bocsánatot, sőt. Folytatta a nem várt megszorítások és a minimális társadalmi konszenzus nélküli reformok politikáját egészen addig, amíg minimálisra csökkent a társadalmi támogatottsága a 2008-as népszavazás idején, aminek csúfos elvesztése, 3,3 millió ember akaratnyilvánítása után sem fordult meg a fejében a lemondás. Ekkor megpróbálta eltitkolni a saját és pártja alkalmatlansága miatt félresikerült reformok következtében még mindig katasztrofális helyzetet és sikerpropagandába kezdett. Ehhez addig példátlan mértékben használta fel a szavazatvásárlás eszközét a parlamentben. Ennek folytatásában csak a világválság akadályozta meg, amellyel megtépázott népszerűsége miatt már nem tudott szembeszállni. Lemondott, és ekkor következett a miniszterelnök-jelölési bohózat. Az ország hónapokig addig nem tapasztalt bizonytalanságban vergődött. Végül saját alkalmatlan kormányának tagja lett a miniszterelnök, ahelyett, hogy a kormányzati céljait végrehajtani eddig nem képes, a társasdalom 10-15%-ának támogatását élvező MSZP lelépett volna a színről. Ekkor következtek az újabb, konszenzus nélküli reformok és megszorítások. Most tartunk ott, hogy kiderülnek a rendszerváltás óta példátlan korrupciós botrányok, amelyek a baloldali elitet is érinthetik. A fent felsorolt eseménysor vezetett a demokrácia és az abban való hit meggyengülésében Magyarországon. Orbán Viktor nyilvánvalóan személyes karizmáján és a kezében lévő kasszakulcson alapuló hatalmát a Fideszen túl az országra is ki fogja terjeszteni, de legalább valószínű, hogy sok olyan problémát megpróbál majd kezelni, amelyek a rendszerben való hitet gyengítik. Valószínűleg a társadalmat is inkább bevonja a döntésekbe, mint elődje, legalábbis ennek a látszata biztosan meglesz. Azt nem mondom, hogy magát liberálisnak és demokratának valló ember soha nem szavazhat az MSZP-re, de azt igen, hogy ez után a 8 év után semmiképp. Legfeljebb 2014-ben, amikorra kiderül, hogy milyen hatással volt a demokráciára a Fidesz kormányzása. Mielőtt fideszes elfogultsággal vádol bárki is, leírom, hogy 2006-ban Gyurcsány miatt az MSZP-re szavaztam volna, ha vagyok elég idős, az őszödi beszéd pedig emberileg nekem szimpatikus volt, csak bár ne kellett volna elmondani vagy bár nyilvánosan mondta volna el a miniszterelnök. Nyilvánosságra kerülése után azonban nem lett volna szabad hatalmon maradnia, bármilyen rémkép is élt Orbánról az MSZP-ben. A reformok céljaival is egyetértettem, bevezetésük módjával annál kevésbé. A népszavazások három nemmel szavaztam, nem a kormány, hanem az adott intézkedések melletti kiállásként. Ennek elvesztése után is le kellett volna mondania Gyurcsánynak. Habár a Bajnai-kormány céljaival és intézkedéseivel nagyrészt egyetértettem, véleményem szerint nem kellett volna az akkori, társadalmi legitimációt nélkülöző állapotot tovább húzni. A kormány mai sikerpropagandája, túlzósága miatt pedig visszataszít. És bár a Fidesz elmúlt 8, de főleg 4 éves ellenzéki tevékenységét példátlanul kártékonynak tartom (minden reform ellenzése, a Gyurcsány elleni könyörtelen karaktergyilkosság), azt gondolom, egyedül Orbán Viktor és pártja, szakértői, értelmiségi holdudvara lehet képes az országot kimozdítani mai állapotából. Ha pedig ez megtörténik, azzal a szocialista kormányzás terméke, a Jobbik is meggyengülhet, ami a gazdaság rendbetétele után szerintem a legfontosabb cél. Szóval kire szavazzon a liberális választó? Ha a Jobbikot szeretné eltüntetni, akkor a Fideszre, ha az MSZP-t szeretné gyengíteni, akkor az MDF-re. Ha mind a Fidesz, mind az MDF túl ellenszenves neki, akkor vagy maradjon otthon vagy szavazzon az LMP-re - hosszú mérlegelés után, mivel ez egyáltalán nem egy liberális párt, hanem XXI. századi értelemben vett szélsőbaloldali.
Öreg
2010. február 12. 11:32
A kályha a fasizmus. És mi antifasiszták vagyunk. És aki nem mi vagyunk, az mind fasiszta! És aki nem akarja, hogy mi megmondjuk, hogy ő fasiszta, az szavazzon a FIDESZ ellen, mert csak ez a demokratikus. Nem egyszerü? Ez a Galamus és ez Mihancsik, meg a többi ütődött! Nem szeretem a fasisztákat! De náluk jobban csak az antifasisztákat utálom!
silverman
2010. február 12. 11:10
Elég korrekt reakció az említett cikkre. Kiegészítésnek annyit, hogy az Mszp és holdudvara nagyon veszélyes játékot játszik Fidesz elleni negatív kampánnyal. Ha sikerül megosztani a jobboldalt, nekik az is jó. Ha ezzel a Jobbikot erősítik, az sem zavarja őket. Ha meg az áhított 2/3-hoz a Fidesznek esetleg összefogás kell a Jobbikkal, akkor pláne jó, mert el lehet mondani, hogy mi már régen megmondtuk. És hős ellenálló antifasisztaként tudják pozicionálni magukat. Szűklátókörűség a köbön.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!