„A politikai farizeusság mindig viszolyogtató, mert megpróbálja az őszinteség látszatát kelteni. Semjén azt igyekszik elhitetni, hogy menetrendszerű parlamenti uszulásait a spontán indulat vezérelte, s nyilván azért feledkezett meg a „keresztény aspektusról”. Holott emlékezhetünk rá, hogy ezeket a kirohanásokat gyakorta papírból olvasta, és szabadon sem kevésbé megkomponált rágalomáriákat adott elő. Tehát most egyrészt azzal kérkedik, hogy politikai hatásuk nem is maradt el, másrészt bocsánatot kér a „megbántottaktól”. Úgy tesz, mint aki a vasárnapi iskolában óvatlan megjegyzéseket engedett meg magának a társai oda nem illő öltözködéséről, de amikor rájött, hogy a szegényebb gyerekeknek nem volt jobb ruhájuk, bizony elszégyellte magát.
Bezzeg a szocialisták! Azok aztán nem bántak meg semmit. Pedig annak idején Semjénnek látnia kellett, amint „golyószóróval lőnek ránk: fasisztáznak, antiszemitáznak”, mert „Gyurcsány ezt a politikai közbeszéd témájává tette”. Vagyis nem a Fidesz legalábbis hallgatólagos és a sajtójának annál hangosabb támogatását élvező szélsőjobb szabadította rá az országra a rasszista beszédet, hanem az a Gyurcsány, aki a parlamentben felemelte a szavát ellene. Ő beszélt csúnyán szegény Semjénnel, a jámbor kereszténydemokratával, aki egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy elítélje a fasiszta, antiszemita hangokat.”Mészáros Tamás: A farizeus farkas (168 Óra)