„Magyarország legkézzelfoghatóbb baja, amelyet mindannyian érzékelünk, az az, hogy jó ideje egyes részérdekek egymással való küzdelme vagy éppen sunyi kiegyezése mindig felzabálja a közjót. Úgy látszik, soha nincs megfelelő erő, amely az egészben gondolkodna: mindig részalkuk és részérdekek kerekednek a „köz” hoszszú távú érdekei fölé. Így aztán az érdekcsoportok és a bennfentesek mindig maguk alá gyűrik az államot – pedig azt már sok ezer évvel ezelőtt arra találták ki, hogy érvényre juttassa a közérdeket az egyéni vagy részérdekkel szemben. Ezért a magyar államot meg kell erősítenünk. Nem biztos, hogy nagyobbá kell tennünk, sőt bizonyos szempontból kissebbé, a költségeiben biztosan. De erősebbé kell tenni. Olyan erőssé, hogy képes legyen a közérdeket érvényre juttatni.
De kik is lesznek képesek arra, hogy a magyar államot megerősítsék? Egy demokráciában ez a politikusok dolga. A politikusok dolga, hogy megfelelő legitimációt kapva irányítsák az államot és az államon keresztül egy ország életét. Ezért a politikusoktól kell elvárnunk, hogy meghaladva eddigi önmagukat, a meghatározó politikai erők arra kérjenek felhatalmazást, ami az ország érdeke. Ne handabandázással, hamis ígéretekkel, szemfényvesztéssel próbáljanak hatalomra jutni, hanem arra kérjenek felhatalmazást, ami ezt az országot, a közérdeket előre viszi. A politikának óriási felelőssége van abban, hogy önmagát megújítva, megtisztítva, végre ténylegesen az ország hosszú távú érdekét szolgálja. Hiszen a politika valójában nem más, mint a közjó szolgálata. Az ókori görögök eredetileg ezt a szót erre találták ki.”
Bajnai Gordon: Szükségből erény (Nol)