Ilyen, amikor Emmanuel Macron szemébe is könny szökik
A világ- és Európa-bajnok elköszönt a franciáktól. Tényleg búcsút int Antoine Griezmann?
A mai napon született hat játékos összesen 3 világbajnoki és 3 Európa-bajnoki címet, 1 olimpiát, 1 Copa Américát, 4 Bajnokok Ligáját, 2 UEFA-kupát és 2 Aranylabdát nyert, és ezek csak a legfontosabb trófeák.
Nyitókép: Mandiner illusztráció /AFP
Március 21-e különleges nap a világ labdarúgásának történetében. No nem egy legendás mérkőzés – bár biztos ilyenből is van pár, amelyik erre a napra esik – vagy egy emlékezetes sportesemény miatt. Talán a tavaszi nap-éj egyenlőség, talán egyéb ok miatt, de lehet valami különleges e napban, mert eltérő években ugyan, de hat legendás labdarúgó is ekkor született. Köztük egy magyar, a ma nyolcvanegy éves Dunai Antal.
Hogy a legendás szó esetükben egyáltalán nem túlzás, arra egyértelmű bizonyíték, hogy
hatan összesen nyertek többek közt 3 világbajnoki és 3 európa-bajnoki címet, 1 olimpiát, 1 Copa Américát, 4 Bajnokok Ligáját, 2 UEFA-kupát és 2 Aranylabdát,
csak, hogy a legfontosabbakat említsük. Meg úgy egyébként 7 magyar, 7 német, 2 holland, 1 olasz, és 11 spanyol bajnoki címet, 3 magyar, 3 német, 4 holland, és 7 spanyol kupát, és még sok egyéb díjat.
Mindezt úgy, hogy mindannyian különböző nemzetiségűek, és egy kivétellel nem is játszottak azonos csapatban egy időben!
Plusz érdekesség, hogy a hat labdarúgóból ötben születésnapjuk mellett van még egy közös pont, ez pedig az FC Barcelona.
Az említettek közül négyen – Koeman, Ronaldinho, Griezmann és Jordi Alba – szerepeltek a katalán óriásklub mezében, és amennyiben a kommunista vezetés nem akadályozza meg, minden bizonnyal Dunai Antal is továbbvitte volna Kubala László örökségét. Bemutatjuk a legjobb a március 21-én született labdarúgókat!
Időrendben és honfitárssunkként is az első helyre kívánkozik a ma 81 éves Dunai Antal neve. Dunai 1943-ban született Bács-Kiskun megyei Gara településen. Az első osztályban 18 évesen a Pécsi Dózsa együttesében győztes góllal debütált a Győr ellen. 1964-ben igazolt az Újpest csapatához, amellyel 1969 és 1975 között hétszer (!) nyerte meg a magyar bajnokságot.
Dunai rendkívül gyors és gólerős támadó volt, állítása szerint 3,5 másodperc alatt futotta le a 30 métert. 1967-ben, 1968-ban és 1970-ben is ő lett a magyar bajnokság gólkirálya.
1967-ben 36 góllal európai ezüstcipős lett. Teljes futballkarrierje alatt 326 elsőosztályú bajnoki mérkőzésen szerepelt és összesen 202 gólt szerzett.
Visszatekintve úgy érzi, mindez nem csak az ő érdeme, hiszen olyan csapattársai Göröcs János, Zámbó Sándor és Fazekas László kitűnő passzokkal segítették őt és Bene Ferencet.
A magyar nemzeti csapatban is komoly sikereket ért el, hiszen 1964-ben többek között az ő selejtezőben lőtt góljainak köszönhetően Magyarország kijutott a tokiói olimpiára. Ám mivel a tornán nem kapott játéklehetőséget, hiába volt nagy szerepe a kijutásban, az akkori szabályok szerint nem nyert olimpiai bajnoki címet. Elmondása szerint mindezt nagy csalódásként élte meg, máig fájó pont a karrierjében. Az élet azonban kárpótolta, hiszen a következő két olimpián a magyar válogatott kulcsembere volt. 1968-ban Mexikóvárosban olimpiai bajnoki címet nyert, az 1972-ben Münchenben rendezett játékokon pedig ezüstérmes lett, és összesen kilenc gólt lőtt.
Dunait Kubala László, javaslatára szerette volna megszerezni az FC Barcelona, de a szocialista rendszerben a magyar labdarúgókat 1979-ig nem engedték külföldre szerződni, ezért itthon maradt.
Edzőként azonban végül kijutott Spanyolországba 1981-ben, és a Xerezzel megnyerte a harmadosztályú bajnokságot, majd volt az elsőosztályban a Real Betis, a másodosztályban pedig Castellón trénere. Később dolgozott a Real Murciánál és a Levanténél. Karrierjére visszatekintve azt mondja, hálás Istennek, hogy ilyen pályafutásban lehetett része.
Az egyik legsikeresebb német labdarúgó, Lothar Matthäus 1961-ben született Erlangenben. A német első osztályú labdarúgó-bajnokságban egész fiatalon, mindössze 18 évesen góllal mutatkozott be a Borussia Mönchengladbach együttesében. Mindez Jupp Heynckesnek, a 'Gladbach edzőjének köszönhető, mert ő fedezte fel a játékost, akiből így belsőépítész helyett profi labdarúgó lett. Matthäus öt szezon töltött az egyesületnél, majd 1984-ben a Bayern Münchenhez igazolt, amellyel a következő négy idényben három bajnokságot, egy kupát és egy szuperkupát nyert Németországban.
A német válogatottban 19 évesen rögtön egy Európa-bajnokságon debütált, és a csapat meg is nyerte az 1980-ban rendezett kontinenstornát. Alapemberré azonban csak 2 éveel később válta a Nationalelfben, ahol a klubjával ellentétben védekezőbb szerepkörben játszott. Az 1982-es világbajnokságon ezüstérmes lett a csapattal, majd 4 évvel később szintén döntőt játszottak és most a Maradona vezette Argentin válogatott kerekedett feléjük.
Matthäus épp Maradonát fogta a mérkőzésen, és az argentin később a legkeményebb ellenfélnek nevezte, akivel szembe kellett néznie.
Az 1988-as Eb-n már ő volt a német válogatott csapatkapitánya, és bár a csapat nem szerepelt jól, Matthäust beválogatták a torna álomcsapatába. Időközben Olaszországba igazolt az Internazionale csapatához, ahol Giovanni Trappattoni volt az edzője. Az Interrel a következő idényben bajnok és olasz szuperkupa-győztes lett, 1991-ben pedig megnyerte az UEFA-kupát.
De közben Olaszországban rendeztek még egy világbajnokságot, amelyen Lothar Matthäus pályafutása csúcsára ért.
A középpályás kitűnő teljestménye nagy szerepet játszott benne, hogy a németek megnyerték az 1990-es tornát, és csapatkapitányként magasba emelhette a világbajnoki trófeát.
A következő idényben elképesztő formában folytatta a játékot, a bajnokságban 8 gólt szerzett és 3-szor betalált az UEFA-kupában is, teljesen jogosan kapta meg a France Football Aranylabdáját, valamint a FIFA Év játékosa díját is. Matthäus 1992-ban súlyos keresztszalag-szakadást szenvedett, de egykori klubja a Bayern München bízott benne, így visszatért Németországba a bajor egyesülethez, amellyel újabb négy bajnoki címet, még egy UEFA-kupát, két kupát és három ligakupát nyert.
Szinte mindent megnyert, amit megnyerhetet, egyedül a Bajnokok ligája-győzelem nem jött össze, pedig nagyon közel volt. Az 1999-ben a Bajnokok ligája történetének egyik legdrámaibb fináléjában Matthäus 1-0-s vezetésnél a 90. percben már a tiszteletkörre indult, ám a Manchester United az utolsó pillanatban Sheringem és Solskjaer góljaival 2 perc alatt megfordította és megnyerte a meccset.
Ezzel együtt egy kivételes pályafutás végén vonult vissza 2001-ben, öt világbajnoki részvétellel és 150 válogatott mérkőzéssel, német rekorderként.
Edzőként már nem volt ennyire sikeres, 2004. január 1. és 2005. december 31. között a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt, 28 mérkőzésen 11 győzelem 3 döntetlen és 14 vereség volt a mérlege.
A 78-szoros holland válogatott söprögető, Erwin Koeman öccse és Matthäus többek közt épp az 1988-as Európa-bajnokság döntőjében találkoztak, amely az Oranje győzelmével ért véget. A kőkemény védekezése mellett góljai miatt is ismertté vált egykori labdarúgó profi karrierjét az Fc Groeningenben kezdte , majd az Ajax következett, amellyel egy holland kupát és egy bajnokságot nyert. Innek a PSV Eindhovenhez igazolt, amellyel szintén bajnok és kupagyőztes lett, és
1988-ban megnyerte azt ami német kollégájának nem sikerült, a Bajnokok Ligája elődjét, a Bajnokcsapatok Európa Kupáját.
Koeman Cruyff edzősége alatt, 1989-ben igazolt az FC Barcelonához. Nem akárkik volt a csapattársai ebben az együttesben. A kapuban Andoni Zubizarreta, a középpályán Pep Guardiola és Michael Laudrup, a támadószekcióban pedig Hriszto Sztoicskov játszott akkor a gránátvörös-kékeknél. A holland játékos hat szezont játszott a katalán egyesületben, amellyel 1992-ben megnyerte a Bajnokok ligáját, és összesen 4 bajnoki címet, egy spanyol kupát és három szuperkupát zsebelt be.
Koeman legnagyobb különlegessége az volt, hogy
védekező szerepköre ellenére rengeteg gólt szerzett. Pályafutása alatt 684 mérkőzésen összesen 239-szer talált az ellenfelek kapujába, és ami végképp hihetetlen, az 1993-1994-es idényben 8 gólt szerzett a Bl-ben, és ezzel gólkirály lett.
1997-es visszavonulását követően edzőnek állt, és e szerepében is sikeres tudott lenni. Az Ajax-szal és a PSV-vel holland bajnokságot, kupát és szuperkupát, a Benficával portugál szuperkupát nyert, a Valencia és a Barcelona trénereként pedig spanyol kupagyőzelmet ért el. 2023-tól a holland labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya.
Ronaldo de Assis Moreira sokak szerint a világ valaha volt egyik legtehetségesebb labdarúgója, aki bár szinte minden fontos trófeát és díjat megnyert, pályafutását nézve mégis az az ember benyomása, hogy ebben több lehetett volna. A dél-amerikai labdarúgók egy részére jellemző rövid fénykor, majd gyors hanyatlás jellemzi az örökké mosolygós brazil legenda karrierjét,
ám amikor a csúcson volt, mindenki őt nézte és mindenki róla beszélt, hiszen nem volt nála senki jobb a világon.
Nehéz szavakat találni arra az elképesztő technikai tudásra, ütemérzékre, pontosságra, ami jellemezte, és mindez egy olyan lazasággal párosult, hogy Ronaldinho játékát látva teljesen hihető volt, amit róla mondtak, hogy „labdával a lábán született”. Gyakorlatilag bármit meg tudott csinálni a labdával, amit akart.
A szegény családból származó brazil támadó középpályás karrierje hazájában, a Grémio csapatában kezdődött. 21 éves korában igazolt Európába a Paris Saint-Germain csapatához, ahol mindössze két szezont töltött, majd elvitte az FC Barcelona, amelyben a csúcsra ért. A katalán csapatba együtt érkezett többek közt Rüstüvel, Rafa Marquezzel, Giovanni von Bronckhorsttal, valamint Edgar Davidsszal, és a megerősödött együttes a következő idényben bajnok is lett.
A Barcával 2006-ig még egy bajnokságot, két spanyol kupát és utolsó itt töltött szezonjában Bajnokok ligáját nyert. Egyértelműen ebben az időszakban volt a csúcson,
2004-ben és 2005-ben ő kapta a FIFA Év játékosa díjat, és utóbbi évben az Aranylabdával is elismerték a teljesítményét.
A labdarúgás mellett azonban túl sok időt töltött a bulizással, és ez a teljesítményére is hatással volt.
2008-ban az AC Milanhoz igazolt, és az itt töltött három év alatt nyert még egy Scudettót, de már látszott, hogy túl van a legjobb formáján. 2011-ben mindössze 31 évesen visszatért Brazíliába a Flamengóhoz, amely nyert rajta egymillió eurót, amikor egy évvel később eladta az Atletico Mineirónak. Utóbbival még megnyerte a Libertadores-kupát és a dél-amerikai szuperkupát.
A brazil szövetségnél fiatalon felfigyeltek a tehetségére, és 17 évesen már a korosztályos nemzeti csapatban szerepelt, amellyel világbajnok lett.
Öt évvel később, 2002-ben a felnőttek között is a csúcsra ért, világbajnok lett a brazil válogatottal.
A németországi világbajnokság egyik legszebb megmozdulása volt az angolok ellen nagyjából 40 méterről rúgott szabadrúgásgólja.
Pályafutása vége felé mindenféle balhéba keveredett, és hivatalos okirattal való visszaélés miatt Paraguay-ban rövid időre börtönbe is került, ahonnan 1.6 millió dollár (568 millió forint) óvadék kifizetése után engedték el, jelenleg újabb vádakkal néz szembe, amelyek szerint piramisjáték-szerű csalásba keveredett. A világ futballrajongóinak azonban ma is leginkább a fantasztikus cselek, a csodás gólok és az állandó mosoly jut eszébe Ronaldinhóról, aki 2016-ban az azóta az egész világon ismertté vált magyar fejlesztésű sportág, a Teqball negykövete lett.
A katalán nemzetiságű Jordi Alba Ramos 1989-ben a Barcelona agglomerációjához tartozó L’Hospitalet de Llobregat nevű településen látta meg a napvilágot, és gyorsan kiderült, hogy nagyon ügyes a labdával. 13 évesen került az FC Barcelona híres utánpótlás-akadémiája, a La Masía falai közé, és szépen lépkedett előre az életkoránál magasabb korosztályú csapatokban, mígnem 16 éves korában arra hivatkozva, hogy túl kicsi, és nem elég erős, elküldték a csapattól.
Egy harmadosztályú klub, az UE Cornellà utánpótlásához került, de két év múlva felfigyelt rá a Valencia, és szerződtette. Egy darabig kölcsönben szerepelt, de 2009-ben bekerült az első csapatba, és szorgalmának köszönhetően meg is ragadt Unay Emery együttesében. a következő években olyan jól ment neki a játék, hogy
Barcelonában rájöttek, hibáztak, amikor az embertelen futómennyiséget produkáló szélvészgyorsa baloldali védőt elengedték, és 2012-ben újabb ajánlatot tettek a labdarúgónak.
Alba a Guardiola-korszak végén tért vissza a Barcához, amely ekkor a világ talán legerősebb játékosállománnyal rendelkező klubcsapata volt, mégis be tudta verekedni magát a kezdőcsapatba, és a következő években nyert hat spanyol bajnoki címet, 5 spanyol kupát, 4 spanyol szuperkupát, és 2015-ben a Bl-ben is csúcsra ért, valamint elhódította a klubbal az európai szuperkupát, 2016-ban pedig megnyerte a klubvilágbajnokságot.
Alba a válogatottban is sikeres volt, hiszen 2012-ben tagja volt az Európa-bajnok spanyol csapatnak, és 2023-ban megnyerték a Nemzetek Ligáját. A katalán labdarúgó tavaly nyáron távozott a Barcától, és ismét Lionel Messi klubtársa lett az Inter Miami együttesében.
A krisztusi korba lépett labdarúgó aktív pályafutása vége felé jár, de még mindig ott van a legjobbak között. Friss hír vele kapcsolatban, hogy egy sérülés miatt megszakadt az elképesztő világrekordot jelentő sorozata.
Griezmann ugyanis a francia labdarúgó-válogatott legutóbbi 84 mérkőzésének mindegyikén pályára lépett. Ezt azt jelenti, hogy hét évig folyamatosan válogatott volt.
A támadó egyébként összesen 127 mérkőzést játszott a válogatottban és 44 gólt szerzett. A Les Bleus mezében 2016-ban Eb-ezüstérmes, 2018-ban Oroszországban világbajnok lett, 2021-ben pedig megnyerte a Nemzetek Ligáját.
Griezman amellett, hogy egy napon született, és két évig együtt szerepelt vele a Barcelonában, abban is hasonlít Jordi Albára, hogy ő sem egy nagytermetű játékos. Pályafutása kezdetén sokan nem gondolták, hogy vékony csontú, lassan növő kisfiúból egyszer világsztár lesz. Édesapjával hiába járták végig a francia nevelőegyesületeket, egyik sem akarta szerződtetni, mert fizikailag alkalmatlannak ítélték a játékra, amiért Griezmann majdnem felhagyott a labdarúgással.
Végül 14 évesen került a Real Sociedad utánpótlásához és négy évvel később már a felnőtt csapatban játszott. 2014-ben szerződtette az Atlétio Madrid, ahol megismerte a nevét a világ.
A klub mezében rögtön meg is nyerte a spanyol szuperkupát, 2018-ban pedig az Európa-ligát és az európai szuperkupát is. 2019-ben 120 millió euróért leigazolta az FC Barcelona.
Két nem túl sikeres évet követően (mindössze egy Király-kupa győzelem jött össze) azonban először kölcsönbe került vissza az Atléticóhoz, majd a két klub közti jogvitát követően visszavásárolták 22 millió euróért, és elenleg is a kisebbik madridi egyesületben szerepel.