Ki ne ismerné Novotny Zoltán összetéveszthetetlen hangját? Amivel tulajdonosa egyszerre képes a feszültségfokozásra – egy-egy világverseny adrenalin-telített döntő mérkőzésén –, valamint idegeink megnyugtatására – amikor Márai Sándor verseit vagy elbeszéléseit szólaltatja meg. Szinte halljuk a sportriporter különleges orgánumát, miközben korántsem hétköznapi életéről beszél a nagyívű életművét átfogó, a Luther Kiadó gondozásában megjelent, Sport, rádió, hit című, lebilincselő interjúkötetben.
Novotny Zoltán hivatását tekintve rádiós, vagy ahogy ő nevezi magát, „beszélő ember”, ám tevékenysége korántsem merül ki ebben. Igazi reneszánsz ember, aki több műfajban is lubickol: egy személyben nemzetközi hírű sportriporter, televíziós személyiség, bemondó, gyerekműsor-készítő, adó-főszerkesztő, történelem és magyar szakos tanár, tizenhét évig a Magyar Sportújságírók Szövetségének, valamint a Protestáns Újságírók Szövetsége elnöke.
A lista még itt sem ér véget, ahogy elismeréseit is lehetne bőven sorolni az életműdíjtól az aranytollon keresztül a Magyar Érdemrend tisztikeresztjéig. Legutóbb a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség életműdíját vette át, ám kitüntetései közül mégis a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Kodály Zoltán Közművelődési Díjára a legbüszkébb, rá jellemző szerénységgel így fogalmaz: „… egész életemben arra törekedtem, hogy a sportközvetítéseken, a közéleti riportokon és egyéb műsorokon túl valami többletismeretet adjak. Úgy veszem, ez a közművelődési díj elismeri ezt, és valóban sikerült egy kis pluszértéket teremtenem.”
A fényképekkel gazdagon illusztrált könyv interjújának kérdezője és szerkesztője, Boda Zsuzsa, aki tanítani való alázattal, magát kérdezőként végig háttérbe szorítva, a válaszadóra fókuszálva, példás felkészültséggel, remek arányérzékkel vezeti végig az olvasót Novotny életén. Nem kevés humor is fűszerezi a történeteket:
– bosszankodott Novotny Zoltán cipőfelsőrész-készítő, fociszerető édesapja, amikor fia úgy döntött, azon a májusi vasárnapon jön a világra, amikor a magyar válogatott hazai pályán, húszezres nézősereg előtt 2:0-ra nyert.
A kötet felrajzolja előttünk a Schmoll paszta dobozával mikrofont imitáló, a legendás Pluhár István sportközvetítéseit utánzó Zoltánt, valamint a kisfiút, aki épphogy megkezdte az iskolát, házi újságot szerkesztett, amelybe a cikkeket maga írta, a fotókat pedig rajzolt képek helyettesítették – szintén sokatmondó, hogy az újság első oldalán a sporttudósítások kaptak helyet, a hírek pedig a negyedikre szorultak vissza.
Isten óvó keze
Novotny hihetetlen tárgyilagossággal beszél Budapest második világháborús ostromáról, amit a szamárköhögésben szenvedő későbbi sportriporter és családja a csodával határos módon élt túl.
„Harminckét halott volt, köztük az engem kezelő orvos. Az Isten valószínűleg úgy gondolta akkor, hogy a mi családunkkal még dolga van”. Választ kaphatunk arra is, miért nem lett „pesti srác" az egyébként bátor fiúból az '56-os forradalomban. A Sport, rádió, hit nemcsak megragadó történeteket tár elénk, de
ugyanis a klasszikus magyar „körkapcsolás” műfajának történetébe vezeti be az eziránt érdeklődőket.
Nem maradhatott ki az életútinterjúból minden bemondó rémálma, a baki sem. A görögországi katonai junta felállításának negyedik évfordulóján neki kellett egy hírt beolvasnia, ami az ő verziójában így szólt: „A junta tagjai az Operaházban díszelőadáson vettek részt, az ellenzék kivonult az utcára, és röplabdákat szórt a nézők közé (...) Körülöttem mindenki fogta a hasát a nevetéstől, csak nekem kellett a kamerák előtt rezzenéstelen arccal folytatnom a hírolvasást". Természetesen nem röplabdákról, hanem röplapokról volt szó.
Megható, ahogy Novotny visszaemlékezik Gyurta Dániel 2012-es londoni olimpiai diadalára, amit szintén ő közvetített. „Gyurta Dani ott, a kétszáz méteres győzelmével az izmaiban, oxigénadóssággal, levegő nélkül azt nyilatkozta, hogy neki ez a verseny azért volt nehéz, mert tizenötmillió magyart kellett a hátán célba vinnie. Tehát akármennyire fáradt volt is fizikailag és szellemileg, még ebben az állapotában is az volt neki a legfontosabb, hogy elmondja, az ő győzelme egy egész nemzet győzelme.”
Bármennyire is,
pár másodpercre bepillantást enged ebbe a belső szobába. Megtudhatjuk, hogy miért a pünkösd a kedvenc ünnepe, és miért a tékozló fiú története a hozzá legközelebb álló. Hogy ezt megvilágítsa, Pilinszkyt hívja segítségül: „Bizonyos értelemben mindannyian tékozló fiúk vagyunk, mégis azzal a különbséggel, hogy egyesek már a visszafelé vezető úton járnak”.
Sport, rádió, hit – Novotny Zoltán sportriporterrel beszélget Boda Zsuzsa
Szerző: Boda Zsuzsa
Kiadó: Luther Kiadó
Kiadási év: 2020
„Ha az emberi identitásrészek – a hit, a család, a nemzethez tartozás, a szerepeink – összhangban vannak, akkor nemcsak egyénileg, hanem nemzeti szinten is védettebbek leszünk” – fogalmazott a volt igazságügyi miniszter.
Azóta a harmadik vagy a negyedik jelentősebb fesztivál dobta be a törülközőt, a Szigetnek meg két és félmilliárdos veszteséget sikerült összehoznia idén – de mi voltunk a hülyék.
„A szakma megszégyenítése” – így jellemezte Havas Hont András tevékenységét az Orbán-interjú kapcsán.
Napok óta tart a számháború az október 23-ai tömegrendezvények kapcsán.
Dr. Iain McGilchrist pszichiáter, idegtudós és filozófus szerint ugyan az agyféltekék közötti különbségekről szóló populáris pszichológia nagyrészt tévesnek bizonyult, de a valóság sokkal izgalmasabb, mint azt sokan gondolnák.
A Deák térig tartó több százezres tömeg meséjét még a legnagyobb szájú ellenzéki megmondóemberek is cáfolták.
Simonovits András szerint a jelenlegi rendszer „túl bőkezű az induló nyugdíjaknál”, ezért azok csökkentésére, illetve erősebb adóztatására lenne szükség.
