Novotny Zoltán hivatását tekintve rádiós, vagy ahogy ő nevezi magát, „beszélő ember”, ám tevékenysége korántsem merül ki ebben. Igazi reneszánsz ember, aki több műfajban is lubickol: egy személyben nemzetközi hírű sportriporter, televíziós személyiség, bemondó, gyerekműsor-készítő, adó-főszerkesztő, történelem és magyar szakos tanár, tizenhét évig a Magyar Sportújságírók Szövetségének, valamint a Protestáns Újságírók Szövetsége elnöke.
A lista még itt sem ér véget, ahogy elismeréseit is lehetne bőven sorolni az életműdíjtól az aranytollon keresztül a Magyar Érdemrend tisztikeresztjéig. Legutóbb a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség életműdíját vette át, ám kitüntetései közül mégis a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Kodály Zoltán Közművelődési Díjára a legbüszkébb, rá jellemző szerénységgel így fogalmaz: „… egész életemben arra törekedtem, hogy a sportközvetítéseken, a közéleti riportokon és egyéb műsorokon túl valami többletismeretet adjak. Úgy veszem, ez a közművelődési díj elismeri ezt, és valóban sikerült egy kis pluszértéket teremtenem.”
A fényképekkel gazdagon illusztrált könyv interjújának kérdezője és szerkesztője, Boda Zsuzsa, aki tanítani való alázattal, magát kérdezőként végig háttérbe szorítva, a válaszadóra fókuszálva, példás felkészültséggel, remek arányérzékkel vezeti végig az olvasót Novotny életén. Nem kevés humor is fűszerezi a történeteket:
„Ennek a gyereknek is ilyenkor kell születnie, amikor nekem meccsre kellene mennem!”
– bosszankodott Novotny Zoltán cipőfelsőrész-készítő, fociszerető édesapja, amikor fia úgy döntött, azon a májusi vasárnapon jön a világra, amikor a magyar válogatott hazai pályán, húszezres nézősereg előtt 2:0-ra nyert.