A mostani csúcstalálkozó egyúttal a különböző szövetségek közötti összetartás erejét is megmutatta. A német-francia tengely jelentősen gyengült, recseg-ropog: Macron nem támogatja Merkel jelöltjét, Webert a Bizottság esetében. És a jelek szerint nem támogatja a németek jelöltjét az EKB-elnöki tisztségre sem.
Megerősödött ugyanakkor a V4-együttműködés.
A visegrádi országok vezetői ugyanis kijelentették, minden tisztség esetében tartják magukat a közösen kialakított állásponthoz. Ennek óriási jelentősége van.
Ez ugyanis egyszersmind üzenet a brüsszeli elitnek: véget ért az az időszak, ami a 2000-es években a régiót jellemezte. Vagyis, hogy aprópénzen meg lehet venni és ki lehet játszani a régió országait egymás ellen. Aki tárgyalni akar, annak az egész blokkal kell tárgyalnia. A megosztási stratégia tehát elbukott. S mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy Macron, aki tavaly még külön-külön tárgyalgatott a V4 számára szimpatikusabb országaival, és így próbálta megbontani szövetségüket, most már közösen tárgyalt a négy vezetővel. Ez egy nagyon erős jele az egységnek.