EP-körkép

Felvidéki vegyesfelvágott, kieső magyarok? – így választ Szlovákia

2019. május 21. 08:00

Zsugorodhat Fico Smerje, berobbanhat a Progresszív Szlovákia, és számos más jobbos, liberális és nacionalista kisebb párt is vetélkedik 1-1 helyért a szlovákiai EP-választáson – ahol az is megtörténhet, hogy egyik magyar kötődésű párt sem ugorja meg a küszöböt. Körképünk a szlovák EP-kampányról!

Írta: Mózes Szabolcs (Pozsony)

 

A május 26-i EP-választáshoz közeledve a Mandiner körképsorozatban mutatja be az uniós országok EP-választási kampányait, a helyi politika erőviszonyait és játszmáit. Eddigi cikkeinket itt olvashatják:

Németország: Weber ist Ihnen unbekannt?

Nagy-Britannia: Hülye Választások Minisztériuma

Ausztria: Az orbánozástól az Orbán-magasztalásig

Franciaország: Macronék vagy Le Penék győznek?

Spanyolország: Balosok, birodalmiak és lázadók

Írország: EU-s bástya a legmesszibb Nyugaton

Olaszország: Salvini, Öt Csillag, helycserés támadás

Most Szlovákia kerül sorra cikksorozatunkban!

***

Pozsony

Nagyon kevesen mennek el szavazni, és nagyon megváltozik az EP-frakciók szlovákiai összetétele. Ennyit tudunk a szlovákiai EP-választásról, a többi nagyrészt talány.

Zuzana Čaputová márciusi államfő-választási győzelme után a gyanútlan külső szemlélő az európai értelemben vett progresszivizmus V4-es áttörését várná Szlovákiában, ám mi sem áll messzebb a valóságtól. A hétvégi szavazás átrajzolja az uniós politikai térkép Szlovákiára eső részét, de

nem biztos, hogy az Európai Parlamentet uraló centrumpártok fognak ennek örülni.

Az EP-választásnak ugyanakkor elsősorban belpolitikai tétje van, hiszen jövő márciusban parlamenti választást tartanak.

Mielőtt a szavazás várható eredményeit, főszereplőit mérnénk fel, ejtsünk egy szót arról, amiben északi szomszédunk teljesen specifikus. Ha van tagállam, amelynek előre, látatlanban odaítélhető a legalacsonyabb részvételért járó citromdíj, az egyértelműen Szlovákia. 2004 óta ez lesz a negyedik itteni EP-választás, és eddig összeurópai mércével mérve mindig a helyi szavazókedv volt a legalacsonyabb. A 2014-es 13,05% pedig a valaha mért legalacsonyabb részvétel az európai parlamenti választások történelme során.

Elemzők bíznak benne, hogy idén ez több lesz – ám a „több” is relatív, tehát várhatóan nagyon kevés lesz uniós kontextusban. Az okok közül emeljük ki a helyspecifikusat: túl sok a szavazás. Négyévente parlamenti és önkormányzati, ötévente EP-választás, emellett közvetlenül – ráadásul két fordulóban – választják a köztársasági elnököt (ötévente), valamint rendszerint két fordulóban a megyei önkormányzatokat (eddig négyévente).

Átlagosan minden évre jut egy voksolás, idén kettő is,

ha pedig választási fordulónként számoljuk, már három.

A várható alacsony részvétel, a kampány rövidsége (március végén még államfőválasztás volt), a valódi brüsszeli témák messzesége és nem ritkán nehezen értelmezhetősége együttesen járult hozzá, hogy a kampány Szlovákiában is nagyon leegyszerűsített. A pártok többsége erősebb Szlovákiát és megjavított uniót szeretne.

Čaputová elnökválasztási győzelme erősítheti tovább a Progresszív Szlovákiát

Gyengülő nagy frakciók

Szlovákiából eddig a két legnagyobb EP-frakció, az Európai Néppárt és a szocialisták kapták a legtöbb képviselőt, de várhatóan teljesen átalakulnak az erőviszonyok. Az euroszoci frakciót a Smer erősítette, ám

Robert Fico pártjának támogatottsága folyamatosan csökken,

jelenleg már 20% alatt mérik. Rossz emlék számukra a 2014-es EP-választás is: akkor is egy frissen elszenvedett államfő-választási meccs után voltak, s az akkor mért 35% országos támogatottságuk ellenére csak 24%-ot szereztek. Ezúttal a Smer későn és álmatagon kezdett kampányolni, ráadásul listavezetője sem az, akivel hatékonyan lehet megszólítani a zsugorodó smeres bázist. Monika Flašíková-Beňová a párt liberális szárnyához tartozik, a múltban többször állt ki a balos kulturális-etikai témák mellett, míg a Smer a felmérések alapján mindinkább az idősebb és a falusi választói rétegére tud csak támaszkodni. Elemzők mindezekért azt is elképzelhetőnek tartják, hogy 2006 óta ez lesz az első országos pártlistás szavazás, ahol nem a Smer nyer, és lehet, hogy nem védi meg 4 mandátumát.

Szlovákiának összesen 13 helye van az Európai Parlamentben, a britek távozása után ez 14-re nő. Az első három hely valamelyikére várják a Progresszív Szlovákia (PS) és a Spolu (Együtt) koalícióját – ők adták a cikk elején említett Čaputovát. A progresszívek malmára hajtja a vizet, hogy gyakorlatilag ők az egyetlen EU-optimista párt a mezőnyben,

így a „még több Brüsszelt” és az integráció elmélyítését kívánóknak nincs nagyon más választása.

A PS/Spolu számára ez lesz az első országos megmérettetés, a közvélemény-kutatások alapján 2-3 helyet szerezhetnek. Ezek lehetnek a liberális frakció (ALDE) első tartós szlovákiai mandátumai.

Richard Sulík: egy egyre konzervatívabb liberális

Liberális a konzervatívoknál

Merthogy öt éve már volt egy képviselőjük Pozsonyból, de ő pár hónap elteltével dobbantott. Richard Sulík, a felmérések szerint 2016-tól az utóbbi hónapokig legnépszerűbb ellenzéki párt, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) elnöke érdekes figura. Pártelnökként ült be az EP-be, az ALDE-ból pedig az eurorealista, konzervatív Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) képviselőcsoportjába távozott, úgy, hogy pártja magát liberálisként határozza meg.

Ő az a politikus, aki radikálisan ellenezte a görögöknek nyújtandó uniós kölcsönöket, olyannyira, hogy részben emiatt esett szét 2011-ben a jobboldali Radicová-kabinet. Sulík a német tévék közép-európai sztárja lett, jó némettudása miatt (a '80-as években az NSZK-ba emigrált a családja) a görögökkel és a hitelválsággal kapcsolatos tévéviták visszatérő vendége volt, később a migrációval kapcsolatban kifejtett ellenvéleménye miatt lett gyakori résztvevő.

Sulík kevesebb Brüsszelt, nulla menekültkvótát, kevesebb regulációt akar,

habár még kérdéses, az SaS Brüsszelbe jutó képviselői melyik frakcióba ülnek be.

Az elmúlt 15 évben az Európai Néppártnak (EPP) volt a legerősebb szlovákiai képviselete, ám ez szinte biztos, hogy megváltozik. A mandátumokat korábban a Dzurinda-féle jobbközép SDKÚ és a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH), valamint a magyarok (MKP, 2014-től MKP és Most-Híd) adták. Az SDKÚ 2016-ban eltűnt a politikai süllyesztőben, a parlamenten kívüli KDH most jó, ha az eddigi kettő helyett egy mandátumot fog-

A magyarok bejutása szintén kérdéses.

Öt éve az MKP ért el jobb eredményt, pár ezer szavazat híján két mandátuma lehetett volna, s ezúttal is úgy tűnik, az akkor épphogy bejutó Most-Híd van nagyobb veszélyben. Ha pedig az MKP be is jut, kérdéses, az EPP tagja marad-e, ha a Fidesz esetleg távozik onnan. Szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy a 2004-ben 8, 2009-ben és 2014-ben pedig 6-6 szlovákiai mandátummal bíró Európai Néppártnak a következő öt évben egy itteni képviselője sem lesz. A legvalószínűbb, hogy egy vagy két mandátuma még marad.

Az MKP megvédené Európát

Salvini szlovák hangjai

Szlovákiából is lehet tagja a Salvini-féle tömörülésnek, a Sme rodina (Család vagyunk) nevű párt kötött szövetséget a formálódó blokkal. A párt pár hónappal a 2016-os választások előtt jött létre, arca egy excentrikus figura, agya egy régi konzervatív motoros. Boris Kollárt 2015-ig nőcsábász milliomosként ismerhette a közvélemény bulvárból táplálkozó része –

Kollárnak 10 nőtől 10 gyereke született,

a '90-es években zűrös maffiakapcsolatai is voltak, nem mellesleg pedig övé az ország egyik leghallgatottabb rádiója. Ő az arc, az agy pedig a magát blogjaiban Utolsó Keresztesnek nevező Milan Krajniak, aki korábban a KDH környékén mozgott tanácsadóként, márciusban pedig a párt államfőjelöltje volt. A populista program és a celeb „összeházasítása” eddig működött, a mérések szerint kettő, de akár három mandátumot is szerezhet a „Család”.

A fentiek mellett olyan pártok léphetik át az 5%-os küszöböt, amelyeket nehéz hová sorolni. A neonáci Mi Szlovákiánk Néppárt a mérések szerint a második-harmadik legerősebb párttá vált, vezetője Marian Kotleba 10,4%-ot szerzett az államfőválasztáson. Kettő, de akár három képviselőjük lehet, őket viszont feltehetően egyik frakció sem fogja befogadni. Kotlebáék esélyeit némiképp ronthatja a nőcsábász Kollár Salvini-kapcsolata, az euroszkeptikus, a szélsőjobb felé kacsingató protestszavazónak alternatíva lehet a Sme rodina. Képviselői ugyanis egy olyan frakció tagjai lehetnek, amelytől hangos lesz a nemzetközi sajtó, míg

a kotlebás EP-képviselők magányosan bolyonghatnak a brüsszeli rengetegben.

Boris Kollár: egy népszerű botrányhős

A kormánypárti Szlovák Nemzeti Párt (SNS) jó eséllyel fog egy mandátumot, ám egyelőre rejtély, ez kiket erősíthet Brüsszelben. Az SNS két éve a most lemondásra kényszerülő Heinz-Christian Strachén keresztül az FPÖ-vel kezdett barátkozni, ám az osztrák kapcsolat azóta elhalt. A pártnak az utóbbi öt évben nem volt képviselője Brüsszelben, és kiépített pártkapcsolatoknak is híján van.

Végezetül az ellenzéki Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) nevű pártot kell megemlíteni, amely 2014-ben egy mandátumot szerzett, és most a pártelnök Igor Matovičot indítja, hogy megtartsa legalább azt az egy pozíciót. Az OĽaNO EP-képviselője, a protestáns prédikátor Branislav Škripek az ECR-t erősítette (amelynek három szlovákiai képviselője volt), ám miután Škripek összekülönbözött a pártelnökkel, többedmagával Keresztény Unió (KÚ) néven saját pártot alapított. Ennek a színeiben indul Anna Záborská is, aki 2004 óta a KDH-t képviselte Brüsszelben, most viszont – közben biztosan kitalálták – nem került fel anyapártja listájára, ezért lelépett.

Ráfordulás 2020-ra

Amint látszik, a 14 (13?) uniós helyen sok párt fog osztozni, a szlovákiai politikai szcéna töredezettsége mellett ehhez hozzájárulhat az alacsony részvétel is. Ez ugyanis nem csak a stabil törzsbázissal rendelkező pártoknak kedvez (2014-ben ezért is jutott be az MKP), hanem azoknak is, akik jól tudnak mozgósítani egy-egy jól körbeírható, de nem túl nagy réteget. Ráadásul a választók számára ennek a szavazásnak nincs olyan súlya, mint a többinek, ezért

hajlandóbbak nem a kisebbik rosszat választani,

hanem azt, aki egy rétegtéma vagy értékrendje miatt érdekes lehet számukra. Éppen ezért nem teljesen esélytelen az előző bekezdésben említett KÚ sem, mivel két ismert és kipróbált arcot indít, és a keresztény szavazatok hagyományos becsatornázójával, az álmatag KDH-val ellentétben a keresztény értékek erőteljesebb képviseletét ígéri Brüsszelben.

Még ha feltehetően alacsony is lesz a részvétel, a voksolás sokat elárul a jövő évi parlamenti választások előtti hangulatról. Az EP-választás technikailag szinte ugyanolyan, mint a hazai parlamenti választás: 5%-os bejutási küszöb, országos lista, preferencia-szavazatok. A kormánypártok – különböző okokból – valószínűleg gyengén, talán még a valós támogatottságukhoz mérten is rosszabbul fognak szerepelni, emellett érdemes lesz figyelni az ellenzéki oldalon zajló harcot, valamint a Kotleba-féle neonáci párt eredményét.

Marián Kotleba követői körében

Magyar szempontból különösen fontosnak ígérkezik a választás. Miután idén a Most-Hidat is egyre gyakrabban mérik az 5%-os bejutási küszöb alatt, valós esélye van annak, hogy 2020-ban egy magyar párt és képviselő sem jut a pozsonyi parlamentbe. A felvidéki magyar társadalomban ennek kapcsán elindult egy diskurzus,

egyre többen úgy vélik, az idő rövidsége miatt az egyetlen megoldás az MKP és a Most-Híd összefogása.

Ennek leghangosabb ellenzője eddig a márciusi államfőválasztáson leszerepelt (3,1%) Bugár Béla.

Az EP-kampány miatt eddig tapogatózásokra sem került sor a két párt részéről, a hétvégi választás viszont megadhatja az alaphangot az esetleges tárgyalásokhoz és társadalmi mozgásokhoz. Minél gyengébb eredményt ér el a két párt, annál komolyabb nyomás fog nehezedni rájuk, hogy egyezzenek ki 2020-ra.

vissza a teljes nézetre