Kevesen voltunk, de nem eléggé

„A dolog – egyetértve Szily kollégával – kétségtelenül egy iskolai ünnepségre emlékeztetett, mind színvonalát, mind pedig külsőségeit tekintve, ám a kolléga elfelejtette hozzátenni, hogy nem akármilyen, hanem a kisegítő iskolában.

A színpad egyszerű egyszerű, technicista benyomást keltett, különösen jól mutatott a háttérben folyamatosan látható Mercedes-reklám (Mercedes a mi autónk!), mely végig jól látszott, miközben a résztvevők azzal vádolták a kormányt, hogy kiszolgáltat bennünket a multiknak. Én a rendező helyében kérnék némi pénzt az autógyártól a reklámért. Az általam nézett verzióban az emelvényen található, a közönségre irányított kamera felvételei nem voltak láthatóak, hiszen e kamera nyilván a tömeg hatalmas mivoltát lett volna igazolandó, és hát nincs az a kamera, amely az összegyűltek létszámát hatalmassá tudta volna tupírozni.

Az esemény legfényesebb produkcióját a műsorvezető hopmester, Vicsek Ferenc nyújtotta. A mutatványa simán hozta a Sas-kabaré tájelőadása Felsőbüdösbürgözdön szellemiségét és alaki elemeit, a forma és a tartalom kívánatos egységében. Különösen emlékezetesek voltak a közönség forradalmi hangulatának felkeltésére tett sikertelen kísérletei.

Beszédet mondott Dobrev Klára is. Valamikor, mindeközben a Szabadságkórus elénekelt egy betétdalt Verditől. Na, most itt álljunk meg egy pillanatra. A produkció olyan súlyosan hamis volt, hogy a környék kandúrjai bizonyára kivándoroltak. Tökéletesen érthetetlen, hogy aki nem tud énekelni az miért akar? Csak Papp Réka Kingától hallottam ehhez hasonló produkciót. Eme összhangzattani produkciót aztán közkívánatra megismételték a végén az Örömódával is, hasonló minőségben.”