Hülye vicc

„Magam is szoktam gyorskorcsolyázni egyébként.

Persze nem szó szerint.

De meg-megcsúszok.

Szombat délután azzal az ajánlószöveggel osztottam meg a Facebookon egy Liu Shaolin Sándorról szóló hírt (lökés miatt éppen kizárták a bulgáriai gyorskorcsolyavébé egyik futamából),  hogy »Lökött a kínai vendégmunkás«. Én ezt viccesnek gondoltam. Illetve nem is viccesnek, hanem amolyan abszurdnak. Abszurd utalásnak egy tökéletesen abszurd (társadalmi) helyzetre. Kicsit túlgondoltam, valószínűleg. Azt gondoltam (túl), hogy ehhez – az abszurditás nyilvánvalóságához – elegendő kontextus maga a 444, illetve a közéleti helyzet, amelyben etnikum, identitás, kirekesztés meg mindenféle ilyen fogalmainkat naponta csavarják ki háromszor szorgos politikuskezek, különösen aljas nyereségvágyból.(...)

Azt hittem, a vendégmunkásos posztot fölkapja majd szépen az erre tartott média, csócsálja, rágja, és nem veszi majd észre, hogy logikai hurokba kerül. Abba is került, egyébként: azok kezdtek hirtelen pc-t követelni, akik a pc-korszak végét hirdették; azok védik teljes erőbedobással az egyébként semmilyen fenyegetésnek ki nem tett sikeres, népszerű, kitűnő sportolót, akik rendszerint védtelen, kiszolgáltatott, megalázott emberek ellen hergelnek; azok lettek hirtelen az etnikai diverzitás harcos védelmezői, akik nemrég még a Stürmer modorában követelték az etnikai homogenitást; azok aggódnak a magyar gyorskorcsolyázó magyarságának vélt kétségbevonása miatt, akiknek a futballvébén a francia válogatott nem is volt francia, a német meg nem volt német.”