Csinált válság

„Az elmúlt bő száz évben a nagy „összeurópai” európai válságok erősen hasonlítanak egymásra. Németország túlerősödik, a franciák meggyengülnek, az angolok ideglenesen kiszállnak éppen a játékból, az amerikaiak és az oroszok meg éppen nincsenek annyira játékban, hogy könnyen beavatkozhassanak. Persze a folyó sosem ugyanaz, csak a sodrása hasonló, minden válságban vannak különbségek. Az első világháború fő oka talán a későn egységesülő és a nemzetállami létet csak később átélő németek kimaradása a gyarmatosításból, míg a másodiké az akkor éppen nemzeti érzületekkel legjobban felkorbácsolható németek megőrülése, amit lehet, hogy csak tényleg egy különleges tehetségű elmebeteg ámokfutása vitt el a végletekig.

A mostani összeurópai válság oka az, hogy egy primitív ideológia meghódította a politikai és gazdasági elit jelentős részét, mert a gazdasági és a politikai körülmények megfelelőek voltak ehhez. Az európai társadalomfejlődés minden pozitívumát a liberalizmusnak tulajdonítják, teljesen tévesen természetesen. A negatívumait pedig nyilván a konzervativizmusnak. Pedig a valóság az, hogy a konzervatív gondolkodási mód és annak egyik kifejeződése, a kereszténydemokrácia, akadozva, válságokkal ugyan, lassan, de előre vitte a világot. A kényszeres progresszió pedig az első világháború óta válságból válságba vezeti az európai nemzeteket. Mindig akad egy vagy egy csoportnyi őrült, aki nagy ugrást, radikális változást akar. Amire azért nem egyszerű rávenni a többi embert, országot.

Hitler is provokációkkal, apró terjeszkedésekkel kezdte, hogy aztán egyre többet, majd mindent követeljen. Akivel nem lehet egy lényeges kérdésben kompromisszumot kötni, arról végül mindig kiderül, hogy mindent akar. És a minden ebben az esetben tényleg a mindent jelenti.

A migránskvóta, a jelentős számú muszlim, arab és fekete, illetve ázsiai bevándorló befogadása elvileg tényleg csak egy olyan követelés, ami szinte semmi mást nem érint, mint a teherelosztás kérdését. Valójában azonban mindent érint. A jövő teljességét, a teljes kultúrát, a mindennapi élet minden aspektusát, a közbiztonságot, a vallásszabadságot, a nők és férfiak egyenjogúságát, az egész európai fejlődés minden pozitív következményét zárójelbe teszi, a múltba helyezi. Ha belemegyünk, eltűnik az európai jövő. Eltűnünk. A gyermekeink már megtűrt kisebbségek lesznek csupán, ha egyáltalán, a miénkhez képest semmi szabadsággal.

És ezt sokan azonnal tudják.”