Az elmaradt (elhalasztott) Horthy-emlékmise margójára

2018. február 21. 18:43

Sokkal inkább járna a kegyeletes megemlékezés a Donnál halálra fagyott honvédeknek és munkaszolgálatosoknak, mint Horthynak.

2018. február 21. 18:43
Radnóti Zoltán
Magyar Narancs

„Sokkal inkább járna a kegyeletes megemlékezés a levél szerint a Donnál halálra fagyott honvédeknek és munkaszolgálatosoknak, a Horthy-rendszer szociális igazságtalanságait elszenvedő szegényparasztságnak, a több százezer Auschwitzba deportált zsidó, roma testvérünknek és persze a háborúba rángatott ország ártatlan civil áldozatainak. Mi világosan jeleztük, hogy nem csak a zsidó, de a nem zsidó magyarok ellen elkövetett bűnökről sem akarunk elfeledkezni.

Még ezt is mondta volna az Országgyűlés alelnöke, Lezsák Sándor:

»Horthy Miklós történelmi, politikai karaktergyilkosság áldozata, akinek személyiségét, életútját tudatosan bemocskolták, eltorzították. Részleteiben elemezni, tényekkel szembesíteni az évtizedeken át tudatosan torzított, Horthy Miklósról alkotott képet, történészek feladata, felelőssége.«

Karaktergyilkosság?

Egy olyan embernek, akit – már bocsánat a kifejezésért – csakis bonyolult nagypolitikai alkuk eredményeként nem ültettek a vádlottak padjára?

Komolyan gondolja ezt a magyar Országgyűlés alelnöke, parlamenti képviselő?

Milyen becsülete volt, van és lesz annak az embernek, akinek a korszakát tökéletesen írta le a népi író, politikus, paraszti származású, egyébként antikommunista Kovács Imre, a Néma forradalom (1937) című könyvében. Megdöbbentő képet kaphat az olvasó, amikor megismeri a Horthy-korszak gazdasági és társadalmi berendezkedését, a hozzá tartozó nagybirtokrendszert, valamint a jogfosztottsággal szembeni paraszti ellenállást. 1937-ben, az elfojtás, a reménytelenség hívja elő a lázadás kétségbeesett, önsorsrontó formáit, az egykézést, az öngyilkosságok kiugró számát, a szekták egyre nagyobb népszerűségét.

Mindenki tudhatja, hogy mi lett Kovács Imrének, illetve könyvének, a Néma forradalomnak a sorsa abban a rendszerben, amit az Országgyűlés alelnöke, parlamenti képviselő dicsér és példaképpé emel. A könyv első két kiadása azonnal elfogyott, ám harmadik kiadásra már nem került sor, mert azt lefoglalta a hatóság. A szerzőt letartóztatták, majd osztályellenes izgatásért és nemzetgyalázásért háromhavi börtönre ítélték, amit az általános amnesztia miatt nem kellett végig letöltenie. Diplomát viszont – bár egyetemi tanulmányait befejezhette –, nem kaphatott. Én, ha valakiről, inkább Kovács Imre bátorságáról vennék példát.

Kérdezem: ha azt állítja az Országgyűlés alelnöke, parlamenti képviselő, hogy Horthy megítélését a történészekre kell bízni, akkor ő maga miért nem teszi azt?

Ha úgy gondolja, erre a feladatra ő is megfelel, akkor miért nem idézi Kovács Imrét?”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 51 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Peter8811
2018. február 22. 17:18
Én Bokros Lalyosért is nagyon szívesen mondatnék misét, de hát ateista vagyok és tudom ,hogy úgy nem használ Lalyosnak semmit, Pedig Lalyos nem volt egy államférfi.
1000bocs
2018. február 22. 17:04
Ha egy rabbi a Magyar Narncsba írogat, akkor tuti pártatlan és objektív.... Vagy nem?
OberEnnsinnen
2018. február 22. 16:26
"„Sokkal inkább járna a kegyeletes megemlékezés a levél szerint a Donnál halálra fagyott honvédeknek és munkaszolgálatosoknak, " Hülye gyerek, azt hiszed a rabbiságod egyenlő a megmondó szereppel? Azért fagytak halálra, hogy az ország intakt és békés maradhasson. Ez volt az ára, ezzel lehetett kihúzni a németek méregfogát. Jányék, és minden katona tudatában volt: alkalmatlan a 2. magyar hadsereg arra a szerepre, amire a németek beosztották. De a munkaszolgálatosok amerikai rokonai nem méltóztattak 2 zászlóaljat partra tenni az Adrián. Mert azzal megmenekülhettek volna "a Horthy-rendszer szociális igazságtalanságait elszenvedő szegényparasztság, a több százezer Auschwitzba deportált zsidó, roma és persze a háborúba rángatott ország ártatlan civil áldozatai." Egyedül a Doni hadsereg volt az, amelynek már induláskor meg volt pecsételve a sorsa. Ők lettek az áldozatok. A rokonaitok gondoskodtak róla, hogy sokan kövessék őket.
puszika
2018. február 22. 15:45
Tudod fiam,ha csak annyi fáradtságot vettél volna firkász létedre,hogy utána nézel hány megemlékezés,emlékmise volt szerte az országban a doni katasztrófa hőseinek emlékére,már felértél volna az így megcsúfolt szakmád első lépcsőfokára. De nem tetted, nyilván LUSTASÁGBÓL mint ahogy ez egy Mancsoshoz illik.Gondoltad te meg a főnököd, így is csattan. Hát nem csattant! Azt meg tudod-e,hogy az egész országon végig vonult egy emléktúra amelyen más nemzetek képviselői/jelesen katonák/ is megemlékeztek az eseményről ,beszédek hangzottak el és megkoszorúzták az emlékműveket.A helyi lakosok is szép számmal megjelentek. A magyar ma már tudja, elődeiről és hőseiről kegyelettel kell megemlékeznie és meg is teszi, itthon és külföldön egyaránt/pl.Isonzó expressz/ A fejekben egyre nagyobb a rend. NEM ÚGY MINT A MAGYAR NARANCSNÁL,AHOL MÉG MINDIG A KOMMUNIZMUSNÁL TARTANAK! Ideje lenne már változnotok, Neked is Radnóti elvtárs!!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!