Kedves Erzsébetvárosiak!

„És valami más is, amiről kevesebb szó esik. A valódi zene. A Szimplát, minden romkocsma atyját ismeri mindenki, ott is vannak jó zenei programok, ahogy a Fogasházban is, de nem róluk, nem a nagyokról akarok írni. Hanem egy kicsi, Dob uctai helyről, a Lámpásról. 12 éve létezik már, kétszáz fő fér el benne, hangulatos, kellemes, jó a pogácsájuk nagyon, de ettől még nyugodtan ellennénk nélküle. Amiért viszont nem: minden este élő zene van. Ingyen, ráadásul. Az élőt pedig a szó legszorosabb értelmében kell venni: a hely úttörő szerepet vitt abban, hogy mára a jam-sessionök városa lettünk. Persze kellett ehhez az is, hogy a Kőbányai Zeneiskola az utóbbi évtizedben kitermelje a rengeteg jó hangszerest, a Lámpásban mindenesetre a húszas-harmincas zenészek színe-java megfordul, teljesen random módon, váratlanul, sosem lehet tudni, aznap ki lesz ott, ki áll fel a színpadra, s mi alakul az improvizációból. Vannak gyengébb és egészen zseniális megmozdulások, semmi sem biztos, csak az, hogy minden valódi. Ha a páni félelem eluraklodik az emberen, hogy végső soron Buli Dorina és K. O. Laci országában él, elég lemenni a Lámpásba egy keddi estén. Jön a megnyugvás rögvest. A mélyben minden rendben van.

Ha gond van a renddel, az utcák tisztaságával, azt persze meg kell oldani.

Csak lehetőség szerint ne úgy, hogy beszántsuk mindazt az értéket, amely egyébként felhalmozódott, ráadásul önfenntartó módon létezik az Erzsébetvárosban.”