Munkaerőválság fenyegeti a zöldjövőt!

2024. december 04. 11:57

A COP29 zárónyilatkozata bár elfogadott egy évi 300 milliárd dolláros klímafinanszírozási célt 2035-ig, India és más fejlődő országok elégedetlenségüket fejezték ki. Szerintük a támogatás mértéke elenyésző, és tovább mélyíti a fejlett és a fejlődő államok közötti szakadékot.

2024. december 04. 11:57

A COP29 klímakonferencia az eredeti ütemtervnél 35 órával tovább tartott. A túlórázással zárult maratoni tárgyalások eredményeként a résztvevők elfogadták ugyan az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának évi 300 milliárd dolláros új célját – méghozzá 2035-ig –, mégsem volt mindenki boldog. Ez noha háromszorosa a 2009 óta irányadó évi 100 milliárd dolláros összegnek, de valójában a szükséges összeg töredéke, ahogyan erről korábban írtunk e portálon is. 

A COP29 megállapodásának része volt az is, hogy a globális energiatárolási kapacitások 1,500 GW-os bővítése szükséges öt éven belül, ahogy az is, hogy esedékessé vált 25 millió kilométernyi elektromos hálózat kiépítése vagy felújítása 2030-ig. Ezek az ambiciózus vállalások az energetika terén ugyanakkor jelentős akadályba ütköznek. Nemcsak a pénz rendelkezésre állása a kérdés, de igen súlyos dolog a megfelelően képzett munkaerő hiánya is. 

Ígéretes célok, de akut munkaerőhiány 

A fejlett országokban, mint az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Ausztrália, már most is súlyos hiány van az olyan szakemberekből, mint az elektromérnökök, a villanyszerelők és az építőipari dolgozók.   

Az előrejelzések szerint például az Egyesült Királyságban 2032-re több mint 100 ezer villanyszerelő fog hiányozni a munkaerőpiacról, az Egyesült Államokban pedig ez 2030-ra elérheti az egymilliót. 

A probléma globális szinten is jól megfigyelhető: az OECD-országokban az energiaszektor magánvállalatai gyakran említik a szakképzett munkaerő hiányát mint a kibocsátáscsökkentési célok megvalósításának egyik legnagyobb akadályát. 

A megoldás: képzés és migráció 

Az energiaátmenet, illetve a klímacélok elérése érdekében a képzési programokat hatékonyan össze lehetne kapcsolni a munkaerő migrációjával.  

Az alacsony költségű képzések ugyanis lehetővé teszik, hogy a fejlődő országok munkavállalói megfelelő készségeket szerezzenek, amelyeket aztán a fogadó országokban kamatoztathatnak. 

Egy példa lehet erre a THAMM Plus projekt, amely 2024–2026 között 2000 tunéziai munkavállalónak nyújt szakképzést és nyelvtanfolyamokat, hogy Olaszország építőipari munkaerőhiányát enyhítsék általuk. Az ilyen programok előnyei háromrétűek: előnyösek a munkavállaló származási országa számára, új lehetőségeket teremtenek a migráns munkavállalóknak, és megoldást kínálnak a fogadó ország munkaerőhiányára, miközben elkerülik az agyelszívás problémáját – írja a cgdev.org szakértő szerzője. (A portál a Center for Global Development, vagyis a Globális Fejlődési Központ weboldala, amely egy független nonprofit kutatóintézet, elsősorban a nemzetközi fejlődés és szegénységcsökkentés kérdéseire fókuszál.) 

Mit kellene tenni? 

Bár a bakui COP29 vállalásai ígéretesek, az egyik legfontosabb akadály továbbra is a készségek hiánya és a zöldmunkaerő-átállás átgondolt megvalósítása. Ahhoz, hogy az országok teljesíthessék klímacéljaikat, elengedhetetlen a részletes munkaerőigények felmérése, az oktatási programok bővítése, valamint a migrációs politikák összehangolása. 

A klímaváltozás elleni küzdelem sorsa nemcsak a pénzügyi forrásokon és a technológiai újításokon múlik, hanem azon is, hogy képesek vagyunk-e megteremteni a munkaerőpiac megfelelő feltételeit a zöldjövő számára. A következő évek döntő fontosságúak: csak akkor lehet a globális klímaváltozás elleni COP29-es válaszokat és vállalásokat sikerre vinni, ha az ambiciózus terveket valódi cselekvés követi – ideértve a munkaerőhiány kezelését is.

India hangja a vita során 

Visszakanyarodva a fő számokra: Indiának a COP29 zárónyilatkozatát követő éles tiltakozása rámutatott a fejlett és a fejlődő országok között a klímafinanszírozás kérdésében meglévő megosztottságra. Az elfogadott évi 300 milliárd dolláros célkitűzést India a szaksajtó által bátornak nevezett nyilatkozatban bírálta, hangsúlyozva, hogy  

a döntéshozatal nem követte a megfelelő eljárást, és hogy a fejlett országoknak sokkal nagyobb ambíciót kellene mutatniuk. 

Chandni Raina, az indiai gazdasági ügyek osztályának tanácsadója szerint ez az összeg „elenyésző”, így messze nem elegendő a szükséges klímaintézkedések megvalósításához. A fejlett országok ugyan vállalták, hogy 2035-ig évi 300 milliárd dollárt biztosítanak a fejlődő államoknak, ám ez messze elmarad az olyan klímaváltozás által leginkább érintett országok igényeitől, amelyek legalább ezer milliárd dolláros éves támogatást kértek volna. A vita során India mellett több ország – például Kuba, Nigéria és Malawi – is kifejezte csalódottságát a végső megállapodással szemben. 

Új-Delhi világosan jelezte, hogy nem fogadja el azokat a változtatásokat, amelyek elmosnák a felelősségvállalás határait a fejlett és fejlődő országok között. Az indiai delegáció szerint a fejlett államoknaktörténelmi felelősséget kell vállalniuk a globális felmelegedés kezelésében, míg a fejlődő országok számára nagyobb támogatást kellene biztosítani.

Az elfogadott megállapodás ugyan ösztönzi a fejlődő országokat is önkéntes hozzájárulásokra, ám  

India álláspontja egyértelmű: a klímaintézkedésekhez szükséges források többségét továbbra is a gazdag országoknak kell biztosítania. 

Ez a helyzet jól mutatja, hogy a COP29 célkitűzései mögött továbbra is jelentős politikai és gazdasági érdekellentétek húzódnak. 

India szerepe egyre nő 

India fellépése a COP29-en megerősítette pozícióját a globális dél államainak vezető szószólójaként. A delegációjuk ezúttal tehát nemcsak a saját érdekeit képviselte, hanem más, kevésbé fejlett országokét is, amelyek számára létfontosságú a megfelelő klímafinanszírozás. Ez az álláspont nemcsak politikai, hanem erkölcsi alapú is, hiszen a fejlődő országoknak nemcsak alkalmazkodniuk kell az éghajlatváltozás hatásaihoz, hanem a gazdasági fejlődésüket is fenn kell tartaniuk. A COP29 tehát a globális felelősségvállalás újraértelmezését ismét napirendre tűzte. 

(Források: Center for Global Developement; Climate Change News)

Kapcsolódó: 

Címlapfotó: COP29

 

 


További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.

Összesen 4 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
survivor
2024. december 04. 12:21
300 dollár minden 8 emberre... 38 dollár. Ennyi pénzből tiszta ivóvíz sincs. Vagy malária mentesség...
Válasz erre
1
0
survivor
2024. december 04. 12:11
És a lengyel villanyszerelők nem fenyegetik GBr -t ?? :-D
Válasz erre
0
0
n-a
2024. december 04. 12:07
"Ma nagyon erős vagyok, Bob! Érzem, pénz fog állni a házhoz, és akkor tudod, mit csinálunk? Elmegyünk valami buliba, becsajozok, megbaszom az egyik muffot, megbaszom a másik picsát, MEGBASZOK MINDENT, AMI MOZOG!!! Te meg mi a faszt bámulsz!? Kinyomom a szemedet, seggfej! Haver, ez a szarfaszú lóg tízessel! Haver, ma este leszakítjuk a faszfej fejét! Kirángatom a belét! Csak még egyszer vegyen tőlem valamit, belerejszolok a nejlonszatyrába! Héé, mi van bébi!? Szopni akarsz!? Hé, Bob, rohadt egy fasz vagy te is, azt tudod? Bírlak nagyon. Egyszer nagyon elkapnálak. Leszopnálak, majd másokat is, mint egy idomított fóókaa!!! Bú, te rohadt buzi! Narkós faszok. NEKEM NŐŐ KEEELL!!! Mit akarsz, Grizzly Géza?"
Válasz erre
0
0
n-a
2024. december 04. 12:02
PHINOMM KISZ MELEG GETSZI DRÁGASZÁG
Válasz erre
0
0
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!