A COP29 zárónyilatkozata bár elfogadott egy évi 300 milliárd dolláros klímafinanszírozási célt 2035-ig, India és más fejlődő országok elégedetlenségüket fejezték ki. Szerintük a támogatás mértéke elenyésző, és tovább mélyíti a fejlett és a fejlődő államok közötti szakadékot.
A COP29 klímakonferencia az eredeti ütemtervnél 35 órával tovább tartott. A túlórázással zárult maratoni tárgyalások eredményeként a résztvevők elfogadták ugyan az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának évi 300 milliárd dolláros új célját – méghozzá 2035-ig –, mégsem volt mindenki boldog. Ez noha háromszorosa a 2009 óta irányadó évi 100 milliárd dolláros összegnek, de valójában a szükséges összeg töredéke, ahogyan erről korábban írtunk e portálon is.
A COP29 megállapodásának része volt az is, hogy a globális energiatárolási kapacitások 1,500 GW-os bővítése szükséges öt éven belül, ahogy az is, hogy esedékessé vált 25 millió kilométernyi elektromos hálózat kiépítése vagy felújítása 2030-ig. Ezek az ambiciózus vállalások az energetika terén ugyanakkor jelentős akadályba ütköznek. Nemcsak a pénz rendelkezésre állása a kérdés, de igen súlyos dolog a megfelelően képzett munkaerő hiánya is.
A fejlett országokban, mint az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Ausztrália, már most is súlyos hiány van az olyan szakemberekből, mint az elektromérnökök, a villanyszerelők és az építőipari dolgozók.
Az előrejelzések szerint például az Egyesült Királyságban 2032-re több mint 100 ezer villanyszerelő fog hiányozni a munkaerőpiacról, az Egyesült Államokban pedig ez 2030-ra elérheti az egymilliót.
A probléma globális szinten is jól megfigyelhető: az OECD-országokban az energiaszektor magánvállalatai gyakran említik a szakképzett munkaerő hiányát mint a kibocsátáscsökkentési célok megvalósításának egyik legnagyobb akadályát.
Az energiaátmenet, illetve a klímacélok elérése érdekében a képzési programokat hatékonyan össze lehetne kapcsolni a munkaerő migrációjával.
Az alacsony költségű képzések ugyanis lehetővé teszik, hogy a fejlődő országok munkavállalói megfelelő készségeket szerezzenek, amelyeket aztán a fogadó országokban kamatoztathatnak.
Egy példa lehet erre a THAMM Plus projekt, amely 2024–2026 között 2000 tunéziai munkavállalónak nyújt szakképzést és nyelvtanfolyamokat, hogy Olaszország építőipari munkaerőhiányát enyhítsék általuk. Az ilyen programok előnyei háromrétűek: előnyösek a munkavállaló származási országa számára, új lehetőségeket teremtenek a migráns munkavállalóknak, és megoldást kínálnak a fogadó ország munkaerőhiányára, miközben elkerülik az agyelszívás problémáját – írja a cgdev.org szakértő szerzője. (A portál a Center for Global Development, vagyis a Globális Fejlődési Központ weboldala, amely egy független nonprofit kutatóintézet, elsősorban a nemzetközi fejlődés és szegénységcsökkentés kérdéseire fókuszál.)
Bár a bakui COP29 vállalásai ígéretesek, az egyik legfontosabb akadály továbbra is a készségek hiánya és a zöldmunkaerő-átállás átgondolt megvalósítása. Ahhoz, hogy az országok teljesíthessék klímacéljaikat, elengedhetetlen a részletes munkaerőigények felmérése, az oktatási programok bővítése, valamint a migrációs politikák összehangolása.
A klímaváltozás elleni küzdelem sorsa nemcsak a pénzügyi forrásokon és a technológiai újításokon múlik, hanem azon is, hogy képesek vagyunk-e megteremteni a munkaerőpiac megfelelő feltételeit a zöldjövő számára. A következő évek döntő fontosságúak: csak akkor lehet a globális klímaváltozás elleni COP29-es válaszokat és vállalásokat sikerre vinni, ha az ambiciózus terveket valódi cselekvés követi – ideértve a munkaerőhiány kezelését is.
Visszakanyarodva a fő számokra: Indiának a COP29 zárónyilatkozatát követő éles tiltakozása rámutatott a fejlett és a fejlődő országok között a klímafinanszírozás kérdésében meglévő megosztottságra. Az elfogadott évi 300 milliárd dolláros célkitűzést India a szaksajtó által bátornak nevezett nyilatkozatban bírálta, hangsúlyozva, hogy
a döntéshozatal nem követte a megfelelő eljárást, és hogy a fejlett országoknak sokkal nagyobb ambíciót kellene mutatniuk.
Chandni Raina, az indiai gazdasági ügyek osztályának tanácsadója szerint ez az összeg „elenyésző”, így messze nem elegendő a szükséges klímaintézkedések megvalósításához. A fejlett országok ugyan vállalták, hogy 2035-ig évi 300 milliárd dollárt biztosítanak a fejlődő államoknak, ám ez messze elmarad az olyan klímaváltozás által leginkább érintett országok igényeitől, amelyek legalább ezer milliárd dolláros éves támogatást kértek volna. A vita során India mellett több ország – például Kuba, Nigéria és Malawi – is kifejezte csalódottságát a végső megállapodással szemben.
Új-Delhi világosan jelezte, hogy nem fogadja el azokat a változtatásokat, amelyek elmosnák a felelősségvállalás határait a fejlett és fejlődő országok között. Az indiai delegáció szerint a fejlett államoknaktörténelmi felelősséget kell vállalniuk a globális felmelegedés kezelésében, míg a fejlődő országok számára nagyobb támogatást kellene biztosítani.
Az elfogadott megállapodás ugyan ösztönzi a fejlődő országokat is önkéntes hozzájárulásokra, ám
India álláspontja egyértelmű: a klímaintézkedésekhez szükséges források többségét továbbra is a gazdag országoknak kell biztosítania.
Ez a helyzet jól mutatja, hogy a COP29 célkitűzései mögött továbbra is jelentős politikai és gazdasági érdekellentétek húzódnak.
India fellépése a COP29-en megerősítette pozícióját a globális dél államainak vezető szószólójaként. A delegációjuk ezúttal tehát nemcsak a saját érdekeit képviselte, hanem más, kevésbé fejlett országokét is, amelyek számára létfontosságú a megfelelő klímafinanszírozás. Ez az álláspont nemcsak politikai, hanem erkölcsi alapú is, hiszen a fejlődő országoknak nemcsak alkalmazkodniuk kell az éghajlatváltozás hatásaihoz, hanem a gazdasági fejlődésüket is fenn kell tartaniuk. A COP29 tehát a globális felelősségvállalás újraértelmezését ismét napirendre tűzte.
(Források: Center for Global Developement; Climate Change News)
Kapcsolódó:
Címlapfotó: COP29
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
A Közel-Kelet és Észak-Afrika (MENA) régió súlyos környezeti kihívásokkal küzd, amelyek veszélyeztetik a stabilitást és a gazdasági fejlődést. A lakosság 60 százaléka súlyos vízhiánnyal küzd, a mezőgazdaság terméshozama akár 30 százalékkal csökkenhet, a part menti városokat pedig a hőhullámok és a tengerszint-emelkedés fenyegeti.
Azzal, hogy Trump bevitte a kegyelemdöfést a Párizsi Megállapodásnak, kiderült: a klíma-világkormányzás halott, csak a nemzeti klímapolitikáknak van esélye. Kohán Mátyás írása.
Nekem a kertemben az utóbbi pár évben egy kivételével minden fenyő kiszáradt.
A globális hőmérséklet-emelkedés 2024-re elérte az 1,49 fokot az iparosodás előtti szinthez képest, megközelítve a kritikus 1,5 °C-os határt – figyelmeztet a Reuters.com legfrissebb jelentése. Az óceáni áramlatok gyengülése, az extrém időjárási jelenségek gyakorisága és az ökoszisztémák növekvő stressze arra utal, hogy a klímaváltozás hatásai gyorsabban és súlyosabban bontakoznak ki, mint azt korábban előre jelezték.
A tél már nem az, ami régen volt. A fagyos napok eltűnnek, a hó ropogása helyett saras ösvények fogadnak a világ nagy részén. Az „elveszett téli napok” a klímaváltozás legújabb áldozatai, és vele együtt mi is – ezt erősítik meg a Climate Central minapi elemzésének megállapításai is.
Most, hogy palesztin sálat kötött a sárga esőkabátra, vajon hol vannak a politikusok, akik úgy tettek, mintha számítana, mit gondol egy svéd tinédzser a klímapolitikáról?
A miniszterelnök leszögezte, nem szeretné, ha az emberek feje fölött születne döntés Ukrajna EU-tagságáról.
A kormányfő egyedüliként megvétózta a fegyverszállításokat Ukrajnába, majd bejelentette, hogy véleménynyilvánító szavazást indít Ukrajna európai uniós tagságáról.
