A baromfifehérje szénlábnyoma mindössze háromötöde a banánénak. Ugyanez vonatkozik a lazacra is.
És persze jön a hús növényi eredetű alternatívái melletti érvelés. Egy húsmentes hamburger például a banán kibocsátásának csak egyötödét éri, ha a fehérje alapján vizsgáljuk. Persze más növényi alapú élelmiszerek, például a szőlő, a cukor és a kókusztej alig tartalmaznak fehérjét, ami a banán pontszámait az egekbe emeli.
Minden élelmiszer más, az egyik a mérőszám alapján felülmúlja a banánt, a másik szerint pedig jócskán leszerepel. A legnagyobb eltérés a súly és a kalória szerinti kibocsátás között az olívaolaj esetében tapasztalható, amely kilogrammban mérve hat banánpontszámot kap, de kalóriában mérve 0,7 banánnyit ér. A gabonafélék, a különböző magvak mind jól szerepelnek, amennyiben kalóriában mérjük őket.
Az Economist is látja a banánindexük korlátait, mivel az csak az adott élelmiszerre vonatkozó átlagos kibocsátásokra támaszkodik. A gyakorlatban a termelők éghajlatbarát megközelítésében is különbségek vannak, és közel sem mindegy, hogy milyen messzire szállítjuk az élelmiszert. Így belátják, hogy a legtöbb esetben az élelmiszerek közötti különbségek jóval nagyobbak, mint amit az index mutat.
Az igaz, hogy törekedni kell a helyben termelt élelmiszerek fogyasztására, hiszen a szállítás karbonlábnyoma elérheti vagy akár meghaladhatja az élelmiszer teljes kibocsátásának 10 százalékát is. Persze a marhahús esetében ez általában kevesebb mint 1 százalék. A banánindexük más környezeti hatásokat, például a föld- és vízhasználatot, illetve a tartástechnológiát nem vette figyelembe, hiszen ez szinte lehetetlenné tenne egy ilyen elemzést.