Egy halálos, durva fegyveres támadás margójára

Persze ismerhetnénk a Kaukázuson belüli helyzetet, azt, hogy az ott élő népek könnyen ragadnak fejszét, gépfegyvert, ha már évszázados retorziók kivasalására van igényük, de nem hiszem, hogy az egész történetre – ahogyan sok hírben teszik – ráhúzható az azeri-izraeli barátság, már csak azért, mert Hágár utódai (Izmael) és Sára utódai (Izsák) nehezen fognak megegyezni melyiket is akarta volna feláldozni Ábrahám a Moriah hegyen.

A konfliktus mögött talán érdemes volna komolyabb magyarázatot találni az egybites azeri-izraeli közeledésnél, esetleg belemélyedni a geopolitikai mozgásokba, például abba, hogy 

Új folyosó, új stratégiai érdekhálók

Ez a Nemzetközi Észak-Dél Közlekedési Folyosó (International North–South Transport Corridor, röviden INSTC vagy NTSC) egy 7200 km hosszú, szárazföldi és tengeri hálózat, amely vasúti, közúti és vízi útvonalakat foglal magában. Célja a teherszállítás költségeinek és utazási idejének csökkentése az Oroszország közötti kereskedelem fellendítése érdekében. Összekötné tehát Iránt, Közép-Ázsiát, Indiát és Azerbajdzsán is jelentős szerepet vállalhatna.

Oroszország számára a „szankcióbiztos” folyosó jelentős exportcsatornát jelent Dél-Ázsiába anélkül, hogy Európán keresztül kellene haladnia. 

Ám Brüsszel és Washington, akik csalódottak az ukrajnai veszteségeik miatt, és képtelenek jelentős mértékben megszorítani az orosz gazdaságot, kétségbeesettebb intézkedések meghozatalára kényszerülnek.

Az európai szankciók miatt egyre nagyobb nyomás nehezedik az orosz politikai vezetőkre, hogy lépjenek fel az orosz biztonságot fenyegető növekvő fenyegetés ellen, hogy kiutat találjanak az exportcikkeiknek, és egy olyan kereskedelmi útvonalat alakítsanak ki Indiával, amely időt és pénzt takarít meg, és elkerüli Európát.

Míg a NATO Oroszország elleni háborúja felgyorsította az együttműködést Moszkva, Teherán és Újdelhi között, Indiára és Iránra több különféle nyomás nehezedik, ami késleltetheti a folyosó teljes megvalósítását. 

Sorolhatnánk, hogy Irán és Oroszország a közelmúltban szerződést írt alá Oroszországgal egy Iránnak szánt teherhajó megépítéséről a Kaszpi-tengeri Szolyanka kikötőben, amelyet a két nemzet közösen fejleszt a Kaszpi-tengeri szállítási hálózat megerősítésére irányuló erőfeszítések részeként. Az orosz vasút pedig rendszeres konténervonatokat indított Moszkvából Iránba, hogy átrakodással szolgálja ki az Indiával folytatott növekvő kereskedelmet. Érthető, hiszen

Irán és India közeledése

Az Oroszországgal folytatott megnövekedett kereskedelem az elsődleges hajtóerő, amely Újdelhit és Teheránt közelebb hozza egymáshoz. A Reuters értesülései szerint Moszkva november végén több mint 500 termékből álló listát kínált fel Indiának.

Az Oroszországból származó indiai import közel ötszörösére, 29 milliárd dollárra nőtt február 24. és november 20. között, az egy évvel ezelőtti 6 milliárd dollárral szemben. Az export eközben 2,4 milliárd dollárról 1,9 milliárd dollárra esett vissza. Persze India szívesen növelné 10 milliárd dollárra az elkövetkező hónapokban az exportját.

Itt jön képbe 

A Russian Journal for Economics szerint pedig az NSTC teherforgalma 2030-ra elérheti a 25 millió tonnát, ami húszszoros növekedést jelent.

Európa inflációja és az orosz olaj is a képletben

Eközben India rekord mennyiségben vásárol erősen leárazott orosz kőolajat, finomítóit a névleges kapacitás felett üzemelteti, és megragadva a lehetőséget, benzint és gázolajat exportál Európába.

Mellékesen az EU politikája, miszerint csavar egyet Oroszországon, politikai győzelem, ám nem kívánt következménye az, hogy Európa ténylegesen inflációt importál saját polgárai számára. Ezt India köszöni, mivel mindez geopolitikailag új pozíciót biztosít számára az olajkereskedelmi térképen. Ne csodálkozzunk, hogy India miért is tagadta kitartóan az Oroszország elleni szankciós felvonulást.

Persze a nagy képben folyamatosan ott van Azerbajdzsán, amely jelentős energiaexportőrré válhat most (mi, magyarok is kötöttünk megállapodást az országgal), sőt „Azerbajdzsán: a zöld növekedés felé ” halad, amiről 2022. december 7-én a Világbank egy jelentést is kiadott. Ebben a szerzők kijelentették:

„Az alacsony kibocsátású gazdasági modellre való globális átállás lehetőséget kínál Azerbajdzsán számára, hogy globálisan és regionálisan versenyképes legyen. Azerbajdzsánnak, hogy a lehető legjobbat hozza ki belőle, a gazdaság szén-dioxid-mentesítésére és diverzifikálására, az innováció támogatására, valamint a természeti és humán tőke fejlesztésére kell összpontosítania.”

A mézesmadzag szerint Azerbajdzsán minden bizonnyal kapna finanszírozást az európai Green Deal programból. Itt jön a dilemma: vagy beleáll a hatalmas környezeti erőforrásainak fejlesztésétbe, vagy pozitív szerepet játszik a Középső Folyosóban.

Mi lehet a súlyos teheráni fegyveres támadás mögött?

Itt, ezen a ponton kezd érthetővé válni a január 27-ei támadás az iráni fővárosban, amikor az azeri nagykövetségen egy fegyveres támadásban meghalt a nagykövetség biztonsági szolgálatának vezetője, két biztonsági őr pedig megsebesült.

Öt nappal később az USAID az Azerbajdzsán-USA Kereskedelmi Kamarával, a Fehér Házzal és az azerbajdzsáni nagykövetséggel közösen szervezett konferencián ismét hangsúlyozta a Világbank programját. 

Azerbajdzsán mindenesetre a napokban kiürítette a diplomáciai képviseletet. Másnap, éppen amikor megkezdte Antony J. Blinken külügyminiszter izraeli látogatását, és miután William J. Burns CIA-igazgató éppen befejezte látogatását, Izrael dróntámadást indított Irán ellen. 

Az izraeli támadás pedig tovább feszítheti az azeri-iráni kapcsolatokat, mivel Baku szoros katonai kapcsolatban áll Izraellel.

Persze az örmények által ellenőrzött terület több mint egy hónapja tartó azerbajdzsáni blokádja szintén aggodalomra ad okot Teheránban és Moszkvában, mivel egy újabb konfliktus Örményország és Azerbajdzsán között komoly fejfájást okozhat magának az Észak-Dél Közlekedési Folyosónak is –  bár az orosz-iráni tengeri összeköttetés a Kaszpi-tengeren keresztül akár meg is kerülhetné Azerbajdzsánt.

Tizenötmillió azeri él Iránban, nemzetiségi jogok nélkül

Emellett Irán és Azerbajdzsán egyaránt jelentős hadgyakorlatot tartott az országaik határán az elmúlt hónapokban. A legutóbbi iráni tüntetések során Teherán Bakut hibáztatta, amiért az iráni azerbajdzsánokat felhasználta a helyzet destabilizálására. Bár az is igaz, hogy az Iránban élő, mintegy 15 milliónyi azerinak (kétszer annyi, mint amennyi Azerbajdzsánban él, mellettük a kurdok száma 9 millió) illene némi nemzetiségi jogokat biztosítani. 

A „déli azerbajdzsánokat” párszor már felszólították különböző revizionista felületeken, hogy váljanak el Irántól, de ez nem hallgattatott meg az iráni azeriak részéről.

Persze néhány keményfejű Washingtonban szítaná a feszültségeket, de

például a NATO-szövetséges Törökországot, amely Azerbajdzsánt támogatná. És valószínűleg Izraelt is érintené, mivel Baku szoros kapcsolatait Jeruzsálemmel Teheránban komoly fenyegetésnek tartják. 

Az izraeli tisztviselők időnként mintha olajat akarnának önteni a tűzre. Izrael azerbajdzsáni nagykövete nemrég pózolt „Tabrizi tündérmesék” könyvével. Tabriz (azeri nevel: Tebriz) az iráni Azerbajdzsán nem hivatalos fővárosa, és sok iráni ezt a gesztust az azeri szeparatista narratíva támogatásaként fogta fel.

Baku amellett, hogy szorosan kötődik Izraelhez és Törökországhoz, erős kapcsolatokat ápol Oroszországgal is. Azerbajdzsán és Törökország közvetlen összeköttetést szeretne Dél-Örményországgal, ami megrémíti Iránt. Ez a „Zangezur-folyosó”, amelyet Baku és Ankara szeretne, összekötné Azerbajdzsán szárazföldi területét az Örményországgal, Iránnal és Törökországgal határos Nahicseván exklávéjával.

ami azért ijesztő Teherán számára, mert Észak-Iránban – mint említettük – nagyjából 15 millió azeri nyelvű lakos él, akiknél esetleg előtörhetnek a pántörök eszmék. Irán ezzel elveszítené az Örményországon keresztül a Kaukázusba vezető szárazföldi útvonalát is.

Ezért minden alkalommal, amikor Azerbajdzsán és Örményország között kiújulnak a harcok, az szélesebb körű háborúval fenyeget. 

Oroszország korábban nyugtató befolyást gyakorolt a térségre, de az Ukrajnával való konfliktusa miatt csökkent a beavatkozási hajlandósága/ lehetősége. 

Egy esetleges fegyveres összecsapás Azerbajdzsán és Irán között messzemenő következményekkel járhat a tágabb régióra nézve, ami valószínűleg más hatalmakat, például Törökországot és Oroszországot is bevonzana. Meglátjuk, hogy a közeljövőben a higgadtabb fejek győzedelmeskednek-e.

Egyszer M.K. Bhadrakumar egykori indiai diplomata azt írta:

„Azerbajdzsánnak az a sorsa, hogy az elkövetkező időszakban kulcsszerepet játsszon a nagy játszmában. Hogy ez a szerep milyen lesz, még nem tudni. A neokonok, akik elég jók abban, hogy másokat manipuláljanak a sehova sem vezető háborúkba, arról álmodoznak, hogy Azerbajdzsánt arra használják fel, hogy segítsen megbuktatni az iráni kormányt, és sajnos Azerbajdzsán elnökét Sonny Corleonéhoz hasonlítják a „Keresztapából”.

(Foto: Prezident.az)