Így vágja maga alatt a fát az Európai Unió, most éppen a légi közlekedésben
Az Oroszországot sújtó szankciók miatt az orosz repterek bezártak az európai légitársaságok előtt, így az Európa és Kína közötti légi forgalom a kínaiak kezébe került.
Versenyfutás kezdődik a jövő szuper vadászgépéért. Bár az „európai szupervadász” hadrendbe állítása nem manapság várható. A közelmúltban két három-három országból álló együttműködés is jelezte, hogy megállapodásra jutottak arról: elkezdik a jövő vadászgépének tervezését, és felkészülnek a gyártására is. Az Egyesült Államok, a legnagyobb vadászgépgyártó egyik csoportosulásban sincs benne, de áldását adta az együttműködésekre.
Pósa Tibor írása a Makronómon.
A francia Dassault Aviation és az Airbus vezetői már a múlt hónapban megállapodást kötöttek egy olyan ipari együttműködésről, amely arra hivatott, hogy a Francia-, Német- és Spanyolország hármasa által közösen megtervezett modern vadászgépet elkészítse. December elejéig vártak a bejelentéssel, amely most elindítja a három NATO- és európai uniós tagállam még az eddiginél is szorosabb hadiipari együttműködését.
Voltak olyan károgó hangok, amelyek korábban temették az európai együttműködést, különösen azt követően, hogy az orosz–ukrán háborúra reagálva Németország bejelentette: amerikai F–35-ösökkel újítja fel vadászgépflottáját, tehát nem bízza védelmét európai fegyverekre. „Ez egy olyan tüske, amelyet Franciaország nem fog megbocsátani Berlinnek” – jósolták egyes elemzők. Az ősszel francia és német hadügyi illetékesek cáfolták a fenti meglátást, továbbra is azt hangoztatták, hogy számukra első számú feladat a hármas együttműködés felkarolása
Így jött létre a Dassault Aviation és az Airbus megállapodása, de bátran kezelhetjük ezt egyrészt a francia és másrészt a német érdekek kifejeződésének. Párizs és Berlin már 2017-től úton-útfélen kinyilvánította szándékát arról, hogy érdekelt a jövő repülőgépének, a hatodik generációs vadászoknak a kifejlesztésében, azaz megtervezésében, majd gyártásában Ezt a vadonatúj rendszert franciául rövidítve csak SCAF-nek hívják, (Angolul Future Combat Air System (FCAS), franciául: Système de combat aérien du futur; SCAF, spanyolul Futuro Sistema Aéreo de Combate; FSAC – a szerk.)
Ha az európai együttműködés két motorja ezt annyira akarja, akkor meg is lesz a kooperáció, amelyhez Spanyolország is csatlakozott. Az első időszak költségvetéséről már korábban megállapodtak: mindhárom ország azonos mértékben állja a 2023. január 1-től 2025 végéig tartó első hároméves szakaszt, államonként 1,2 milliárd euró (majd’ 500 milliárd forint) értékben. Ez csupán a tervezés fázisa, a prototípus elkészítése tehát összesen 3,6 milliárd euróba kerül majd az együttműködőknek. Legalábbis a mai tervek szerint.
A most megkötött megállapodás rögzíti azt, hogy a Dassault mint repülőgép-építő feladata az új generációs vadászgép megtervezése, bár néhány, úgynevezett deszkamodell már feltűnt a 2019-es Párizsi Légibemutatón.
A támogató drónok (azaz az ember vezette vadásszal együtt repülő, részben autonóm kísérők), a felhő alapú védelem és számos technológiai kérdés az Airbus Defense and Space vállalat feladatkörébe tartozik.
A három ország – ebben a szakaszban – egyenlő részt vállal a megvalósításból is. A fentebb említett vállalatokon túl olyan ismert cégek vesznek részt az együttműködésben, mint az MTU, Indra, Thales, MBDA, csak hogy az ismertebbeket említsük. Természetesen ez az új projekt a résztvevő országok kémelhárításának is feladja a leckét: az első lépéstől az utolsó utáni mozzanatig kell figyelniük, hogy “jóakarók” ne próbálják meg kiszimatolni a legféltettebb technológiai titkokat.
A kérdés a fentiek után már csak annyi, hogy ez a szupermodern vadászgép mikor szárnyal majd Európa egén. Az biztos, hogy ez a nap nem holnap lesz. A becslések szerint úgy nyolc év kell ahhoz, hogy az első prototípus szárnyra kapjon.
Tehát már 2030-at írunk, mire ennek a gépnek a tesztverziója első ízben valóban felszállhat. A dátum, amire több ország hadseregében rendszerbe állhat, bőven a negyvenes években lesz. Az amerikaiak sem fognak addig ölbe tett kézzel ücsörögni, nyilván megőrzik mai előnyüket, amellyel a vadászgépek gyártásában rendelkeznek.
A múlt hét végén feltűnt egy újabb országcsoport, amely hasonló terveket dédelget, mint az előző hármas. Nagy-Britannia, Olaszország és Japán bejelentése szerint a három ország összehangolja a jövő vadászgépének létrehozására irányuló fejlesztéseket. Így lesz egy harmadik versenytársa is a francia–német–spanyol programnak.
Ez az első eset, hogy Japán – nyilvánvalóan Amerika előzetes hozzájárulásával – európai partnerekkel fog össze. Washington határozottan üdvözölte is az együttműködést, és az ottani illetékesek kijelentették, hogy támogatják „a hasonlóan gondolkodó szövetségesek közös munkáját”. Az eredeti tervek szerint Japán a Lockheed Martin amerikai fegyvergyártó céggel együtt fog vadászgép-fejlesztésbe, aztán ezek a hírek elcsendesedtek.
A most bejelentett közös munka sokkal dinamikusabbnak ígérkezik, mint a tisztán európai együttműködésé. Kitűzött célja szerint a három ország már 2035-ben ezzel a géptípussal szeretné megvédeni légterét. A Global Combat Air Programme (GCAP) keretében fűzik szorosabbra az együttműködést. Felhasználják a tapasztalataikat, amelyeket a brit Future Combat Air System, egyszerűbb nevén a Tempest, a Vihar programban elértek, és ehhez társul a japánok F-X tervezete.
Az európai rakétagyártó óriás, a világ egyik vezető hadiipari vállalata, az MBDA pedig mindkét együttműködés részese. Úgy tűnik, hogy a felek nem tartják kizáró oknak a másik projektben való részvételt. Ez utóbbi vállalat jártasságát persze igen nehéz lenne helyettesíteni. A repülőgép emiatt kompatibilis lesz a NATO-országok zömében az utóbbi években megjelent amerikai Lockheed Martin F–35 Lightning II-es típusával, amit 2015-ben mutattak be, és eddig 875 darabot gyártottak belőle. Egyenként átlagosan közel 80 millió dollárért, ami 30 milliárd forint feletti darabárat jelent. A fejlesztés összköltsége pedig 406,5 milliárd dollárra rúgott, ami a teljes magyar költségvetés hat esztendőnyi bevételének felel meg!
Vajon mi vezette az amerikai nagybácsit, aki karosszékében ülve türelmesen szemléli kicsiny szövetségeseit, akik repülőgépgyártót játszanak? „Legalább addig is elvannak – gondolhatja az öregúr. – Végül is mit veszítek? Annyi megrendelés érkezett már az F–35-ösre, hogy nem győzzük legyártani. Csinálnak egy hasonló minőségű vadászrepülőt? Hát csináljanak, de addigra én már legalább egy nemzedékkel előttük járok. A NATO-nak meg lesz belőle háromféle típusa: lesz az európai, a francia–német–spanyol, aztán egy vegyes gyártmányú, a brit–olasz–japán, és még mindig ott lesz az eredeti, az amerikai. Semmi jónak nem vagyok az ellensége, különösen nem, ha az én érdekeimet szolgálja.”
(Fotó: Pixabay)