Gazdasági világháború: akár 28 millió munkahely is elköltözhet Kínából – elemzés (1. rész)

A globális gazdaság összeomlóban, a vállalatok így újraterveznék az ellátási láncokat. A multinacionális cégek most felismerik, hogy Kína szigorú Covid politikája és gyárleállásai, valamint a régióban megnövekedett geopolitikai kockázatok nem kedveznek a vállalkozásoknak, így csökkentik a tőkebefektetéseket az óriási ázsiai országban.

A sanghaji Amerikai Kereskedelmi Kamara legutóbbi, az ázsiai országban működő több száz amerikai céget vizsgáló felmérése szerint az elmúlt év során majdnem megduplázódott azon válaszadók száma, akik csökkentik a beruházásokat.

– közölték.

A megkérdezett 307 vállalat körülbelül egyötöde nyilatkozott most úgy, hogy idén csökkenti beruházásait a Covidhoz kapcsolódó leállások, utazási korlátozások és ellátási lánc zavarai miatt. A tavalyinak közel kétszeresére nőtt tehát azoknak a válaszadóknak a száma, akik így feleltek.

Ennek ellenére az amerikai cégek továbbra is számítanak jövőbeli növekedésre, de az üzleti bizalom megrendült, mivel a válaszadók mindössze 55 százaléka optimista Kína ötéves üzleti kilátásaival kapcsolatban – ez pedig rekordalacsony érték.  

Emellett Európa egyre inkább a protekcionizmust helyezi a szabadkereskedelem elé, a világban pedig újraalakulnak a kereskedelmi blokkok. A globális gazdasági háború elindult, az amerikai inflációellenes csomag és a chip-törvény számos protekcionista elemet tartalmaz: a németek a kis cégekből álló Mittelstandjukat féltik a kínai konkurensektől. Macron pedig Európa stratégiai autonómiáját hangoztatja.

Nem a hazaköltöztetésben gondolkodnak (reshoring), hanem olyan külföldi alternatívákat keresnek, amelyek során megtarthatják az alacsony munkaerőköltség előnyeit, de csökkenteni tudják a nemzetközi viták kockázatát. Hszi Csin-ping elnök harmadik, ötéves mandátumának megszerzése mindezen folyamatokat felgyorsíthatja.

Egy pillantás a Kínából származó „friend-shoring”-ra

Mindenesetre a Rabobank kutatóintézete a RaboResearch megpróbálta megbecsülni, hogy mennyi kínai munkahely eshet áldozatul a friend-shoringnak. A felmérést, amely megpróbálja feltérképezni azt is, hogy mely országok tudnák felszívni ezeket a termelési kapacitásokat, július 14. és augusztus 18. között végezték.  

Megbecsülték a nyugati exportkereslettől függő kínai munkahelyek számát, földrajzi elhelyezkedését és a munkahelyek technológiai színvonalát. Ezt tekintették a friend-shoring kínálatának.

Megvizsgálták a geopolitikát, a hazai stabilitást, az infrastruktúrát, a munkaerő-potenciált és annak költségeit. Figyelembe vették, hogy a kulcsfontosságú küszöbértékek fölött elutasíthatják az országok. Vizsgálták azt is, hogy amennyiben egy-egy gazdaság bevállalja a Kínából érkező munkahelyeket, azzal esetleg kiválthatja magának Kínának a rosszallását és szankcióit. A Kínától szorosabban függő gazdaságok meggondolják, mert többet veszthetnek a réven, mint a vámon.

A RaboResearch eredményei egyértelműek.

A potenciális nyertesek azonban átformálhatják a geoökonómiát és a geopolitikát.

Barátok újraegyesültek?

A gazdasági világháború évek óta tart, a globális gazdaság széttörezedését a Covid és az orosz-ukrán háború csak felgyorsította. Fel lehetne sorolni az ukrajnai invázió után közvetlenül megjelent nyilatkozatokat, amelyek nagy alapértékek és alapelvek mellett elkötelezett partnerekről, a kollektív gazdasági védelméről, gazdasági kényszerítésről, a diverzifikációról és az ellátási láncok rugalmasságáról szólnak.

A piacokon sokan kételkednek abban, hogy a vállalatok vagy a fogyasztók valóban hajlandóak lesznek-e megfizetni a Kínán kívüli termelés magasabb strukturális költségeit, vagy az ellátási láncok Kínából való áthelyezésének súrlódási költségeit.

Mindenesetre egy 2022-ben végzett, 1610 gyártóipari vezető megkérdezésével készült felmérés szerint az amerikai székhelyű vállalatok 70 százaléka tervezi, hogy új, a lakóhelyéhez közelebbi kapacitásokba fektet be. A megkérdezett amerikai gyártási vezetők mindössze 8 százaléka nem fontolgatta a termelés áthelyezését.

Az FDI-adatok (külföldi közvetlentőke-befektetések) azt mutatják, hogy

(1.ábra:Kína veszít vonzerejéből)

Miközben a Vietnamból és Indiából származó amerikai import növekszik a Kínából származóhoz képest. 

2. ábra: Hosszú lemaradás, de felzárkózás?

Egyes esetekben a termelés áthelyezését az is lassítja, hogy más kapcsolódó iparágaknak is szükségük van rá. Jellemző eset az is, hogy bár az indiai textilipari cégek megkereséseket kapnak a Kínából történő termelés átvételére, de elutasítják azt. Mégpedig szövőszékhiány miatt, amit Kína gyárt, de nem adja el nekik. Ki kell várni, míg létrejönnek az új szövőszék-ellátási láncok is.

A RaboResearch szerint, ezért

Akkor gyorsul fel, ha a nyugati kormányok pénzügyi ösztönzőket kínálnának az áttelepülésre, mint Japánban vagy az amerikai félvezetők esetében.

Kínai termelés központjai

Kína az általa exportált árukat főként hat kulcsfontosságú területen állítja elő. Fujian, Guangdong, Jiangsu, Shandong, Shanghai, Zhejiang és kisebb mértékben Hszincsiang. A régiók gazdaságának exportintenzitása meghaladja a 80 százalékot. Kína 31 régiójából ez a hét tartomány adja a kínai export 80 százalékát.

Ebben a hét tartományban 469 millió ember él, ami Kína hivatalos lakosságának éppen egyharmada. Az egy főre jutó GDP nagymértékben változik, ezért annak értéke – különösen egyes régiókban –  meglepheti azokat, akik Kínát még mindig az alacsony költségű termeléssel azonosítják. (6. ábra.)

6. ábra: Az egy főre jutó GDP és a termelés régiónként eltérő

Míg Hszincsiangban az egy főre jutó GDP 10 000 dollár körül van, addig Sanghajban 27 000 dollár felett, a Gyöngy-folyó deltájának ipari központjában, Guangdongban pedig 15 500 dollár körül. (Összehasonlításképpen Magyarországon tavaly 18773 dollár volt az egy főre jutó GDP.)

Az OECD adatai szerint a nyugati importált kereskedelmi hozzáadott érték (TVA) 52 százaléka Kínából származik. A Rabobank kutatói ezek alapján úgy becsülik, hogy 28 millió kínai munkahely közvetlenül a nyugati exporttól függ.  

Anyukám azt mondta, hogy nem lehetek a barátod

A kutatásban talán ez az egyik legnagyobb bizonytalanságot jelentő faktor, hiszen a változó világunkban könnyen válhat a barát az egyik napról a másikra ellenséggé.

Lehet tehát számolni reakciókkal, akár azzal is, hogy a legrosszabb esetben Kína leállítja a kereskedelmet az egyes országokkal.

Feltételezhető, hogy az országok csak akkor hajlandóak átvenni a kínai munkahelyeket és többet exportálni Nyugatra, ha a kapott munkahelyek hozzáadott értéke nagyobb, mint a Kínával folytatott kereskedelemből származó jelenlegi nettó TVA.

A kutatásban nem vették figyelembe a kínai kulcstechnológiától való függést, illetve a kínaiak esetleges nem kereskedelmi megtorlásának kockázatát. Viszont, ha Kína képes is lenne arra, hogy egyenként kényszerítse a kisebb országokat, egyszerre több kisebb országgal már nehezebb lenne küzdenie.

Az új közösségi hálózatok?

11. ábra: Potenciális low-tech barátok

India hatalmas munkaerő-állománya és olcsó munkaereje miatt erős esélyes arra, hogy átvegye Kína alacsony technológiai színvonalú munkahelyeinek egy részét. Mexikó szintén. Az ASEAN, Latin-Amerika egyes részei, sőt Észak- és Dél-Afrika is.

12. ábra: Potenciális közép-tech barátok

A közepes technológiai színvonalú feldolgozóipari munkahelyek valószínűleg Indiába, Brazíliába és Törökországba költöznek. Ezekben az országokban rengeteg a szabad munkaerő, viszonylag olcsó termelőhelyek, és már most is gyártanak közepes összetettségű technológiai termékeket. Azonban ilyen összefüggésben még Európa és Észak-Amerika egyes részei is Kína  látóterébe kerülhetnek a nyomott bérszínvonal, illetve a nagy felvevőpiacok közelsége okán.

13. ábra: Potenciális high-tech barátok

A csúcstechnológiai termékek esetében a feltörekvő országok felső középjövedelmű piacai, sőt néhány nyugati ország is valószínűleg átveszi a munkahelyeket, mivel ebben a szegmensben a munkaerőköltségek kevésbé fontosak. Malajzia, Szingapúr, Írország és Kanada, valamint az EU keleti tagállamai kiemelkednek, ha csúcstechnológiás gyártásról van szó – gondoljunk csak a régiós, a magyar eredményekre e téren.

Az Egyesült Államokban természetesen a támogatásokkal segített gyártás-hazatelepítés is árnyalja már most és a jövőben is a fenti képet, gondoljuk például az Intel chipgyártó kapacitásainak – kihívásokkal teli – hazatelepítésére, melyre 52 milliárd dolláros (21600 milliárd forintos) szövetségi támogatási programot indított Amerika.

Tovább bonyolítja a képet, hogy újabban – az energiaválság okán – már nagy német gyártók is jelentősen megnövelték észak-amerikai jelenlétüket, illetve beruházási terveiket.

Folytatás a második részben...