Kezd beérni Orbán Viktor békemissziójának a gyümölcse: szerdán már Putyinnal tárgyalt
Hétfőn még Donald Trumppal folytatott megbeszélést a magyar miniszterelnök.
Már a negyedik szankciócsomagot is bevezette az Európai Unió Oroszország ellen, válaszul annak katonai agressziójára. Meddig bírhatja az orosz gazdaság a folyamatos terhelést, be tudja-e foltozni a szankciók okozta sebeket, tud-e új piacok felé nyitni – és milyen hasznot húzhat a háborúból Kína? A kérdésekre Máthé Réka Zsuzsánnával, az Európa Stratégia Kutatóintézet tudományos munkatársával kerestünk lehetséges válaszokat.
A Krím annektálásakor bevezetett szankciócsomag egy folyamat kezdete volt, ami azóta is tart. A donyecki és luhanszki régiók függetlenségét elismerő orosz nyilatkozat, majd Ukrajna megtámadása azonban sokkal átfogóbbá – és Oroszország számára fájdalmasabbá – tette a szankciókat. A Krím kapcsán még nem voltak ennyire súlyosak az intézkedések, az orosz kereskedelmet például nem vágták le a SWIFT-rendszerről, tehát távolról sem volt olyan mértékű a büntetés, mint most.
Révész Béla interjúja dr. Máthé Réka Zsuzsannával
A jelenlegi szankciók közül melyik érinti legsúlyosabban az orosz gazdaságot?
Nehéz különválasztani a szankciós csomagok elemeit, hiszen a lényege éppen az egységesség. Az uniós légtértilalom vagy az Oroszországba irányuló termékek kivitelének tilalma nyilván érzékenyen érinti Oroszországot, de annak, hogy listára kerültek az Orosz Központi Bankkal folytatott tranzakciók, illetve leválasztották az orosz bankokat a SWIFT-rendszerről, nagyon súlyos következményei lesznek az orosz gazdaság számára. Azt se feledjük, hogy az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok az orosz oligarchák magántulajdonát is igyekeztek célkeresztbe állítani a számlák befagyasztásával és az utazási tilalommal. Jelenleg majdnem 900 személyről és több mint hatvan szervezetről beszélünk, de a lista folyamatosan bővül. Fontos megemlíteni, hogy ennek nem csak gazdasági, hanem pszichológiai okai is lehetnek, hiszen
Ez nem feltétlenül fog bekövetkezni. Gyakran elfelejtjük, hogy Oroszország nem a nyugati gondolkodásmódot követi, ráadásul Putyin mindezt úgy tudja beállítani, hogy a külső nyomás nagy belső összetartást eredményezhet.
A luxuscikkekre kivetett szankció kicsit megmosolyogtató.
Annak inkább szimbolikus jelentősége van. A luxustermékek vásárlása az orosz társadalom elég szűk rétegét érinti, nekik ez kellemetlen lehet, de mélyebb hatása nincs, hiszen ebben a szegmensben a nemzetközi piac mindössze két százalékát jelenti Oroszország. Putyin megítélésében vagy a háború támogatottságában nem sokat fog változtatni.
Az energiaimport eddig megvalósult és tervezett tilalma nem lesz kontraproduktív? Fel van készülve az EU az orosz energiahordozók nélküli ellátásra?
Az Európai Unió a napokban tűzte ki célul, hogy
Ez nem csak a földgázra, hanem a szénre és az olajra is vonatkozik. Ez nem új keletű dolog, eddig zöld energiára átállásnak nevezték, ám most akkora prioritást élvez, hogy csúcsra járatták a végrehajtási mechanizmust. Az majd kiderül, hogy valóban sikerülhet-e a terv öt év alatt, addig azonban szinte törvényszerű, hogy Oroszország az egekbe emeli az energiaárakat, ami nagyon érzékenyen érinti majd az európai piacot. Vannak arra utaló jelek, hogy az Unió kénytelen lesz engedményeket tenni, vagyis a környezetkímélő megoldások helyett előnyben részesíti majd azokat, amelyek rövid vagy középtávon egyáltalán nem, vagy kevésbé környezetkímélőek. Ezt jelzi az atomenergia iránti elfogadottság hirtelen változása, vagy a szénhasználat eredeti terveinek újragondolása is. Az energiaellátás biztonsága jelenleg mindent felülír.
Oroszország anyagilag meddig bírhat egy ilyen volumenű háborút?
A szankciók tükrében nem valószínű, hogy évekig kitarthat a háborús büdzsé, de ez nem ad okot arra, hogy hirtelen befejezésben reménykedjünk. Az orosz gazdaság, ami akkora, hogy egy darabig valamilyen szinten önellátásra is képes – a várakozásokkal ellentétben – még bírja, a jegybank még tartja magát, nem jelentenek államcsődöt. Ne feledjük,hogy az orosz energiakereskedelem legnagyobb szeletét nem érintették a szankciók, márpedig amíg ez így marad, addig Oroszország biztonságban van. Ráadásul Oroszország legfontosabb gazdasági partnere, Kína éppen a napokban ítélte el a szankciókat, és esze ágában sincs bármiféle gazdasági korlátozást bevezetni.
Kína lehet a nevető harmadik?
Könnyen elképzelhető. Az USA éppen Kínától félti legjobban gazdasági érdekeit, a geopolitikai törekvésekről már nem is beszélve. A mostani szankciókkal azonban éppen Kína felé fordítja Oroszországot, vagyis
A két ország éppen a háború kitörése előtt kötött megállapodást a partnerségi viszonyok korlátainak eltörléséről. A nyugati világtól gyakorlatilag elvágták az orosz gazdaságot, így annak nincs is nagyon más lehetősége, mint még szorosabbra fűzni a gazdasági kapcsolatokat Kínával és más ázsiai országokkal. Ezzel az egész ottani régió akaratlanul is növekedési pályára áll.
2020-ban jött létre az ázsiai térség új szabadkereskedelmi tömbje, a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség. Felértékelődhet a szerepe a háború miatt?
A Partnerség tizenöt állam részvételével működik, és a háború nélkül is óriási szerepe van a világgazdaságban. A tagállamok a világ GDP-jének mintegy 38 százalékát termelik ki, a Partnerség révén pedig – húsz éves távlatban gondolkodva – az egymás közötti kereskedelem vámmentességét, azaz a közös piac kiépítését célozzák meg. Az Amerikai Egyesült Államok kimaradt az egyezményből, Kínát azonban bevonták. Nagyon logikus lépés lenne, ha Oroszország a kínaival párhuzamosan a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség tagállamaival is szorosabb együttműködésre törekedne.
Belehajszolhatják a szankciók Oroszországot a globális gazdaság átformálásába? Van esély Oroszország gyors csatlakozására az új piaci tömörüléshez?
Formálisan egyelőre nincs, hiszen a Partnerségben ott van Japán, Dél-Korea és Szingapúr is, ezek a tagállamok pedig erősen és határozottan elítélték az orosz agressziót. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Kína óriási lépéseket tett az USA-val és az Európai Unióval való kereskedelmi fejlesztések terén, amit nem szívesen áldozna be. Oroszországnak azonban nem nagyon marad más irány a gazdasági terjeszkedésre. Ha a Partnerséghez Kína révén csatlakozni is tud a jövőben, akkor azzal a piaccal a nyugat nagyon nehezen fogja tudni felvenni a versenyt. Márpedig a gazdasági előny előbb utóbb politikai előnyt is eredményez, ami újabb konfliktusokhoz vezethet.