A kínai nagyvállalatok nem elvesznek, inkább adakoznak
Ahogy Karishma Vaswani írja a BBC News híroldalon,
a közös jólét egyik leglátványosabb következménye, hogy a kínai vállalatok a belföldi piacra koncentrálnak.
Az Alibaba technológiai óriáscég, amely az elmúlt években egyre nagyobb globális ismertségre tett szert, most 15,5 milliárd dollárt ajánlott fel a kínai közös jólétre irányuló kezdeményezések támogatására. A cég azzal indokolta döntését, hogy mivel az Alibaba az ország gazdasági fejlődésének haszonélvezője, kötelessége hozzájárulni az ország jólétéhez. Illetve meggyőződésük, hogy ha a társadalom és a gazdaság jól működik, akkor ezáltal biztosított, hogy az Alibaba cég is jól működjön.
A rivális technológiai óriás, a Tencent is hasonló bejelentést tett ezek után. A vállalat 7,75 milliárd dollárt ajánlott fel szintén a jólétre irányuló kezdeményezések támogatására.
A China Inc. képviselője úgy nyilatkozott a BBC-nek, hogy
szerintük fontos leszögezni, hogy a közös jólét esetében nem a gazdagok kirablásáról van szó,
hanem a társadalom átalakításáról és a középosztály kiépítéséről. Ezért támogatják Xi Jinping új társadalmi vízióját, hiszen a fogyasztási piac összes szereplője számára hasznos a középosztály kialakulása.
A luxusszektor lehet a törekvések vesztese
Ha a közös jólét azt jelenti, hogy a feltörekvő kínai középosztály egyre nagyobb hangsúlyt kap a társadalomban, akkor ez kedvező lehet a globális vállalkozások számára is. Jörg Wuttke, az EU Kínai Kereskedelmi Kamarájának elnöke üdvözölte azt a törekvést, hogy minél több fiatal jusson munkához Kínában. Szerinte az Unió számára is kedvező, ha a kínai fiatalok úgy érzik, hogy részesei lehetnek a társadalmi mobilitásnak. Wuttke szerint a középosztály növekedésével az EU számára is bővülnek a lehetőségek a kínai gazdaságban. Az elnök szerint azonban ez a törekvés kedvezőtlenül érintheti a luxusszektorhoz kötődő vállalkozásokat.
Pedig a kínai költések teszik ki a globális luxusfogyasztás 50 százalékát. Ezért, ha a kínai társadalom felső rétegének tagjai úgy döntenek, hogy kevesebb svájci órát, olasz nyakkendőt és európai luxusautót vásárolnak, akkor ez az iparág számára súlyos csapást jelent. Bár Wuttke elismeri, hogy a kínai gazdaságnak fontos reformokra van szüksége ahhoz, hogy növelhesse az átlagos kínai állampolgárok jövedelmét, szerinte kétséges, hogy ehhez a leghatékonyabb út a közös jólét megteremtése.
Steven Lynch, a Kínai Brit Kereskedelmi Kamara munkatársa szerint
a közös jólét arra sem garancia, hogy a középosztály növekedése ugyanolyan ütemben tud folytatódni, mint ahogyan az az elmúlt negyven évben történt.
Megjegyezte azt is, hogy a modellnek eddig semmilyen konkrét eredmény sem köszönhető, leszámítva az Alibaba és a Tencent által elfogadott vállalati társadalmi felelősségvállalási lépéseket. Lynch felhívja a figyelmet, hogy sok ágazatra ráadásul azonnali szabályozást vezettek be, ami bizonytalanságot teremtett. Ezen kívül az is aggodalommal tölti el, hogy ha a közös jóléthez kapcsolódó intézkedések hatására Kína még inkább a belső piacra koncentrál, akkor mennyiben lesz szüksége a világ többi részére.
Újra kell gondolni a szocializmusról alkotott képünket
Ahogy a BBC írja,
a kommunista párt szerint a közös jólét lényege a kínai társadalom igazságosabbá tétele.
Ez pedig megváltoztathatja a szocializmus fogalmát globális kontextusban. Wang Huiyao szerint a Párt most az olyan átlagos munkavállalókért aggódik, mint a taxisofőrök, a vendégmunkások vagy a futárok. Elmondta, hogy Kína el akarja kerülni, hogy társadalma ugyanolyan polarizált legyen, mint ami néhány nyugati országban tapasztalható.
A Kínát régóta figyelők azonban azt mondják, hogy ha a kínai típusú szocializmust át akarják alakítani egy alternatív modellé, akkor ahhoz nem a közös jólét megteremtése a helyes út. George Magnus, az Oxfordi Egyetem Kína Központjának munkatársa úgy nyilatkozott a BBC-nek, hogy ez inkább része a balra tolódásnak, és az egyre erősebb állami befolyás megteremtésének, ami Hszi Csin-ping hivatali idejét jellemezte.
Magnus felhívja a figyelmet arra, hogy a közös jólét modellje nem egyenlő az európai típusú szociális jóléti modellel. Szerinte a kínai elképzelés inkább adókat jelent a magas és ésszerűtlen jövedelmek után, illetve nyomást a magánvállalatokon, hogy azok adakozzanak a párt gazdasági céljainak megvalósítása érdekében. De nem jelent egy igazi nagy lépést például a progresszív adózás felé.
Egy felülről lefelé irányuló Kína ijesztő lehet a külföldiek számára
A cikk szerzője szerint,
egyértelműen látszik, hogy a közös jólét fontos része annak, hogy milyen irányba fordul a kínai állam és társadalom Xi Jinping irányítása alatt.
Kérdés, hogy megvalósul-e az igazságosabb társadalom ígérete, létrejön-e egy nagyobb és gazdagabb középosztály, valamint a nagyvállalatok hajlandóak-e inkább visszaadni a gazdaságnak, ahelyett hogy elvennének belőle. Egyfajta felülről lefelé irányuló Kína utópisztikus képe ez, amely a párt reményei szerint életképes alternatív modell lehet a világ számára a nyugati kínálattal szemben. Azonban mivel Kína mindig is nehéz régió volt a külföldi vállalkozások számára, a közös jólét azt is jelenti, hogy a világ második legnagyobb gazdaságában még nehezebb lesz eligazodni a külső szemlélőnek.
(Borítókép: Unsplash)