Ma újra Külügyi Tanács Brüsszelben
Úgy látom, tíz év nem volt elég ahhoz, hogy megismerjenek…
A járvány és a kialakult válság a magyar gazdaságpolitikát is nehéz helyzetbe hozta. Bár a szakértők szerint a válságkezelés alapvetően jó volt, a kritikától sem riadtak vissza. A Makronóm tudósítása az MKT kerekasztal-beszélgetéséről.
Március 30-án tartotta tisztújító ülését a Magyar Közgazdasági Társaság Gazdaságpolitikai és Gazdaságelméleti Szakosztálya. Ennek bevezetéseként került sor A kormány és az MNB versenyképességi politikája címmel meghirdetett panelbeszélgetésre, melyen a magyar gazdaságpolitika és gazdaságelmélet neves képviselői vettek részt. A Magyar Nemzeti Bank részéről jelen volt Baksay Gergely, az MNB közgazdasági elemzésekért és versenyképességért felelős ügyvezető igazgatója, míg a kormányt György László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium gazdaságstratégiáért és szabályozásért felelős államtitkára képviselte. Emellett külsős szereplőként részt vett Regős Gábor, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. makrogazdasági üzletágának vezetője is. A beszélgetést Chikán Attila akadémikus, volt gazdasági miniszter moderálta.
A versenyképesség jól alakult, aztán berontott a pandémia
A beszélgetés nyitányaként a résztvevők először a járványhelyzet előtti magyar versenyképességet értékelték, hogy viszonyítási alapot adjanak a pandémia hatásainak megállapításához. György László elsőként azt emelte ki, hogy
Ahogy fogalmazott, „a kelet-közép-európai régió egy sokkal gyorsabb átalakulási folyamatot választott, amiben a hazai és a külföldi tulajdon alakulására nem helyezett nagy hangsúlyt”. Az államtitkár szerint azonban ennek negatív mellékhatásaira 2010 előtt nem voltak megfelelő magyar válaszok, mely rontotta a magyar versenyképességet. Emellett a rendszerváltás után továbbcipelt adósságteher is hátrányosan érintette a magyarok helyzetét a régió többi országához képest. Mindezt azonban szerinte 2020-ra sikerült ledolgozni, melyben mind a kormányzati, mind a jegybanki politikának is volt szerepe, de nemzetközi folyamatok is kedvezőek voltak. Így pedig a magyar versenyképesség az utóbbi időben „dinamikusan zárkózik fel a környező országokhoz” Görgy László szerint.
Baksay Gergely szintén pozitív képett adott a járvány előtti helyzetről: szerinte a magyar versenyképesség „egyértelműen javuló volt az elmúlt évtizedben, a fejlettségünknek megfelelő”. A kihívás azonban abban rejlik, hogy a versenyképességnek a fejlettséget meghaladónak kellene lennie, hiszen hosszútávon ez hozhat további gazdasági fejlődést. Ami a regionális összehasonlítást illeti, az MNB elemzései szerint Csehország még megelőzi Magyarországot versenyképesség tekintetében, a közvetlen kihívóink pedig Szlovákia és Lengyelország.
Regős Gábor úgy látja, hogy a versenyképesség helyzete legegyszerűbben a régi vicc által summázható:
„Hogy vagy? Jól. És kicsit bővebben? Nem jól.”
Azért van ez így szerinte, mert a versenyképességnek számtalan mutatója van, így nehéz egzakt módon összehasonlításokat végezni ennek kapcsán. Éppen ezért sokszor az lehet az ember benyomása, amikor előveszi a napi gazdasági sajtót, melyben az újabbnál újabb rangsorokról olvashat, hogy nem jó a magyar versenyképesség helyzete. Ugyanakkor Regős úgy gondolja, hogy nem azért kell a versenyképességről beszélni, hogy a rangsorokban minél jobb helyezést érjünk el, hanem azért, hogy ez tényleg a magyar gazdaságot segítse. Továbbá, szerinte az objektív mérőszámok tekintetében kifejezetten erősen teljesít Magyarország, s inkább a szubjektív szempontok miatt ér el sokszor a vártnál rosszabb eredményt a rangsorokban.
Kormány vs. MNB: mi áll a csörték hátterében?
Chikán Attila a következő kérdés felvezetőjében Matolcsy György jegybankelnököt idézte, aki korábban azt mondta, hogy „Magyarország nem rendelkezik egységes és világos jövőképpel” – így pedig nehéz lesz folytatni azt a pályát, melyre a járvány előtt már ráállt az ország.
A megszólalók sorát ismét György László nyitotta. Megfogalmazása szerint Matolcsy György szavait mindig tisztelettel olvassák, azonban ő úgy látja, hogy 2010 óta folyamatosan volt jövőképe a magyar gazdaságpolitikának. Így a jegybankelnök talán csupán mindennek explicit megfogalmazását, plasztikus, szélesebb kör előtti kimondását hiányolhatja az államtitkár olvasatában. György László szerint a kormánynak komoly nemzetstratégiai tervei vannak, melyek mindenki számára nyilvánosak, s ezekhez kidolgozott eszköz- és célrendszerek is rendelkezésre állnak. Ha pedig összegezni akarjuk ezeket a terveket, akkor
ezek „a jóllét fenntartható növekedéséről szólnak” – ez pedig egybecseng az OECD korábban használt versenyképességi definíciójával is.
Az államtitkár meglátása szerint a fenntarthatóságnak négy dimenziója van, melyek átfedésben vannak a magyar nemzetstratégiai célokkal:
Baksay úgy értékeli, hogy az MNB és a kormány közötti szóváltások csupán a jegybank javaslattevő szerepköréből származnak, s leginkább nem kritikaként, hanem egy konstruktív vitaként értékelhetők. Azt viszont kiemeli, hogy az alapvető irányokban intézmények felett átívelő egyetértés van, s a különbségek abból eredeztethetők, hogy
a jegybank igyekezett mindig „egy vagy két kanyarral előrrébb nézni”.
Az egyetértést jól példázza, hogy az MNB is szinte pontosan azonosan gondolkozik a fenntarthatóságról, mint ahogy azt György László kifejtette. A viták lehetősége ugyanakkor azt is bizonyítja, hogy a jegybanki függetlenség valóban nem sérül.
Regős Gábor szerint a jelenlegi helyzetben a magyar gazdaságpolitikai vízió jelenleg legfeljebb egy másodrangú kérdés lehet, hiszen a járványhelyzet ennél sokkal égetőbb problémákkal szembesítette az országot. Az elemző úgy látja, nem most van itt az ideje annak, hogy a gazdaságpolitika hosszútávú irányairól vitatkozzunk. Ugyanakkor Matolcsy „látomásszerű” írásairól azt mondta, hogy az azokban felmerülő célok rendszerint nagyon nagyratörők, látványosak – ezzel szemben a kormány tervei földhözragadtnak tűnhetnek, de épp emiatt sokkal nagyobb az esély rá, hogy valóban sikerül megvalósítani őket.
Védekezésből támadásba – a gazdaságpolitika válasza a járványra
Az ITM államtitkára egy futballhasonlattal igyekezett megragadni a kormány által adott gazdaságpolitikai válasz lényegét. A „védekezésből támadásba” azt jelenti a labdarúgásban, amikor egy csapat a saját kapujától viszonylag távol védekezik, s így labdát szerezve gyors támadást indíthat az ellenféllel szemben. A gazdaságpolitikában György László szerint a felülvédekezés úgy értelmezhető, hogy a kormány még akkor is kitartott a munka- és tudásalapú társadalom víziója mellett, amikor sok közgazdász szerint az lett volna a megoldás, ha mindenkinek százezer forintot ad az állam. Ezt a kiállást sikeresnek értékeli, mivel így a magyarok megőrizték a munkához való képességüket, mely a gazdaság újraindításakor az ország előnyére vállhat majd. Emellett azt is kiemeli, hogy Magyarországon a járvány ellenére nem halasztották el a beruházásokat, sőt pont, hogy a beruházásösztönzésre helyezték a hangsúlyt, mely szintén helyzeti előnyt jelenthet majd a világ többi országával szemben.
Chikán Attila az államtitkár gondolataira reagálva felvetette, hogy az ismertetett stratégiák, és az ezek sikerességéről alkotott kép nem mindenhol fedi a tapasztalatot. Így a volt miniszter szerint
„néhány kritikus szót is megérdemelne a helyzet, mert az államtitkár úr csak pozitívumokat sorolt fel”.
Az éles megjegyzést György László nem hagyja szó nélkül, és hangsúlyozza, hogy a kormányzatban is jelen van az empátia. Emellett elismeri, hogy valóban nem mindenki abban a munkakörben dolgozik, ami a legmegfelelőbb lenne számára, s nem mindenkinek van annyi munkája mint a válságot megelőzően. Sőt, összességében kevesebben dolgoznak ma Magyarországon, mint egy évvel ezelőtt – az államtitkár szerint azonban ennek oka leginkább a sok külföldről hazatérő munkavállaló.
Azt Baksay Gergely is elismeri, hogy természetesen olyan jó mutatókat nem lehet felmutatni, mint a válság előtt, s emellett sokakat valóban nagyon rosszul érintett a kialakult helyzet. Ugyanakkor az MNB igazgatója szerint
s az egyik legnagyobb eredmény a magyar gazdaság növekedési potenciáljának megőrzése – erre pedig a jövőben is lehet majd építeni. Baksay szerint sikerült megtartani az emberek kapcsolatát a munkahelyekkel, s a vállalatoknál is sikerült elkerülni, hogy csődbe menjenek. Az utóbbira az igazgató szerint a jól működő hitelpiac miatt volt leginkább lehetőség, s úgy látja, ez is éles kontrasztban áll a 2008-as válságkezeléssel.
Regős Gábor nem értékelte teljes mértékben pozitívan azt, hogy a kormányzat a válság alatt szabadjára engedte a munkaerőpiaci átrendeződést. Azonban szerinte ennek hosszútávú hatásairól még korai lenne véleményt mondani. Az előző válsággal összehasonlítva azt emelte ki, hogy leginkább az elmúlt évek kedvező mutatóinak köszönhető, hogy Magyarországon bizonyos mutatószámok még mindig viszonylag jól állnak. A beruházási ráta magas szintje az elemző szerint a jövőre nézve pozitív. Ugyanakkor a beruházások szerkezete Regős szerint is fontos szempont kell, hogy legyen – ezzel kapcsolatban egyébként Chikán Attila is kritkát fogalmazott meg egy közbevetésében. Álláspontját summázva az elemző szerint „akár jól is kijöhetünk a helyzetből”, de még nem szabad előre inni a medve bőrére.
Vissza lehet majd térni a járvány előtti gazdasági pályára, vagy teljesen új világ jön?
A kormányzati álláspont szerint alapvetően jó az az uniós irány, hogy a válság utáni újraépítést a zöld és a digitális átállásra akarjuk kihasználni. Az államtitkár szerint ezek hangsúlyos szerepet kapnak majd a gazdaság-újraindítás akcióterv harmadik fázisában is. Ehhez viszont az egyetemek fejlesztése is elengedhetetlen, mely szintén a kormány prioritásai közé tartozik. Chikán Attila ezzel kapcsolatban arra kérdez rá, hogy mi várható a közoktatásban az egyetemfejlesztések fényében. Az államtiktár szerint a rendszárváltás óta egy rendkívül egyenlőtlen iskolaszerkezet alakult ki Magyarországon, ennek mérséklésre viszont van kormányzati szándék.
s akinek képességei megengedik, az szerezze meg az érettségit, vagy akár szerezzen egyetemi képesítést is.
Baksay Gergely három pillért emel ki, mely a válság utáni versenyképesség fenntartásának feltételei lehetnek: digitalizáció, zöld gazdaság, és a tudástőkébe való befektetés. Az elemző szerint ezek lesznek a járvány utáni világ legfontosabb irányai.
Regős Gábor szerint az csupán illúzió, hogy minden másképp lesz majd a járvány lezárultával. Szerinte ugyanis az előzőekben említett versenyképességi faktorok már a panddémia előtt is velünk voltak, így legfeljebb egy hangysúlyeltolódásra lehet számítani ezekbe az irányokba.
A teljes beszélgetés itt tekinthető meg:
(Címlap: Széles Bálint (b) és a ciprusi Elvis Kryukov a 110 méteres gátfutás selejtezőjében a II. Európa Játékokon a minszki Dinamo Stadionban 2019. június 23-án. MTI/Kovács Tamás)