2008-ig a globális elit nyert, utána a globális közép
A 2008-as válság alapjaiban rengette meg a nyolcvanas évek óta körvonalazódó globális gazdasági rendszert. A sokk egyenlőtlenül hatott, a gazdag országokra erősebben sújtott le, mint a feltörekvő Ázsiára. Ennek köszönhetően folytatódott a globális egyenlőtlenségek csökkenése, sőt, gyorsult a kiegyenlítődés, hiszen India és Kína a válság ellenére is gyorsan növekedtek – írja Branko Milanovic egyenlőtlenségkutató új tanulmányában.
Újdonság volt azonban 2008 után, hogy a gazdag világ lassulása és válsága az itt élő leggazdagabb társadalmi csoportokat is fokozottan érintette.
Míg 1988 és 2008 között ez a globális felső egy százalék (akik többnyire a nyugati, gazdag országok elitjei) mindenki másnál jobban gyarapította vagyonát (ezt mutatta meg a híres elefánt-görbe), addig 2008 után a felső egy százalék jövedelmei globálisan sokkal kevésbé nőttek már, csupán 10 százalék körüli reálértékben. Eközben a globális jövedelmi eloszlás közepén 50 százalékos volt a reáljövedelmek növekedése 2008-at követően.
Az eredeti elefánt-görbe
Alább, a bal oldali ábrán látható az eredeti elefánt-görbe. Az ábrán képzeletben sorba rendezik a világ összes emberét (vízszintesen bal oldalon a legszegényebbtől az ábra jobb szélén a leggazdagabbig), és mindegyikhez megadják, hogy az adott ember (csoport) reáljövedelme összességében mennyivel nőtt 1988 és 2008 között. Akik például a globális közepet adják, azok lettek a legnagyobb nyertesei ennek az időszaknak.
Egy lehetséges magyarázat, hogy itt találjuk Kínát és több ázsiai országot, akik nagyot nyertek a nyugati nagyvállalatok és a leggazdagabbak azon törekvésén, hogy egy nyitott globális gazdaságot hozzanak létre, amelyben kiszervezhetik a munkahelyeket anyaországaikból az olcsó munkaerőt kínáló ázsiai országokba. E gazdasági „szövetség” a gazdag országok tőketulajdonosai és a szegényebb országok között köttetett, hogy megkerülhessék az anyaországaik munkavállalóit, leszorítva béreiket, gyakorlatilag átcsoportosítva a jövedelmeket. A nyugati középosztály tehát vesztett, a feltörekvő ázsiai középosztály és a nyugati elit pedig nyert (az eredmény pedig a brexit és Trump lett).
A jobb oldalon látható ábra felbontja az elefánt-görbét több, egymást követő időszakra. Így láthatóvá válik, hogy 2003 és 2008 volt az a pár év, amikor a fent leírt mechanizmusokat csúcsra járatták. Elképzelhető, hogy részben épp ez az egyensúlytalanság vezetett a 2008-as pénzügyi összeomláshoz – hiszen például az amerikai lakáspiaci összeomláshoz kellett a meggyengült helyzetű, reményvesztett, de a jóléthez ragaszkodó és hihetelen mértékben eladósodó amerikai háztartás is, a bankok spekulatív profitéhségével és a neoliberalizmus keretében leépített állami szabályozásokkal együtt. Ismeretes, hogy Kína 2001-ben csatlakozott a WTO-hoz (a Világkereskedelmi Szervezethez), amit a fejlett világ a szabad kereskedelem ünnepének tartott és ami lehetővé tette, hogy Kínába települjenek a nyugati cégek és elkezdődjön az amerikai ipar és technológiai tudás Kínába áramlása, az új amerikai-kínai innovációs háború keretében.