A közgazdászok egy papi osztályhoz hasonlóan viselkednek – kanadai matematikus a Makronómnak

Hogyan került közel a közgazdaságtanhoz?

Akkor, amikor az első könyvem írtam, The Future of Everything: The Science of Prediction címmel. Alkalmazott matematikus vagyok eredetileg, tapasztalattal az időjárás előrejelzésében és a biológiai rendszerekben. Ezért is lepett meg, hogy ezekhez képest mennyire régimódinak tűnnek a közgazdaságtan által használt modellek.

Például meglepő volt számomra a tökéletes piacok gondolata, hogy az árak azonnal korrigálnak, hogy az emberek racionálisak és függetlenül döntenek és így tovább. Csak később kezdtem rájönni, hogy

hanem az, hogy egy bizonyos történetet elhitessen velünk a gazdaságról.

Megbízhatunk egyáltalán a közgazdászokban ha egymásnak ellentmondó elméletek kapnak Nobel-díjat?

A Nobel-díj a közgazdaságtanban az egyik fontos eszköze annak, hogy tekintélyt adjunk a gazdaságról szóló főáramú történeteknek. Szerintem ha van probléma, az a sokféleség hiánya – eddig csak két nő nyerte meg a díjat, Elinor Ostrom 2009-ben és Esther Duflo 2019-ben. Egy 2017-es brit kutatás azt kérdezte az emberektől, hogy kiben bízhatnak a legjobban a saját szakterületét tekintve. Az orvosok 82 százalékot, az időjósok 51 százalékot, a közgazdászok 25 százalékot értek el, ennyien tartották őket megbízhatónak. A probléma része, hogy a pénzügyi szektor komoly befolyást gyakorol a tudományra, ami megakadályozza az innovációt és a vitát a közgazdaságtan területén belül.

Hogyan ment át a szakma a gyász szakaszain 2008 után? És hogyan reagálnak majd a közgazdászok a következő válságra?

A közgazdászok is végighaladtak a gyász folyamatának lépcsőin a 2008-as sokkot követően, meglehetősen lassan. Az első szakasz volt 2008 után a tagadás. Amikor Eugene Fama úgy nyilatkozott, hogy a hatékony piacok elmélete meglehetősen jól teljesített ebben az időszakban és korábban még Nobel-díjat is adtak érte. A tagadást követte a düh – elég megnézni, hogyan reagáltak közgazdászok az Economyths (Gazdasági mítoszok) könyvemre. Aztán jött az alkudozás, amikor a közgazdászok elkezdték bizonygatni, hogy a szakma jó állapotban van és az egyetlen problémája, hogy rosszul kommunikál. Ezt követte a depresszióba zuhanás, amikor Paul Romer elkezdte kritizálni a makrogazdasági modelleket, de még nem javasolt alternatívákat.

A végső szakasza a gyásznak az elfogadás, de nem tudom, hogy sikerült-e tíz év alatt ide elérniük a közgazdászoknak.

A következő válságban a közgazdászok nagyjából ugyanígy reagálnak majd, ezért is kétlem, hogy az emberek túlzottan figyelnek majd arra, amit a közgazdászok egy jövőbeli válságról egy válság esetén mondanak.

Akkor a közgazdaságtan tudományos módszereket és nyelvet használ, de ez egy álca, mert nincs valódi tudományos alapja?

Az a baj, hogy a newtoni fizika mechanisztikus eszközeit használja anélkül, hogy értené ennek a régi megközelítésnek a korlátait. A magyar Neumann János igyekezett a közgazdaságtant tudományosabbá tenni a várható hasznosság elméletével, ahogyan az a neoklasszikus közgazdaságtanban megjelenik és kifejlesztett egy kvantumlogikát, ahogyan az a kvantum-társadalomtudományban használatos is.

Melyek azok a gazdasági mítoszok, amelyekben vallásosan hiszünk napjainkban?

A gazdasági mítosz egy hit vagy történet, amely formálta a közgazdaságtan alapjait és továbbra is alapvető szerepet játszik a gazdasági gyakorlatban, például a közgazdászok elméleti modelljeiben.

Sokszor a gazdaságról alkotott természetfeletti képekben, hasonlatokban, fogalmakban jelennek meg ezek a mítoszok.

Ilyen a láthatatlan kéz, a hatékony piac, a hiperracionalitás, vagy hogy a változásokat a gazdaságban megmagyarázhatatlan, misztikus külső sokkok okozzák és így tovább. A gazdasági mítosz egyszerűen hibás, téves, ezért nem teljesen hasonlítható össze a vallásos hitekkel.

Tizenegy gazdasági mítoszról írok a könyvemben. Az első, hogy a gazdaságot le lehet írni gazdasági törvényekkel. A második, hogy a gazdaságot egymástól független egyének alkotják. A harmadik, hogy a gazdaság stabil. A negyedik, hogy a gazdasági kockázatot statisztikai eszközökkel lehet kezelni. Az ötödik, hogy a gazdaság racionális és hatékony. A hatodik, hogy a gazdaság gendersemleges. A hetedik, hogy a gazdaság méltányos. A nyolcadik, hogy a gazdasági növekedés örökké tarthat. A kilencedik, hogy a gazdasági növekedés mindannyiunkat boldoggá tesz. A tizedik, hogy a gazdasági növekedés mindig jó dolog. 

És végül mítosz az is, hogy a gazdaság visszavezethető a barterre, az egyszerű cserére. Évekig tartott, míg rájöttem, hogy csak úgy igazolhatjuk az előző tíz tévhitet, ha téves képünk van a pénzről is, ha nem a maga összetettségében látjuk a pénzt, márpedig durván egyszerűsítve tekintünk a pénz szerepére. Ezt a 11. tévhitet a könyv új kiadásában tettem a listához.

Hogy kapcsolódik a vallásos hit és a közgazdaságtudomány?

A felszínen a főáramú közgazdaságtan nagyon racionálisnak és objektívnek tűnik, de ez csak a felszín. Belül tartalmaz egy hitrendszert, amely több szempontból hasonlít a valláshoz.

A modern élet központi rendezőelve e hit szerint a gazdaság, így nem véletlen, hogy a közgazdászok egyfajta papi osztályhoz hasonlóan viselkednek.

Ez a papság pedig arra lett felszentelve, hogy értelmezze a gazdaságot a többiek, a hívők számára és beavasson minket a piac csak általa megértett misztikus működési mechanizmusaiba.

Mi a probléma az általuk vallott hitelvekkel, például az egyensúllyal?

Amikor a gazdaságra tekintünk, a valutákra, a termékek áraira, a tőzsdére, akkor épp nem az egyensúly az, ami először eszünkbe jut. Van viszont változás, evolúció és a hirtelen összeomlás örökké jelenlévő veszélye a látszólagos stabilitás mögött. Az egyensúly régen azért volt vonzó megközelítés matematikailag, mert amikor az ember először kezdte matematikailag modellezni a gazdaságot a 19. században, akkor csak ehhez megfelelő matematikai eszközei voltak, amelyekkel csak az egyensúlyt tudta igazán jól leírni. A következtetés az volt, hogy a gazdasági csere elvezet az optimális egyensúlyhoz, a piacon szabadon kereskedő emberek tevékenységükkel kialakítanak egy automatikusan létrejövő egyensúlyt. Ezen tovább kellene lépni.

Mi okozza ezeket a gazdasági hiteket és milyen következményeik vannak?

Ezek a mítoszok az ókori görög gondolkodásból származnak és a pitagóraszi hitből táplálkoznak, miszerint a világot le lehet egyszerűsíteni számokra és matematikára. A főáramú mítoszok a gazdaságot stabil és méltányos rendszerként kezelik, ahol a pénznek nincs különösebb szerepe. Épp e tévedés miatt változik a gazdaság mindennek az ellentétévé – instabillá és méltánytalanná.

A legújabb könyvének címe, a Kvantum Közgazdaságtan úgy hangzik, mintha egy fizikus még tovább szeretné bonyolítani a közgazdaságtant.

A kvantum szónak rossz híre van, mert egyrészt kapcsolódik a sokak által átláthatatlan fizikához. Másrészt a new age-nek nevezett nonszenszhez is kapcsolják. Pedig ez a latin szóból ered és mennyiséget jelent. Arra utal, hogy a gazdaságban a pénzzel igyekszünk valamilyen számokat rendelni az érték zavaros fogalmához.

Hogy lehet a kvantumfogalmakat alkalmazni a pénzre? Miért duális a pénz?

A pénz alapvetően duális, mert egyszerre fizikai tárgy, mint egy érme, de közben lehet egy virtuális objektum is, mint egy hiteltranzakció, miközben a tulajdonságok hasonlóak. A bitcoin egy virtuális pénz, de egy valódi, fizikai hardveren létezik, amire rájövünk, ha elveszítjük a gépünket. A pénzrendszerben nem determinált valaminek az ára, például egy lakásnak alapvetően bizonytalan és csak a vásárlás idején derül ki az ára. A tranzakciók az érték mérését célzó folyamatot jelentik, a tranzakciók által tudjuk megmérni, hogy mennyit ér egy lakás különböző időszakokban.

A főáramú nézet, hogy a pénzt csupán cserekereskedelem közvetítésére és a vagyon mérésére használjuk, de nincsenek saját, önmagából fakadó tulajdonságai. Emiatt a közgazdászok nem érdeklődnek a pénz egyedi jelensége, tulajdonságai, jellemzői iránt különösebben (kivéve, mint az infláció okozójaként) és ezért tényleg

nem is foglalkozott a főáramú közgazdaságtan a pénzügyi szektorral 2008 előtt.

Ami hozzájárult a válsághoz.

Mi a pénz jövője?

A pénz egy társadalmi technológia, amit még mindig nem teljesen értettünk meg. Sokatmondó, hogy az a szakma, amelynek a legtöbb kapcsolatot kellene ápolnia a pénzzel – ez a közgazdászok közössége – régóta amellett érvel, hogy a pénz nem számít, figyelmen kívül hagyható a gazdaságban, mert nem több, mint a cserekereskedelem helyettesítője. Az adósságalapú pénzrendszerünket örök növekedésre tervezték, azonban ez valahol összeütközésbe kerül a klímaválsággal. Meg kell oldani ezt az ellentmondást, talán az alternatív pénzek elterjedésével.

Megjósolhatnánk a válságokat a fizikából táplálkozó kvantumelméletekkel?

Az előrejelzés bizonyos típusú problémákra vonatkozik csak, a gazdasági válságok nem ilyenek. De abban segíthet, hogy a gazdaságot válságállóbbá tegyük.

Előrejelezhetjük majd a jövőben a gazdasági trendeket esetleg úgy, mint a időjárást?

Az időjárás előrejelzése pár napig jól működik, de gyorsan megbukik azután, mert egyrészt a felhők formálódása és szertefoszlása komplex folyamat, másrészt az időjárási rendszert pozitív és negatív visszacsatolási körök jellemzik, amelyek megbízhatatlanná teszik az előrejelzést. A gazdaság nem csak ezekkel a hasonlóan súlyos gondokkal rendelkezik, hanem még az emberi elem is hozzáadódik, ezért ez még nehezebb kérdés.

Melyek lehetnek egy recesszió megelőzésének eszközei az ön kutatásai alapján?

A Kvantum közgazdaságtan végén és a Pénzformula könyveimben adok néhány javaslatot különösen a pénzügyi szektorra.

Elsőként csökkenteni kell a pénzügyi szektor méretét és hatalmát.

A pénzügyi derivatívák nominális értékét kvadrillió dollárra becsülték, ami jó a bankárok díjai szempontjából, de a stabilitást nem segíti. Terjed a nézet, hogy a pénzrendszert egyesek arra használják, hogy felpumpálják a vagyontárgyak, például az ingatlanok értékét, ami egyeseknek, a leggazdagabbaknak jó, de növeli az egyenlőtlenségeket a társadalomban.

Nem onnan erednek a közgazdaságtan problémái, hogy a tudomány az igazság és a valóság leírása helyett általában elegáns és szép elméleteket kíván alkotni, amelyek tetszenek az elmének?

A tudomány mindig a szépséget keresi. Szimmetriát, stabilitást, egységességet. A kvantum-megközelítés eltérő és emberibb. Nem redukcionista, mechanikus modellként látja a világot, hanem lényege, hogy elismeri a bizonytalanságot, az összetettséget és az áramlást.

Nem mindent lehet számokra visszavezetni.

Ezért a matematikai modellek legjobb esetben is csak az egész összetett valóságnak egyes részeit közelíthetik meg.

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.