Éllovasból az egész régió sereghajtói lettünk

„Nem gondoltuk 1987-88-ban, hogy a Kádár rendszernek a mi életünkben vége lesz. De tulajdonképpen igazunk is volt, hiszen valójában ma sem ért véget, csak volt benne egy 20 éves szünet. De ha már ezt az analógiát használjuk, az is igaz, hogy az eredeti Kádár-rendszerben becsben tartották a kultúrát és főleg az utolsó harmadában már nem csak a párthűség, de a szakértelem is számított a gazdaságban. Erről most nem beszélhetünk. A maiak a közbeszerzéseken tarolnak, nem látom, hogy exportban is versenyképesek lennének. A legismertebb NER-lovagokról nehezen tudom elképzelni, hogy képesek lennének jól irányítani a hozzájuk vándorolt vállalat-birodalmakat, vagy akár csak profi menedzsereket felvenni erre. Egy jó menedzser is csak akkor tud eredményt produkálni, ha a tulajdonos is ért ahhoz, amit csinál és jól tudja motiválni. Persze azt is el kell ismernem, hogy a kormányzatban, részben láthatatlanul a háttérben, van néhány profi is. Nekik is köszönhető, hogy a gazdaság állapota mindennek ellenére viszonylag jónak mondható. Persze ebben nagy szerepe van az uniós forrásoknak, de az eredmény lehetne jobb is. A régióban egy főre vetítve, ha jól tudom, mi jutottunk a legtöbb uniós forráshoz, és eközben éllovasból az egész régió sereghajtói lettünk, már csak a Bulgária van mögöttünk. De kétségtelen van egy fajta fellendülés.”