Patrióta gazdaságpolitika: csak modell vagy több annál?

„Manapság gyakran hasonlítják össze Magyarországot a V4-országokkal. Ezekből rendszerint az derül ki, hogy több gazdasági mutatóban a többiekhez képest lemaradtunk. Fejlődési, felzárkózási ütemünk lassabb volt, mint az övék, de az is látható, hogy az utóbbi években a tendencia számunkra kedvező irányba változott.

Amikor magyarázatot keresünk lemaradásunkra, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a rendszerváltozás időszakában, illetve azt követően több kormányzati cikluson keresztül sehol sem érvényesült annyira vegytisztán a neoliberális gazdasági modell, mint nálunk. A totális privatizáció, kereskedelmi liberalizáció, gazdasági sokkterápia, éjjeliőr állam és a végletekig kifeszített fiskális fegyelem azt eredményezte, hogy olyan gazdasági visszaesést szenvedtünk el, amely csak a háborús időszakokkal összevethető. A többi V4-ország az átalakulást jelentősen kisebb veszteséggel úszta meg, és hazai tulajdonban tartották gazdasági szektoraik jelentős részét. Ez jó alapul szolgált későbbi fejlődésükhöz, miközben nekünk szinte alig maradt hazai kézben termelő, szolgáltató kapacitásunk. Hiába voltunk a neoliberális gazdaságpolitika éltanulói, 2008-ban eljött az igazság pillanata. Egyértelművé vált, hogy a V4-ek között Magyarország a leggyengébb láncszem.

Ami 2010 óta Magyarországon a gazdaságirányítás terén történik, az szakítás a neoliberális dogmákkal. Olyan gazdaságszervezési rendszer működik, amely az egyensúlyt keresi a piac és az állam között. Ez nem ideológiákon, modelleken alapszik, hanem a nemzeti érdeket tartja szem előtt, és állami eszközökkel igyekszik csökkenteni a piaci rendszer hiányzó önszabályozását. Része az is, hogy a globális gazdasági szereplőkkel megtalálja az összhangot. Ehhez egyértelmű szabályokra, a kormányzat és a befektetők közötti partnerségi együttműködésre, bizalomra van szükség. Feltétele, hogy minél inkább integrálódjanak a magyar társadalomba, tisztességesen fizessenek adót, hozzanak tudást, innovációt, fektessenek dolgozóik és beszállítóik képzésébe. A patrióta gazdaságpolitika homlokterében a hazai tulajdonú szereplők helyzetbe hozatala, tudáshoz, információhoz és tőkéhez jutási nehézségeikből adódó versenyhátrányuk csökkentése áll.”