Magyarország nem Izland (2008)

„A magyar államadósság a GDP 66 százaléka körül van. Ez magas, de az unióban sem példátlan arány, ráadásul, miközben az elmúlt évekre az arány növekedése volt jellemzõ, ez a folyamat mostanra megállt. A költségvetés hiányát az idén többen akár 3,5 százalék alá várják – ez szintén nem példátlan, és bár nem lenne elég az eurócsatlakozáshoz, aligha vethetõ össze a 2006-os, 9 százalék feletti adattal. Egyszerûsítve: szó nincs arról, hogy Magyarország helyzete jó lenne, sõt, a fenti makrogazdasági mutatókkal bõven régiós sereghajtók vagyunk, de azért ezek a számok és trendek, ahogy már Samu János, a Concorde makróelemzõje fogalmazott az Indexnek, nem azt mutatják, hogy õrült nagy baj lenne Magyarországon.

Mégis, az utóbbi napokban Magyarország rendre úgy szerepelt a nemzetközi sajtóban, mintha Izland után mi lehetnénk a következõ, a hitelválság nyomán államcsõdöt jelenteni kénytelen ország. A két ország összevetése pedig több ponton is sántít, igaz, mint azt Bartha Attila, a Kopint-Tárki kutatója mondta, annyiban megáll, hogy ha más-más okok miatt is, de mindkét ország könnyen sebezhetõ, ahogy ezt az elmúlt napok forintgyengülésében, a tõzsde a nemzetközi hangulat enyhe oldódása ellenére is folytatódó lejtmenetében is látszik. (...)

Az izlandi helyzetet már lehet valutaválságnak vagy államcsõdnek minõsíteni, nálunk ez a helyzet nem fenyeget – értenek egyet a szakértõk. Eleve más okok vezettek az izlandi korona bebukásához, mint amelyek a mostani forint- és részvénygyengülés mögötti pánikhoz: Magyarország elsõsorban azért bűnhődik most, mert a rossz makrómutatók mellett hiteltelen gazdaságpolitika folyt éveken át, ez pedig, pláne egy olyan helyzetben, amikor a bizalom mindenkivel szemben nagyon alacsony a pénzügyi piacokon, visszaüt.”