„A hagyományos bölcsességgel szemben nem most kezdődött a háború utáni liberális rend vége. E rend felbomlása hosszú ideje vette kezdetét, a globális tőke érdektelenségével a saját dolgozói és a helyi közösségek iránt; a teljes foglalkoztatás, mint gazdaságpolitikai cél elhagyásával; a bérek és a termelékenység egymástól való elszakadásával és a vállalati, illetve politikai hatalom összefonódásával. Ebben az értelemben a kereskedelmi háborúk az egészségtelen hiperglobalizáció tünetei.
Hozzá kell tenni, hogy nem a feltörekvő gazdaságok jelentik a problémát. Kína ragaszkodását a saját gazdasági fejlődésének jogához a nyugati fővárosokban nyugtalansággal, ha nem nyílt ellenségességgel fogadták. De Kína épp ugyanabból a hagyományos tankönyvből merít, amit a mostani fejlett gazdaságok is használtak, amikor még felfelé lépkedtek a gazdasági fejlődés lépcsőfokain.”