Hazánk számára elsősorban az európai növekedés lelassulása jelenthet kockázatot

„A felsorolt bizonytalansági tényezők közül melyek érintik a leginkább Magyarországot?

Minket a legérzékenyebben az alacsony európai növekedés érintene, mert exportunk jelentős része az Unióba irányul és a külföldi beruházások nagy része is onnan származik. Az alacsony növekedést pedig leginkább a Brexit, a kereskedelmi háború, egy esetleges bankkrízis, illetve a kamatemelés következtében felfutó költségvetési hiányok és annak megszorításokat eredményező hatása befolyásolhatja.

Külön-külön talán egyik tényező sem váltana ki világválságot, de ha időben és térben egyszerre fejtik ki hatásukat, az halmozottan hat a bizonytalanságra.

Közismert, hogy a közgazdasági modellek nagyon rosszul tudják felmérni a bizonytalanság makrogazdasági hatásait, mivel egyes szereplők, mint például a pénzügyi spekulánsok gyorsan, mások viszont, mint például a beruházók, akik hosszú távra terveznek, ha kivárnak, annak negatív hatása csak jóval később jelentkezik.

Talán az egyik leghosszabb ideje tartó gazdasági felívelés korszakát éljük meg 2009 óta. Lehet látni, mikor lesz ennek vége?

Tudni kell, hogy a legtöbb ország még csak pár éve érte el a válság előtti egy főre jutó GDP szintjét. Lényeges, hogy a visszaesés alatt a termelési kapacitások nem épültek le teljesen, ezért kevesebb beruházással is újra lehetett indítani a termelést. Jó hír számunkra, hogy a visegrádi négyek növekedése nagyobb volt az átlagnál az utóbbi időben. Ez persze természetes, hiszen alacsonyabb szintről indultunk.

Mit lehet tenni az esetleges újabb visszaesés elhárítása érdekében?

A magyar gazdaság makrogazdasági fundamentumai jók, de figyelni kell arra, hogy az eladósodás mértéke is csökkenjen, mert bizalmatlanság idején az elemzők és a pénzügyi befektetők az adósságrátára figyelnek, s a 72 százalék körüli GDP-arányos magyar ráta még mindig kiugróan magas. Vannak persze jóval magasabbak is, hiszen Portugáliában ez a mutató 123 százalék, míg Olaszországban 131, Görögországban pedig 178 százalékon áll. Pontosan az ilyen tetemes államadósságok lehetnek egy potenciális válság forrása az emelkedő kamatok következtében.

Jó hír, hogy az adósságunk devizaarányát sikerült nagyon alacsony szintre letornásznunk. Az adósság úgy csökkenthető, hogy a növekedés mellett mérsékli a kormány a költségvetési hiányt. Örömteli, hogy erősödik a bankrendszerünk a kormány és a jegybank összehangolt intézkedéseinek köszönhetően.

Közben persze a gazdaságunk versenyképességét kell javítanunk, mert csak ez teremtheti meg a tartós növekedés feltételeit. Számos helyről érkeztek javaslatok ezen a téren, de itt ki kell emelni az MNB munkatársai által készített kiemelkedő versenyképességi tanulmányokat is.”