A szociáldemokrácia elvesztette arcát, beolvadt a neoliberalizmusba – Galló Béla a Mandinernek
A nagy állami szektor nem a személyes szabadság ellentéte: valójában épp ez lehet képes fenntartani a szabadságot.
„A tőke elsőbbsége a neoliberalizmusban azt jelenti, hogy a válságok költségeit a szegények fizetik meg, például a jóléti állam és a közszolgáltatások visszavágása miatt, annak ellenére, hogy a válságot nem a szegények okozták. Még a Nemzetközi Valutaalap is, amely megszorításokat követelt az adósságválságok miatt a nyolcvanas években, már elismeri, hogy néhány neoliberális gondolatot túlértékeltünk. Ezért már megfogalmazzák, hogy a növekvő egyenlőtlenség káros »a növekedés szintjére és fenntarthatóságára nézve«. Hasonlóképp, a közgazdászok többsége is továbblépett a neoliberális elvektől, elismerve, hogy számos különböző módon működhet egy egészséges gazdaság. Dani Rodrik rámutat, hogy a gazdag országokban a közszféra mérete a GDP 33-tól közel 60 százalékáig terjed. A nagy állami szektor nem a személyes szabadság ellentéte: valójában épp ez lehet képes fenntartani a szabadságot.
A neoliberalizmus figyelmen kívül hagyja, hogy egy látszólag semleges szabályokkal működő világban is fennmaradnának hatalmi egyenlőtlenségek. Amikor a tőke nagyobb szabadsággal rendelkezik mint az emberek, akkor biztosra vehető a komoly demokratikus deficitek kialakulása. Lehet, hogy a szavazók erős jóléti államot kívánnának, de megszorításokat kapnak ehelyett. Számos országban, köztük az Egyesült Államokban, a pénz politikai hatalma olyan karddal ruházza fel a koncentrált vagyonok tulajdonosait, amelyet folyamatosan a demokrácia torkának szegezhetnek.”