2018 áprilisában az elnök utasította a pénzügyminisztériumot, hogy vessenek ki adót például a Facebookra, a Twitterre és a WhatsAppra. Az elnöknek nem célja az internet megadóztatása, mert azt hasznosnak tartja oktatási, kutatási és kommunikációs célokra.
A vélemények, előítéletek, zaklatások, a baráti csetelés vagy éppen a Google és mások reklámjai azonban kedvezőtlen jelenségek az elnök szerint, amiknek az árát meg kell fizetni.
Az elnök egyébként meg is vádolta a pénzügyminisztériumot azzal, hogy nem kutatja elég elszántan az új adók lehetséges forrásait, miközben a kormánynak alig van bevétele. Museveninek valószínűleg azzal is problémája van, hogy az internetes, olcsó „csevegéssel” bajba kerülnek a nemzeti telekomcégek.
Uganda első embere ugyanakkor biztosította a választókat, hogy az internetet oktatási célra használókat az adó nem érinti majd.
Az nem egyértelmű, hogy a szabályozók milyen kritériumok alapján ítélik meg az internetes tartalmak minőségét. Kritikusok szerint pedig inkább az internet költségeinek csökkentésén kellene fáradoznia minden kormánynak.
A csevejadó mögött többen a politikai cenzúra szándékát látják. 2016-ban is előfordult, hogy a választások napján a kormány elérhetetlenné tette a közösségi médiát.
(Címlapkép: Russell Watkins/Department for International Development)