Európát hibáztatják a világméretű szegénységért a friss Nobel-díjasok
A kritikusok szerint ez a díj ismét politikai döntés eredménye, nem a tudományos eredmények elismerése.
A davosi fórumon összegyűlő milliárdos elit sokat beszél az egyenlőtlenségekről, de mégsem tesz gyakorlati lépéseket. A kettő azonban nem ellentmondás: a gazdagok hajlamosak önbecsülést vásárolni, miközben életmódjukon vagy alapvető gyakorlataikon nem változtatnak.
Pszichológiai kutatások szerint a vállalatok társadalmi felelősségvállalását megvalósító programok könnyen oda vezethetnek, hogy a dolgozók többet csalnak. Egy másik kutatás pedig azt találta, hogy ha az élet egy terén bebizonyosodtunk arról, hogy jól viselkedünk, akkor más területeken már sokkal inkább hajlamosak vagyunk rosszul cselekedni. Bénabou és Tirole (2009) tanulmánya szerint hajlamosak vagyunk felmenteni magunkat a negatív tetteink súlya alól, ha a mérleg másik serpenyőjében számos jótettünk van már. És miért ne vegyen el a tulajdonos a többi részvényestől vagy a munkaerőtől, ha végül jó célokat is támogat?
Az új milliárdos elit tagjai közül sokan úgy érzik, hogy szükség van saját maguk megnyugtatására, amit sokan pénzért vásárolnak meg. Például azért, mert az anyagi igények kielégülését követően az olyan felsőbbrendű igények kerülnek előtérbe, mint a jó önkép, saját magunk megbecsülése.
Ezek magyarázhatják a sokat hangoztatott kritikát a davosi fórum vezérigazgatóival szemben, miszerint a davosi elit egyrészt előszeretettel támogat szimfonikus zenekarokat, de eközben mindent megtesz, hogy megakadályozza a dolgozók szerveződését és a globalizáció menetének valódi változását.
Sőt, a kettő nagyon kényelmesen megfér egymással.