Megdöbbentő: román lobbista képviselő a brüsszeli fizetési lista élén
Luxusfizetések és mellékjövedelmek: az EP-ben mindent lehet?
A nemzet GDP-növekedésének nagyobb részét kell fizetésekre, és kisebb részét profitokra költeni.
„Azok az emberek, akiknek a megélhetése a fizetésükön, nem pedig a részvényportfóliójukon múlik, ami természetesen a legtöbb munkaképes korú emberre igaz, esélyt kell kapniuk arra, hogy behozzák a korábbi lemaradást. Ezt mutatja meg a dolgozók munkajövedelmére fordított jövedelem aránya a nemzeti jövedelemből. Az előző válságban ez erősen csökkent és még helyre kell állnia. Azért, hogy az ábra alapján az elveszett jövedelmet visszaszerezzék, a nemzet GDP-növekedésének nagyobb részét kell fizetésekre, és kisebb részét profitokra költeni. Ez egyrészt inflációt nem okoz, másrészt egy nagyon jó dolog!
Az a feltevés, hogy a bérnövekedés automatikusan áremelkedést okoz, nem védhető manapság. Bár a korreláció nyilvánvaló hosszú távon, a közelmúlt adatain már egyáltalán nem látszik. A következő ábra az éves árnövekedést mutatja az éves bérnövekedéssel összevetve az elmúlt öt évben. (...)
Nem csupán nem látjuk a korrelációt, de a trendvonal még az ellenkező képet is mutatja: a gyorsabb bérnövekedés alacsonyabb árnövekedéssel társul. Nem vonnék le ebből messzemenő következtetést, a hosszú távú korreláció pozitív. De ez azt viszont jelenti, hogy adatokra kell támaszkodnunk, és minden feltevésünket a valóságnak való megfeleléssel kell tesztelnünk.
A csattanó valójában az, hogy semmit nem szabad feltételeznünk, ha az árak, a bérek és a munkanélküliség közötti kapcsolatokat elemezzük. A régi korrelációk állandóan változnak, ahogyan a gazdaság fejlődik. És egyszerűen figyelmen kívül kell hagynunk mindenkit, aki azt mondja, hogy biztosan ismeri hogyan kapcsolódik X változó egy másik, Y változóhoz.”