Igényes új kötet dolgozza fel a nagy titkot, amiről most már szabadon lehet beszélni.
Izgalmas, gondolatébresztő kiadvány jelent meg a Nemzeti Emlékezet Bizottságának gondozásában Ellenállók 1944-45 címmel. A különösen szép, gazdagon illusztrált kötet 104 ellenálló életútját mutatja be röviden, szakértők értő narrálásában. Mint a szerkesztők, Bartha Ákos, Kiss Réka és Szekér Nóra bevezetőjükben tisztázták, a szereplők kiválasztásában nem törekedtek a teljességre, de igyekeztek bemutatni, hogy az ellenállás milyen sokszínű lehetett.
A kötet szereplői olyan emberek, akik valamilyen módon részt vettek a második világháború idején Magyarországon kibontakozó náciellenes ellenállásban.
A kortárs nemzetközi szakirodalmi mintákat követve nem csak a fegyveres ellenállást, hanem a szellemi ellenállást, az újságcikkeket és a röpcédulákat, a német- és nyilasellenes propagandát, szimbolikus tetteket, és a közigazgatásban megfigyelhető adminisztratív ellenállást, illetve ember- és önmentést is ide számolták.
A szerzők elsődleges törekvése láthatóan az volt, hogy minél több olyan személyt mutassanak be, akik a 20. századi magyar történelemről folytatott közbeszédben korábban nem kaptak kellő figyelmet, vagy akár teljesen kívül maradtak a történeti emlékezetben kanonizáltak körén.
A magyar ellenállás nem kommunista csoportjainak története a rendszerváltás előtt sokáig tiltott, majd legfeljebb tűrt kategóriába, a diktatúra bukása után pedig évekig az elfeledett témákhoz tartozott.
Persze a vállalkozás jellegéhez tartozik, hogy nem minden ellenállási tevékenységhez lehetett arcokat csatolni. Ismert például az 1944. október 15-17. közötti “Kis Varsó” története, amikor a Teleki téren munkaszolgálatosok tüzet nyitottak a németekre és a nyilasokra, ellenállásukat csak nehézpáncélosok bevetésével sikerült letörni. De mivel az ellenállók neve nem ismert, a személyes történeteket felvonultató munkába nem kerülhettek bele.
A kötet nem állítja, hogy az itt szereplő egyének makulátlan életúttal rendelkező, liberális demokraták lettek volna.
De talán már tart ott a nemzeti emlékezet, hogy nyitottak legyünk a lehetőségre: olyan személyek is részt vehettek az ellenállásban, akik nem mindig hoztak helyes döntéseket, nem feltétlenül jártak sikerrel, és nem is voltak politikai értelemben mindig színtelen-szagtalan, kifilézett figurák. Ennek ellenére életútjaik kutatása, feltárása, bemutatása legitim és szükséges. Az ellenállás részei persze azok is, akiket a kommunista emlékezetpolitika felfújt, aránytalanul mutatott be. Ez az egész, nehezen szétszálazható, bonyolult, összetett történet adja a magyar ellenállás egészét.
A kötet torzóját a bevezetést követően az életutak adják, itt olyan ismert nevekről is olvashatunk, mint Bajcsy-Zsilinszky Endre, Demény Pál, Kiss János, Márton Áron, vagy éppen Lázár Károly és Szenes Hanna.
De előkerülnek a kevesebbek által ismert figurák, így Vasdényey István, Zsabka Kálmán és Sigray Antal, de helyet kapnak egészen ködbe vesző, újra felfedezett személyek is. Valóban izgalmas olvasni az OSS által beszervezett papról, Magyary Gyuláról, aki inkognitóban jutott el a budai várba, hogy átadja a szövetségesek üzenetét Horthy Miklósnak, a nyilas politikusból németellenes aktivistává avanzsáló Rátz Kálmánról, vagy éppen a Ferencvárosi Torna Club legendás játékosáról és edzőjéről, Tóth „Potya” Istvánról, aki részt vett az ellenállásban és akit ezért letartóztattak, majd a belügy budai vári épületének udvarában agyonlőttek.
Az Ellenállók 1944-45 c. könyv összességében komoly teljesítmény, és nyilván a kötet nívóját fogja emelni, hogy bizonyos életrajzok megírására igen neves, elismert történészeket nyertek meg a szerkesztők (Ablonczy Balázs, Pritz Pál, Szakály Sándor).
Biztosan még sok nevet fel lehetett volna venni a kötetbe, és biztosan lesznek majd viták arról, egyesek miért kerültek bele.
Az olvasó viszont azzal a megnyugtató érzéssel teszi le a könyvet, hogy most már nem csak a kommunista partizánok hőstetteiről, hanem más dolgokban hívő magyar emberek bátor kiállásáról is olvashat egy igényes, alapos kiadványban.
Disclaimer: a kötetben a szerző két szócikkel jelentkezett.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Oroszország saját értelmezése szerint szellemi honvédelmet folytat. Ez az ő dolguk. Mi magyarok nem szeretnénk április 4-ét ismét „felszabadításként” értelmezni – mondja Máthé Áron. Interjúnk.
Fotó: Fortepan 146257
Tesztelje tudását Budapest egyik ikonikus épületéről!
Margaret Atwood olyan univerzumot teremtett A szolgálólány meséjében, amely minden kegyetlensége ellenére magába szippantja a nézőt. Most Testamentumok címmel itt a folytatás egy nem kevésbé nyomasztó világgal.
Mi emlékszünk, emlékszünk mindenre.
A tömeges migráció költségei Németországban nem merülnek ki a hivatalos költségvetési tételekben. A szövetségi kiadások mellett a tartományok, városok és végső soron az adófizetők viselik a lakhatási, egészségügyi, közbiztonsági és társadalombiztosítási következmények jelentős részét is.
