A magyarabok rendelkeznek más eredettörténettel is, írják, ami pár emberöltővel későbbre, Mária Terézia uralkodásának idejére teszi Afrikába érkezésüket. Hozzáteszik: egy részük még őrzi nemcsak magyar, de keresztény hagyományait is, miközben a későbbi költözésükre utaló monda kifejezetten arról regél, hogy iszlám vallásuk miatt keltek útra, amiért hitük miatt kiutasították őket az ország területéről.
A mai legújabb kutatások szerint nem pusztán magyarok a magyarábok ősei, hanem délszlávok is, ugyanis Szelim Egyiptomba vonulásakor nem pusztán az elrabolt magyar gyerekekből nevelt janicsárok, hanem szlávok is voltak a seregben.
Az Afrika-kutató
Almásy László fülét évszázadokkal később a Nílus egyik szigetén, Válid-Halfában magyar szavak ütötték meg:
összebarátkozott a magukat magyaráboknak nevező törzzsel, és hazatérve új expedíciót szervezett volna, hogy felderítse a további településeken élő rokonaikat. Erre azonban a második világháború kitörése miatt már nem volt lehetősége. Ekkora egyes településeket az Asszuáni-gát építése miatti áradás következtében is kellett hagyniuk, azonban jelenleg is több tízezren élnek a környéken – írják.
A magyarábokat csak jóval később, az 1980-90-es években sikerült a magyar tudósoknak ismét meglátogatniuk. A '80-as években Kákosy László egyiptológus a Nílus völgyében folytatott ásatásai során találkozott képviselőikkel. Két antropológus, Hankó Ildikó és Kiszely István mint a Kákosy-féle kutatócsapat tagjai, szintén kapcsolatba kerülhettek velük.