Nagycsütörtök, a cáfolatok napja

2024. március 28. 15:16

Júdás bezzeg szétosztotta volna az árát a szegények között.

2024. március 28. 15:16
null
Francesca Rivafinoli
Francesca Rivafinoli

Elérkezett hát a szent háromnap: mindannyian, akik a nagyböjtöt jól elbénáztuk, jelesül szétinterneteztük, most összekaphatjuk magunkat, hogy legalább ebben az egészen belátható időintervallumban végre arra fókuszáljunk, Akire kell.

Ugyanakkor ne gondolja a nemhívő és az úgynevezett „maga módján hívő” se, hogy számára nincs külön mondanivalója nagycsütörtöknek –

ez a nap ugyanis egyetlen gigantikus, megszívlelendő cáfolat.

Méghozzá egyszerre két szívós téveszme cáfolata; lássuk is őket.

„Ezek keresztények? Ne vicceljünk. Ahol olyat merészel mondani a bíboros, hogy »az Egyház nem jótékonysági szervezet«?? Hiteltelen banda!” – lassan öt éve mutogat az internet népe egy szövegkörnyezetéből kiragadott idézetre, amely egyébként úgy folytatódott, hogy

hanem alapvetően Jézus Krisztusban hívő közösség, amelynek sajátos értéke a hitre épülő, önzetlen segítségnyújtás”.

Ezt is ajánljuk a témában

Eleve gyanús, hogy amennyiben az egyház jótékonysági szervezet lenne, akkor Jézus Krisztus valószínűleg nem rövidke három évig gyógyította volna a bénákat és a leprásokat, de legalábbis nem fordult volna elő, hogy miközben tódultak hozzá a sínylődők, a „Mindenki téged keres” mondatra szemrebbenés nélkül azt felelje, „Menjünk máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem” (aki nem hiszi, csapja fel a Mk 1,38-at) – vagy ha így tett is, jótékonyságiegylet-vezetői megbízatással a zsebében ezek után bizonyosan nem imádkozott volna nagycsütörtökön úgy, hogy „Atyám, (…) a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem”.

És egyébként is, milyen irgalmas és gondviselő Isten lenne az, aki azzal a feladattal küldi ide egyszülött Fiát, hogy a sok-sok évmilliárdból nagyságrendileg ezer napig jótékonykodjon,

de azt se vigye túlzásba, olyannyira, hogy sokak szemében „falánk, borissza” embernek tűnjék, sőt, engedje lábát nárduszból készült drága olajjal kenegetni (az iskarióti Júdás bezzeg szétosztotta volna az árát a szegények között!!4!), majd hagyja, hogy élete teljében megöljék, ahelyett, hogy leszállna a keresztről és gyógyítana, adakozna, megkövezendőket mentene még minimum harminc-negyven évig?

Ebben mi lenne a ráció, ha a központi elem a földi jótékonykodás? Minek a kereszthalál? Elmúlik attól az anyagi nélkülözés?

Nem lehetett volna azt hatékonyabban és eredményesebben megoldani, ahogy a Mindenhatóhoz illenék?

Akárhonnan is nézzük, sehogy sem stimmel ez a jótékonysági szervezetes elképzelés.

Azon a bizonyos nagycsütörtökön valóban kulcsmozzanat volt a tanítványok lábának megmosása, amely a maga személyválogatás nélküli módjával határozottan rámutat minden hívő ember és különösen is minden keresztény vezető alázatos szolgálatának imperatívuszára;

csakhogy volt az este során egy másik, el nem hanyagolható esemény is: az Oltáriszentség alapítása.

Külső szemlélőknek valóban fura dolog lehet ez az egész, kezdve az olyan mondatokkal, hogy „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára”, de attól még tény, hogy ez maga az evangélium. Nagyon derék dolog, sőt kötelesség inni adni a fizikailag szomjazónak, de „aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik”, míg Jézus kimondja: „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé”.

Íme, ez a különbség egy szimpla társadalmi újraelosztásra szakosodott egylet és a krisztusi tanítást hirdető egyház között.

És itt jön be a másik népszerű félreértés: „persze, persze, a krisztusi tanítás több, mint a jótékonykodás, de én teljesen jól megoldom ezt a dolgot privátim az én Istenemmel, semmi szükség a gyarló papokra, a mise meg aztán pláne fölösleges, semmit nem ad nekem”.

Jézus Krisztus nagycsütörtökön az általa fontosnak tartott asztalközösség keretében önszántából, bűntelen létére megmossa János és Júdás lábát egyaránt, bemutatja az első szentmisét és direkte megalapítja a papi rendet, majd pedig a Getszemáni-kertben kéri tanítványait, hogy virrasszanak vele együtt egy órát – 

erre jön a XXI. századi főokos keresztény, és kifejti, hogy ezekre konkrétan semmi szükség.

Az oltár asztalához nem járul, mert ott tökéletlen apostolok tökéletlen utódja prédikál és teszi meg egyébként szó szerint ugyanazt, amit Jézus Krisztus nagycsütörtökön elrendelt. Az imaórákat szükségtelennek tartja, mert neki simán működik ez az egész a nagycsütörtökön gyakorlatilag testamentumként ránk hagyott Oltáriszentség nélkül. Ő az okostelefonjának jelenlétében, a felső szomszéd csuda helyes, de sajnos ADHD-s ikreinek háttérzaja mellett pontosan ugyanúgy képes fókuszálni Isten szavára, mint a templom csöndjében. (A zebrán áthaladva, mentőautó szirénázása közben Azahriah-t hallgatni, az is szinte ugyanolyan, mint a Puskás Arénában.) De nem kell aggódni, ő simán imádkozik otthon a betegekért és a halottakért, nem kérdés –

ám hogy ezt a hívők közösségében tegye, személyesen, az esetleg teljesen ismeretlen beteggel vagy hozzátartozókkal egy helyen, őket és a közösséget ezáltal is erősítve, hát azt ne már.

Minek. „Semmit nem ad” – annak, aki erőt sem vesz magán, és annak, aki egyoldalúan kapni akar, annak valószínűleg tényleg nem.

Isten fia emberré lett, hogy személyesen jelen legyen közöttünk, nekünk adja önmagát és értünk kereszthalált haljon; a jóléti kereszténynek ellenben jár este az otthoni lazulás-kockulás. Menjen keresztutat járni a köszvényes Joli néni, ő ráér. Minden egyes vasárnap hajnali kilencre odaérni a harangozás végéig és ott is maradni a záróénekig, az meg aztán pláne embertelen elvárás.

Lenne, ha nem hangzott volna el szintén nagycsütörtökön: „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek”.

Nem, senki sem állítja, hogy a szorgosan templomba járó hívek bezzeg mind egy szálig hiteles keresztények lennének. De hogy a nagycsütörtöki „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” felszólítás egyik szava sem támasztja alá a kényelmes-passzív, respektíve felhúzott orrú távolmaradást, az egészen bizonyos.

 

Összesen 61 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
zsocc44
2024. március 29. 05:20
Francesca, a Bibliaban Jézus maga intézkedik, meg nagy csütörtök előtt, a jótékonykodás és az imádság módjáról, ez tisztán olvasható Máté 6-tól. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe!
polárüveg
2024. március 29. 01:36
Nagycsütörtök: szinte veleje Jézus tanításának. Lábmosással a szolgálat és alázat csodálatos hatalmának misztériumát villantja fel. Judás esetében az anyagias gondolat csírája és gondolkozás hogyan nő megvalósított árulássá az istenit képviselő Jézus ellen, hogyan nyit ezzel kaput a gonoszságnak. A kenyér testté, bor vérré átlényegítésével egy közösség szövetségének (magyarban test-vér-iség: testvériség) létrehozása, és áldozatvállalás másokért: Világ Megváltójának megnyilatkozása. Szeretet parancsával annak mindeneken átható, mindeneket megtartó, mindeneket összefogó erejéről. Péter fogadkozásaival emberi gyengeségre való mutatás. Istenfiségről nyilatkozást: ha megismertettek volna engem, akkor megismertétek volna atyámat is. Ezért állítja: én vagyok az út, igazság és élet. Mert "én az Atyában vagyok, és az Atya bennem". Jézus szeretetében létezés kéréseket beteljesítő hatalmáról. A benne való hit nyújtotta békességről. És sok más, melyet János apostol őrzött meg.
Bell & Sebastian
2024. március 28. 23:02 Szerkesztve
Az eltörlés kultúrája... az nem úgy működik, mint ahogyan bugris néger Móriczkák azt elképzelik. Nem tudják megszüntetni a forrását vagy okát, amivel már a franciák és válogatott cigánylegények is megpróbálkoztak. Aki lecseréli Jézust a legújabb, hamis megváltóra, foglalkozása miniszterelnök, a hitét pártideológiára, a papját megvesztegethető főszolgabíróra, azt páros lábbal rúgják ki az Örökkévalóságból már itt a Földön. Nem csak őt, hanem minden pereputtyát, népét és faját. Mert az isteni evolúció így működik. Aki nem hiszi, járjon utána. Lehetőleg még életében, mert utána már garantáltan nem fog.
Bell & Sebastian
2024. március 28. 22:34
Az Eucharisztia (ami csak legszűkebb értelmében az Oltáriszentség) és a papi rend megalapítása az utolsó vacsorán a legkomolyabb érvek a szentmisék látogatása mellett. Szociológiai magyarázata pedig az, hogy közösségi lények is vagyunk, bár terjed az antiszociális kórság rendesen. Vagyis a közösség gondját-baját alapesetben a közösség oldja meg. Nem az állami célpályázat elnyerése, aka.: pántlikás pénz. Namármost. Az új idők szele szerint mindez már nem így van, bármit is harsog a közpropaganda. A katolikus közösség nem teszi ki a település lakosságát, önsorsirányítás ment a levesbe, a családok el- és szerteszét, a homo primitivusznak nem kell sem isten, sem társ, sem az ezzel járó felelősség, nem érdekli a teremtés (gyerek), csak a szex, ami ebben a formában többnyire bűn, csak belátni képtelenség. Nem kötelező katolikusnak lenni és templomba járni. Van az úgy, hogy méltatlan élethez méltatlan pusztulást választ valaki. A katolikusnak kötelessége figyelmeztetni az ilyet. (letudva)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!