Egyedülálló képregényes vállalkozás keretében rajzolók és írók kalauzolják végig az olvasót a történelmünk fordulópontjain, a honfoglalástól Kossuth Lajosig.
„13 magyar hős, 3 évi munka, 26 alkotó, 1000 rajz 240 oldalon: történelmünk a legismertebb történelmiregény-írók és hazai sztár-rajzolók szemén keresztül” – olvashatjuk a Hősök tere című könyvről az internetes ismertetőben.
Mint kiderül, a történetek a honfoglalóktól az Árpád-házi és Anjou királyainkon át egészen Kossuthig mesélnek a magyarság sorsfordító pillanatairól történészi segítséggel, a műfajokon átívelő befogadást pedig a Magyar Nemzeti Múzeum műtárgyainak képei és egy ingyenes mobiltelefonos applikáció – beépített 3D-s grafikákkal – is segíti.
Röviden összefoglalva:
hiánypótló, érdekes, fontos és modern mű született.
A magyar történelem és a képregény találkozása nem teljesen új műfaj, korábban is voltak kísérletek a történelem művészetbe emelésére a képregény szintjén, a Hősök tere című alkotás azonban képes volt újat hozni a korábbiakhoz képest. Németh Levente grafikus művészt, a Képes Krónikák Kiadó művészeti vezetőjét, a kötet egyik szerkesztőjét, „faggattuk” a képregény titkairól.
A művésznevén Leviként ismert szerkesztő emlékeztetett, hogy
a történelmi képregényeknek komoly hagyománya van hazánkban:
az ötvenes évek közepétől nem nagyon jelenhetett meg képregényként más, mint irodalmi, vagy filmes adaptáció, ezek jelentős része, pedig a magyar történelmi regényekből, Jókai, Gárdonyi, Mikszáth írásaiból készült. Ez az időszak tekinthető a magyar képregény „aranykorszakának”.
A képek fantasztikus ereje
A képregény másodrendű, adaptációs „irodalommá” vált, nem tudott kiteljesedni, de legalább volt egy előkép, amire támaszkodhattak, amire a közönség nosztalgiával és némi hiányérzettel kapcsolódhatott – tudjuk meg. Olyan
magyar képregényalbum azonban még soha nem jelent meg, amely „fel-felvillantva a magyar történelem korszakait, megpróbálná a képek fantasztikus erejével bemutatni az elmúlt ezer évünket.”
Levi hozzáteszi: mivel nem csak történelmi antológiáról, hanem képregény antológiáról is beszélünk ezért megpróbálták belecsempészni a már említett „aranykorszak” legnagyobb rajzolóit, Fazekast, Korcsmárost, Zórádot, és persze a legjobb mai rajzolók munkáit is. „Ami különleges még, hogy néhány történet megírásához a legismertebb, mai történelmi regényírókat, Bán Mórt, Bíró Szabolcsot, Benkő Lászlót, Trux Bélát kértük fel. Így keverednek, a régi klasszikusok, Arany, Gárdonyi, Kölcsey művei alapján készített képregények, a mai alkotók anyagaival. Szerintem nagyon izgalmas elegy lett” – mondja.
A képregényolvasás összetettebb folyamat, mint a próza befogadása
Hogy mit ad a képregény, amire más művészeti ág, vagy a tankönyvszagú ismeretterjesztés nem képes? „Amint említettem, nincs mély beágyazódása a képregénynek a hazai kultúrában. Az olvasóközönség mindig idegenkedve vette kézbe az adaptációs műfajnak tekintett képregényt, és az irodalomhoz próbálta viszonyítani, hiszen
a magyar kultúra irodalomközpontú. Elsikkad a vizuális tartalom, a látvány ereje.
Ez az, ami talán túlmutat a kérdésedben felvetett ismeretterjesztésen. A képregényolvasás sokkal összetettebb folyamat, mint a próza befogadása” – fejtegeti a szerkesztő.
A Hősök tere rövid, 12-18 oldalas képregényeket tartalmaz egy-egy történelmi alakunkról, hozzá kapcsolódó történetről, eseményről. „Igyekeztünk olyan eseményeket keresni, ami vizuálisan is izgalmas lehet. Így, ha valaki fellapozza a könyvet, ami nem kicsi, hisz egy 240 oldalas albumról beszélünk, és beleolvas, vagy csak a képeket kezdi nézegetni, könnyen belekerül az adott történetbe, ott ragad és ha felkeltettük az érdeklődését, már nyert ügyünk van. Akkor talán elolvassa a történet előtt található három oldalas összefoglalót, amit Katona Csaba történész készített az adott hősről, korszakról vagy történetről. Mondhatnánk, hogy az ifjúság számára, akik manapság telefonon falják a számukra ömlesztett vizuális tartalmat, nem ez a legkézenfekvőbb, de eddig
bárkivel beszéltem, kortól, nemtől függetlenül, mindenki azt mondta, hogy miután belelapozott, nehéz volt letenni”
– magyarázza Levi.
A fiatalok az egyik legfontosabb célcsoport
Hangsúlyozza: „Amikor első történelmi képregénysorozatunkat, a Királyok és Kereszteket készítettük, a visszajelzések alapján arra kellett rájönnünk, hogy a fiatalok körében nagy igény lenne egy, a teljes magyar történelmet bemutató albumra. A végső lökést egy hasonló lengyel kiadvány adta, amely szintén képregények sorozatával mutatott be néhány számukra fontos eseményt. Ott csak képregények voltak, minimális kiegészítő szöveggel. Elkezdtük nézegetni a különböző képregény antológiákat, elsősorban az európai-frankofón területen, és találtunk sok használható ötletet, kiadványt. Végül kialakítottuk mit is szeretnénk mi.”
Ezt követően megkeresték a számukra fontos írókat, a számukra fontos rajzolókat, és Mészáros Jánossal, a Kiadó vezetőjével összekalapálták az ehhez szükséges pénzügyi hátteret: az NKA, az MMA, a Civil Cégcsoport vagy a Magyar Nemzeti Múzeum hathatós támogatása nélkül a képregény nem jöhetett volna létre. „Mindenféle szerkesztői elv mentén
kiválasztottunk tizenhárom történetet, korszakot,
amelyek mentén végig tudunk vágtatni a magyar történelem vérzivataros évszázadain”.
„Rajzolókat fenyegetni, hogy bezárjuk őket egy toronyszobába étlen-szomjan”
A történelmi személyek kiválasztásáról Levi így nyilatkozik:
„Sajnos kompromisszumokat kellett kötnünk. Tudtuk, hogy mennyi költségkeretünk van a könyvre,
így azt is tudtuk, hogy mennyi rajzolót, írót tudunk finanszírozni. Ez a történet prózai része. Tudtuk, hogy a régi nagyokat is szeretnénk beletenni, de mivel tőlük már nem kérhettünk új alkotásokat így a nulladik kilométerkő az lett, hogy a Rege a csodaszarvasról, Könyves Kálmán és az Egri csillagok biztos része lesz valahogy a kiadványnak. Azt is tudtuk, hogy az általunk felkért írók mely korszakot írják örömmel. Tudtuk ki írja majd II. Andrást, Hunyadit, vagy éppen Károly Róbertet.”
Persze, voltak nehézségek. „A Hősök tere a legnagyobb kihívás volt amit kis kiadóként felvállalhattunk. 240 oldalon bemutatni a magyar történelmet meredek vállalás. Ha ehhez még hozzáteszem, hogy 23 alkotó munkáját: írókét, rajzolókét, kell összehangolni, egységessé szerkeszteni, ehhez pénzt előteremteni, rögtön látszik, hogy mindez borzasztó nagy munka. Beilleszteni a klasszikusok anyagait,
olyan regényírókat instruálni, akik 400-800 oldalas könyvekben mesélik el a történeteiket,
hogy most elférjen 10-13 oldalon, rajzolókat fenyegetni, hogy bezárjuk őket egy toronyszobába étlen-szomjan, amíg el nem készülnek… Hát nem egyszerű.”
Levi ugyanakkor elégedett, hiszen az eddigi visszajelzések, recenziók, kritikák alapján fontos mű jött létre. „Azt hiszem, ennél többet nem lehet a magunk szerény eszközeivel elérni” – így összegez.
Kis kedvcsináló:
Nyitókép: Hősök tere
Kevés nosztalgikusabb emléket eleveníthetünk fel a nyolcvanas évekből, mint a Moncsicsi, a Gazdálkodj okosan, vagy a G.I. Joe, amely nyílt nyugati offenzíva volt az összeomló keleti blokkal szemben.
Némi ízelítőt kaptunk már abból, hogy New York egy alternatívája sokkal mocskosabb és halálosabb is lehet. Most pedig láthatjuk, milyen az, ha a noir Pókember útját halál szegélyezi.
Vajon a legnagyobb ellenségek együtt tudnak dolgozni, ha a szeretteik életéről és egy minden korábbinál nagyobb krízisről van szó? Az újító Halálos duó erről szól.
Amikor már azt hittük, hogy elolvastuk 2024 legjobb képregényeit, akkor akadt a kezünkbe a Vörös hős, ami könnyedén maga mögé utasítja a legtöbb tavalyi kötetet.
2024 a legtöbb szórakoztató ágazatban és műfajban nem volt egy gyenge év, így könnyedén lehet kedvenceket választani. A Troubadour év végére kiadott 1984 képregénye azonban megkavarja a rangsort.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a jeges leheletű, repülni képes Superman, vagy éppen a világot a sarkából kifordító Skarlát Boszorkány a legnagyobb csodatevő. De valóban így van?
Valójában semmilyen formában nem kapott meghívást.
Ihor Haratin nagy lépést tett afelé, hogy ne keljen harcolnia az ukrán-orosz konfliktusban.
