A férjem megpróbált hídember lenni

„–Mit gondol arról, hogy Csehy és Bartók sem kér a díjból – és mi a véleménye a felhozott érvekről?

– Sajnálom, de egy díjat szabad nem elfogadni. Ez botrány? Erről szól a díj? Nem. Számomra arról szól, hogy valakiknek, számos, általam is nagyra tartott kitűnő alkotónak, Garaczi Lászlónak, Kemény Istvánnak, Márton Lászlónak, stb. hosszútávon, kiszámíthatóan lehetősége van a hivatásával foglalkozni. Örülök és gratulálok nekik. Nekem nagyon fontos, hogy ez az ösztöndíj a férjem nevét viseli, mert számomra azt képviseli, hogy a minőséget, a szellemi alkotómunkát meg kell becsülni. Az képviseli, hogy az írók eddig nem látott számban a saját munkájukhoz méltó módon élhetnek.

A nyilvánosságban tett negatív gesztusokat azért nem értékelem, mert furcsa lenne a sajtón keresztül üzengetni a saját ismerőseimnek. János neve azt ígéri, hogy lehet pártatlanul, oldaliság nélkül olvasni. Ez szerepelt a kiírásban is, tudom, nem mindenkinek sikerül. Értem a gyanakvást is. János nyitott volt. Egész életében küzdött az ellen, hogy bárhová besorolják, szerintem sikerrel. Vagyis kapott jobbról-balról egyaránt. De tagja volt a szintén állami József Attila-díj zsűrijének, hogy »pár jó nevet bevigyen«, ahogy a naplójában írja. Jó ismerőse volt Prőhle Gergely, a PIM korábbi főigazgatója, aki járt János felolvasóestjeire, és együtt dolgozott Demeter Szilárddal ennek az ösztöndíjnak a koncepcióján. Bízott benne, és az ügyet nézte.

–Politikai szempont közrejátszott, játszhatott az ösztöndíjak kiosztásakor? Péterfy Gergely író szerint a 45 kiválasztottat elnézve, »a díj 50 százaléknál nagyobb arányban politikai kifizetőhely.« 

– Péterfy egyébként követi a szerzőket a szavazófülkébe? Számon is tartja a pártállásukat, ha ő zsűriz? Biztosan állíthatom, hogy az ösztöndíj célja a minőség, és nem politikai hűség elismerése. A titkos szavazás elején Demeter Szilárddal azt kértük a tagságtól, hogy mindenki olyan nevet jelöljön, akit nagyon erősnek tart, tehát minőségi szerzőket igyekezzünk díjazni. Hogy a kérést a szavazás során ki mennyire szívlelte meg, az már mindenkinek a saját felelőssége, illetve a szervezetének számol el vele, amelyik őt delegálta – nekem ugyanúgy egy szavazatom volt, mint a 19 fős kuratórium többi tagjának. Az eredményt nézve el tudtam volna képzelni még több olyan nevet, akiket a férjem is elismert. Olyan is van köztük, akivel ő egy ideig nem fogott kezet. Aztán meg mégis. A cél itt a minél demokratikusabb és konszenzusosabb elbírálás volt, és ennek a szavazás menete megfelelt. A díjazottaktól pedig senki nem vár el semmilyen elköteleződést – csak azt, hogy alkossanak.”