Öt könyv Samuel R. Delanytól, amit szívesen olvasnánk magyarul

Ma hetvenöt éves Samuel R. Delany, a hatvanas és hetvenes évek egyik ünnepelt sci-fi írója, akinek Magyarországon szinte csak a nevét ismerjük. Pedig az afro-amerikai Delany rendkívül érdekes figura: sokan az angol nyelv egyik legügyesebb használójának tartják, kétszer nyert Hugo- és Nebula-díjat; fantasztikus műveiben a nyelv, az emlékezet és a mitológia kérdései mellett komoly szerepet kapott a szexualitás is.

Delany húsz évesen már publikált, a sci-fi után pedig kipróbálta magát az epikus fantasyben is a Return to Nevèrÿon-sorozattal. Az elmúlt évtizedekben azonban főleg nem fantasztikus regényekkel volt elfoglalva: tényirodalmi alkotásai mellett – amelyek közül nem egy foglalkozott a New York-i meleg közösségekkel, lévén Delany is meleg – első sorban olyan műveket írt, amelyekkel kapcsolatban leginkább a „pornográfia” címkét emlegették. Ezt a jelzőt Delany is szívesen magára vette. Legutóbbi könyve, a Through the Valley of the Nest of Spiders még a szerző csodálói körében is felzúdulást okozott egészen explicit szexjeleneteivel; bár az is igaz, hogy nem ez volt az első ilyen kötete.

Magyarul a szerző egyetlen műve jelent meg, 1994-ben, a Móra gondozásában: A menekülés a holt városból című 1968-as mű. Ez érdekes egyébként, hiszen a Nebula- és Hugo-díjas, illetve az Új Hullámhoz tartozó fontosabb szerzők, könyvek jelentős része azért idővel megtalálta az útját a magyar piacra, még ha Kuczka Péter annyira nem is szerette a hatvanas évek végén induló, SF-en belüli mozgalmat. Talán arról van szó, hogy Delany szövegei nem egyszerűek, fene tudja. Az egy regényen kívül Delany díjnyertes novellája, az Aye és Gomorrah jelent meg a Galaktika 109-dik számában; illetve a szintén díjnyertes Az idő mint féldrágakövek spirálja a Galaktika 237-es számától kezdve.

Mi most összeszedtünk öt könyvet, amit szívesen olvasnánk magyarul a sci-fi itthon ismeretlen mesterétől.

*

Babel-17

Delany 1966-os regényével első fekete szerzőként nyerte el az előző évben alapított Nebula-díjat, és a Hugóra is jelölték. A kötetben az emberiség egy idegen faj inváziójával küzd, akik szabotázsakciókat hajtanak végre, de az egyetlen nyomot, amin az emberiség elindulhat, furcsa üzeneteik rejtik. Egy költő-nyelvész-kapitány szánja el magát arra, hogy megfejtse az idegenek nyelvét, amit fegyverként is használnak. A tavaly nagyot ment, Ted Chiang-novellából adaptált Érkezéshez hasonlóan itt is egy olyan nyelvről van szó, ami megtanulása esetén átformálja az ember gondolkodását. Kánai András egyébként írt a kötetről ismertetőt az SFmagon, és hamarosan majd mi is fogunk.

The Einstein Intersection

Rögtön a következő évben, 1967-ben jelent meg a szerző másik Nebula-díjat és Hugo-jelölést érő regénye. Ebben egy idegen faj költözik be a Földre, amelyet a kihalt emberiség különböző tárgyai népesítenek be, amelyet a faj megpróbál értelmezni. A felszín alatt pedig arról szól, hogy milyen mítoszokat gyárt egy más faj a Föld korábbi domináns kultúrájának megmaradt romjaiból.

Nova

A cyberpunk egyik előfutáraként is emlegetik a szerző 1968-as regényét, amelyben a galaktikus egyensúly kulcskérdése az Illyrion nevű, energiaforrásként használt anyag tulajdonlása. A kötetben egy hajó csapata igyekszik tisztán hozzájutni az anyaghoz úgy, hogy keresztülrepülnek egy szupernóván. A kötetben fontos szerepet kap a tarot-kártya, illetve a különböző mitológiai áthallások a Grál-legendától az argonautákig.

Dhalgren

Az öt éves kihagyás után született Dhalgrent Nebulára és Locusra jelölték, és egyszerre aratott sikert a fantasztikumon belül és kívül: a hosszú regény Delany egyik legnagyobb piaci sikere is volt egyben. A történet középpontjában egy posztapokaliptikus város, Bellona áll, ahonnan a lakosság elmenekült és őrültek, gyilkosok járják az utcákat. Ide érkezik Kid, az amnéziás kölyök, aki nem emlékszik pontosan a múltjára. A könyv egyébként egy mondat közepén kezdődik, és úgy is ér véget.

The Jewel-Hinged Jaw: Notes on the Language of Science Fiction

A Delany által írt nem-fikciós művek közül témája iatt számunkra talán legérdekesebb az 1977-ben megjelent esszégyűjtemény, amiben a science-fiction nyelvéről értekezik, még pontosabban arról, hogy a science-fiction nem csupán a zöld emberkékről és a sugárpisztolyokról szól, hanem sokkal többről: egy különleges nyelvezetet használva mesél a világról.

*

Kövess minket Facebookon és Molyon, olvasd el e-könyvünket a hazai fantasztikum helyzetéről, és gyere el a Könyvfesztiválra, ahol főszerkesztőnk moderálja majd a kortárs sci-firől és fantasyről szóló beszélgetést!