Az információs kor jövősokkjai

Június 27-én, életének 88. évében elhunyt Alvin Toffler, világhírű futurológus, széles körben használt fogalmak, például a „jövősokk” vagy a „harmadik hullám” kitalálója. A kifejezések két bestsellerré vált főművének címei is.

A jövőkutatás ingoványos terep, könnyű konkrétumokkal melléfogni vagy semmitmondó általánosságokat kinyilatkoztatni. Toffler mindkét csapdát elkerülte, előre- és éleslátását mi sem bizonyítja jobban, minthogy valamennyien az általa felvázolt harmadik hullám világában, folyamatos jövősokkok hatása alatt élünk.

Szupersztár

Sohasem játszotta el a prófétát.

„Amikor azt mondom, hogy valami meg fog történni, feltételezem, hogy az olvasó ebbe beleérti a megfelelő bizonytalansági tényezőt” – fejtette ki A harmadik hullám (1980) előszavában.

Tendenciákat, irányokat és egy mindent átalakító globális váltást prognosztizált élvezetes, felettébb szórakoztató, tudományos szőrszálhasogatásoktól és posztmodern okoskodásoktól egyaránt mentes stílusban. Nem véletlenül, hiszen hétéves kora óta, a nagy gazdasági válságban cseperedve készült az írásra. Munkáit általában feleségével, Adelaide Elizabeth Farrell-lel, ismertebb nevén Heidi Tofflerrel közösen jegyezte. A szupersztár-tudósok közé tartozott, mint Richard Dawkins vagy Stephen Hawking. Többek között az egykori republikánus fenegyerekre, Newt Gingrichre, Zsao Zijang kínai kommunista vezetőre, a szingapúri Lee Kuan Yew-ra, a dél-koreai Kim Day Jungra és az AOL-alapító Steve Case-re volt kimagasló hatással. Kínában egy ideig cenzúrázták a könyveit, későbbi kormányok viszont az országot leginkább befolyásoló nyugatiak között, Franklin Delano Roosevelt, Bill Gates és mások társaságában emlegették.

„Kínai, koreai és vietnami forradalmárok korábbi generációi a Karl Marx által elképzelt párizsi kommünt akarták újrajátszani, mostani posztforradalmár utódaik viszont már az Alvin Toffler megálmodta Szilícium-völgyben gondolkoznak” – hivatkozik nekrológjában Alexander Woodside-ra a Denver Post.

Munkásságával a feltörekvő ázsiai piacok 1980-as és 1990-es évekbeli világtényezővé válásához is hozzájárult.

Jövősokk

Az 1970-ben megjelent Jövősokk legtömörebb definíciója szerint a „túl rövid idő alatti túl sok változás sokkolja a modern embert.”

1972-ben dokumentumfilm készült belőle, Orson Wellesszel a narrátor szerepében.

Toffler nagyjából ugyanarról elmélkedett, mint a későbbiekben: a társadalom döbbenetes szerkezeti változáson megy keresztül, ipariból szuperipariba viszi a forradalmi lendület. A technológiai és szociális átalakulás tempója sokkolja, dezorientálja és stresszessé teszi az embereket. A társadalmi problémák nagy része ennek a sokknak, az „információs túlterhelésnek” a tünetei.

A „szuperipari” – posztindusztriális – társadalmat az abszolút begyorsulás határozza meg. A javak tekintélyes halmaza eldobhatóvá válik, mert a tisztítási és javítási költségek meghaladják az előállításét. Tervezésük gyorsan elavul, nem véletlen, hogy számítógépek második generációja az első felhasználásának várható végénél hamarabb megjelenik. Bármi bérelhető, a tulajdon kevésbé fontos. Teljes iparágak halnak ki, teljesen újak születnek, amivel a szakképzetlen munkaerő nem tud mit kezdeni. Elavuló foglalkozásunkat és munkahelyünket gyakran váltogatjuk, életünkben több munkakarriert futunk be, egyre sűrűbben keresünk időszaki munkát. Egy mérnök ismeretei például tíz év alatt amortizálódnak le. Az átmeneti munkákkal nomádokká válunk, lakcímünket, telefonszámunkat, iskolánkat, barátainkat stb. minden korábbinál gyakrabban cseréljük le. Kapcsolataink egyre felületesebbek, kiegyensúlyozatlanabbak. A 16 évesen megszerzett – és a független mozgás lehetőségét jelképező – jogosítvány a tinédzser bebocsáttatása a felnőttvilágba.

A könyvben olyan jelenségeket – pontosabban e jelenségekhez hasonlókat – vázolt fel, mint a kábeltelevíziózás, a videofelvétel, a virtuális valóság és a kisebb amerikai családok.

Harmadik hullám

Toffler a tíz évvel későbbi Harmadik hullámban továbbárnyalta gondolatait, közben pedig előrevetítette az internet térhódítását, e-mailt, klónozást, interaktív médiát stb.

A múltból kiindulva, plasztikus képekben felvillantva a régi civilizációt, logikusan jelenítette meg a jövő társadalmát, annak bonyolult – információalapú – kapcsolatrendszerét, az „új szintézist”, a „21. század demokráciáját,” a tudományos-technikai forradalom szülte posztindusztriális társadalmat.

„Ez az új civilizáció olyan mélységesen forradalmi, hogy valamennyi régi beidegződésünket megkérdőjelezi” – írta.

A könyv központi metaforája a „változás egymással ütköző hullámainak képe.” Az emberiség történetében eddig két, a korábbi valóságot alapjaiban megrázó, átalakító hullámról beszélhettünk: a gyűjtögető életformát felszámoló mezőgazdaság, illetve a mezőgazdaságot váltó ipar térnyeréséről. Az ipar által megszemélyesített, tömegtermeléssel, tömegfogyasztással, tömegoktatással és sok más „tömeg”-gel kezdődő szóösszetétellel jellemezhető „második hullámot” váltja az információ jelképezte, nyíltabb társadalmakat „ígérő” harmadik, mely ékesen bizonyítja, hogy „az emberiség története, nemhogy a végét járná, hanem inkább még csak most kezdődött el igazán.”

Teljesen új civilizáció formálódik: új családmodellel, megváltozott munkamódszerekkel, új életmóddal, másféle szerelemmel, új gazdasággal és politikai-társadalmi konfliktusokkal, a korábbitól eltérő gondolkodásmóddal. A harmadik hullám múlt időbe teszi az ipari társadalmak szabályrendszerét, mintáit: szabványosítást, specializációt, szinkronizációt, koncentrációt, maximalizálást és központosítást. Felszámolja a mezőgazdaság térvesztésével beállt termelés és fogyasztás közötti elidegenedést, ellentétet.

A hagyományosan értelmezett nemzetállamok szintén eljelentéktelenednek: Toffler – McLuhan-re emlékeztetve – „globális vállalatról”, „planetáris tudatról” és transznacionális szervezetekről elmélkedett.

Pénz nélküli gazdaság

A 2006-os Forradalmi bőségben e témákat boncolta tovább, illetve egy új „jövősokkot” is felvetett.

Az állami, magán és közösségi intézmények egy letűnt kor, a tömegtermelés információs világunkban egyáltalán nem adekvát emlékei. Az alapokhoz – időhöz, térhez és tudáshoz – való viszonyunk annyira megváltozott, hogy a jóléti rendszer is teljes átalakításra szorul. Felsejlik, és a pénzalapúval párhuzamosan működik a pénz nélküli gazdaság, amelyben meghatározó szerepet játszik A harmadik hullámban prognosztizált javait előállító és egyben fogyasztó prosumer (production by consumers) réteg.

Toffler ezúttal az űrgyarmatosítás lehetőségét is felvetette.