Összességében a Cafe Postnuclear annak ajánlható, aki a nyolcvanas években volt gyerek, vagy legalábbis kellemes nosztalgikus emlékeket ébreszt benne a kor, így a hangulat és az poénok elterelik a figyelmét a képregény gyengébb pontjairól.
„A képregény egy különös képződmény. A színhelye egy alternatív történelmi Magyarország, ahol Csernobil után a harmadik világháború következett. Ennek eredménye egy olyan világ, ahol megfér egymás mellett a nyolcvanas-kilencvenes évek és a posztapokalipszis, ahol a maradék túlélő a vízért és az üzemanyagért küzd, miközben felfegyverzett, ócska Ladákkal, Skodákkal száguldozik. A kettő kombinálása rengeteg lehetőséget rejt, amihez nyilvánvaló ihletforrást jelentettek a Mad Max filmek, illetve a Fallout retro világa. A szerző és a rajzoló kiélhette a számítógépes játékok, filmek, kultikus tárgyak iránti nosztalgiáját, szinte minden oldalon van valami apró rejtett poén vagy utalás. A képregény erőssége ez a hangulat, a nyolcvanas évek megidézése; beugranak a mondatok, a történetsablonok a korabeli akciófilmekből. Hogy ez pozitívum, tisztelgés, paródia, újraértelmezés… az már attól függ, minek akarjuk olvasni. Mindenesetre, akinek ez korszak kimaradt, azt könyv végén található kalauz kisegíti, ABC sorrendben sorolja fel a legfontosabb járműveket, márkákat, kulturális elemeket.
A történet emellett gyakorlatilag felejthető: egy férfi és a társaságába szegődő nő kocsival dönget a Balatonból maradt sivatagos pusztaságban, mert egy ellopott urnát akar visszaszerezni. Útközben szembe kerül rossz arcokkal, sor kerül egy autóversenyre, és az emberélet elég olcsó. Szerencsére a képregény „folytatása következik” befejezése azt sugallja, hogy a jövőben van remény, és a történet összeáll, értelmet nyer. A sztorihoz hasonlóan a szövegre sem a túlzott bonyolultság a jellemző, a mondatok valóban olyanok, mint a nyolcvanas évek akciófilmjeinek erőltetetten vagány párbeszédei. A szereplők illenek ehhez, Johnny pontosan olyan, mint egy korabeli B-film akcióhőse: napszemüveg, sok cigi, kemény ököl és még keményebb duma.”
Az elmúlt években bővül a piac: a szuperhős-dömpinget követően művészi vagy éppen szépirodalmat feldolgozó képregények és olyan sorozatok látnak napvilágot, amikre korábban esély sem volt.
Miért mennénk Amerikáig, ha újat és izgalmasat kívánunk felfedezni, mikor a csodás Európa és az ősi Itália megannyi titkot és meglepetést rejteget?
Így aztán a Géniuszt olvasva totál hülyének érzem magam.
A rajongók állítólag Reeves-t szeretnék látni az új Martin Scorsese-filmben, pedig a John Wickből és saját képregényéből kiindulva a színész inkább életet vesz el, mintsem ad.
Stephen King esetében legalábbis mindenképp, még ha nem is teljes mértékben. Ezúttal ráadásul nemcsak egy új Joe Hill-képregény jelent meg, de egyéb köteteivel is újrázhatunk.
Bár magyarul szólalnak meg, így bárki megérti mondandójukat, kizárólag nemi erőszakkal és agresszióval képesek maguknak figyelmet szerezni.
Minden nap délután kettőkor és ötkor nyitják meg a vásárlási lehetőséget.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
