Összességében a Cafe Postnuclear annak ajánlható, aki a nyolcvanas években volt gyerek, vagy legalábbis kellemes nosztalgikus emlékeket ébreszt benne a kor, így a hangulat és az poénok elterelik a figyelmét a képregény gyengébb pontjairól.
„A képregény egy különös képződmény. A színhelye egy alternatív történelmi Magyarország, ahol Csernobil után a harmadik világháború következett. Ennek eredménye egy olyan világ, ahol megfér egymás mellett a nyolcvanas-kilencvenes évek és a posztapokalipszis, ahol a maradék túlélő a vízért és az üzemanyagért küzd, miközben felfegyverzett, ócska Ladákkal, Skodákkal száguldozik. A kettő kombinálása rengeteg lehetőséget rejt, amihez nyilvánvaló ihletforrást jelentettek a Mad Max filmek, illetve a Fallout retro világa. A szerző és a rajzoló kiélhette a számítógépes játékok, filmek, kultikus tárgyak iránti nosztalgiáját, szinte minden oldalon van valami apró rejtett poén vagy utalás. A képregény erőssége ez a hangulat, a nyolcvanas évek megidézése; beugranak a mondatok, a történetsablonok a korabeli akciófilmekből. Hogy ez pozitívum, tisztelgés, paródia, újraértelmezés… az már attól függ, minek akarjuk olvasni. Mindenesetre, akinek ez korszak kimaradt, azt könyv végén található kalauz kisegíti, ABC sorrendben sorolja fel a legfontosabb járműveket, márkákat, kulturális elemeket.
A történet emellett gyakorlatilag felejthető: egy férfi és a társaságába szegődő nő kocsival dönget a Balatonból maradt sivatagos pusztaságban, mert egy ellopott urnát akar visszaszerezni. Útközben szembe kerül rossz arcokkal, sor kerül egy autóversenyre, és az emberélet elég olcsó. Szerencsére a képregény „folytatása következik” befejezése azt sugallja, hogy a jövőben van remény, és a történet összeáll, értelmet nyer. A sztorihoz hasonlóan a szövegre sem a túlzott bonyolultság a jellemző, a mondatok valóban olyanok, mint a nyolcvanas évek akciófilmjeinek erőltetetten vagány párbeszédei. A szereplők illenek ehhez, Johnny pontosan olyan, mint egy korabeli B-film akcióhőse: napszemüveg, sok cigi, kemény ököl és még keményebb duma.”
A nemrég Budapesten járt zenész életét és gondolatait, érzelemvilágát és múltját feldolgozó képregény már magyarul is olvasható. A komoly terjedelem mögött pedig Nick Cave mély érzelmei bújnak meg.
Toto meg a Marvelnél ugatja az egereket, miközben Óz bármit bekamuzik, hogy megtartsa hatalmát, és bár a macskákat is szeretjük, Alita hazai megjelenése a nagyobb durranás.
Sőt, nemcsak, hogy egy amerikai ikon partnere, de még a magyar történelem jeles pillanatait is hajlamos belecsempészni a munkáiba.
A kilencedik művészet fogalmába sok minden belefér, keretei sok mindent elbírnak, így a felnőttesebb témákat és olyan tragédiákat is, amiken egy egészséges felnőtt is elborzad.
A hetvenes évek közepe óta ismert Frank Castle saját szemével látta, ahogy a Central Parkban megölték a családját, ezután pedig megfogadta, hogy bosszút áll az összes bűnözőn.
Mikor és mennyit olvasunk, de legfőképpen mit? Mennyit és miben változtak az olvasási szokások a Covid és a háború kirobbanása óta? Több kiadót is megkérdezve ennek próbáltunk utánajárni.
Megszólalt az ügyben a magyar külügy is, alapos és gyors vizsgálatot követelnek Karim Khan ügyében.
Justin Trudeau bőkezűsége légvédelmi rendszerek képében jelenik meg.
