Összességében a Cafe Postnuclear annak ajánlható, aki a nyolcvanas években volt gyerek, vagy legalábbis kellemes nosztalgikus emlékeket ébreszt benne a kor, így a hangulat és az poénok elterelik a figyelmét a képregény gyengébb pontjairól.
„A képregény egy különös képződmény. A színhelye egy alternatív történelmi Magyarország, ahol Csernobil után a harmadik világháború következett. Ennek eredménye egy olyan világ, ahol megfér egymás mellett a nyolcvanas-kilencvenes évek és a posztapokalipszis, ahol a maradék túlélő a vízért és az üzemanyagért küzd, miközben felfegyverzett, ócska Ladákkal, Skodákkal száguldozik. A kettő kombinálása rengeteg lehetőséget rejt, amihez nyilvánvaló ihletforrást jelentettek a Mad Max filmek, illetve a Fallout retro világa. A szerző és a rajzoló kiélhette a számítógépes játékok, filmek, kultikus tárgyak iránti nosztalgiáját, szinte minden oldalon van valami apró rejtett poén vagy utalás. A képregény erőssége ez a hangulat, a nyolcvanas évek megidézése; beugranak a mondatok, a történetsablonok a korabeli akciófilmekből. Hogy ez pozitívum, tisztelgés, paródia, újraértelmezés… az már attól függ, minek akarjuk olvasni. Mindenesetre, akinek ez korszak kimaradt, azt könyv végén található kalauz kisegíti, ABC sorrendben sorolja fel a legfontosabb járműveket, márkákat, kulturális elemeket.
A történet emellett gyakorlatilag felejthető: egy férfi és a társaságába szegődő nő kocsival dönget a Balatonból maradt sivatagos pusztaságban, mert egy ellopott urnát akar visszaszerezni. Útközben szembe kerül rossz arcokkal, sor kerül egy autóversenyre, és az emberélet elég olcsó. Szerencsére a képregény „folytatása következik” befejezése azt sugallja, hogy a jövőben van remény, és a történet összeáll, értelmet nyer. A sztorihoz hasonlóan a szövegre sem a túlzott bonyolultság a jellemző, a mondatok valóban olyanok, mint a nyolcvanas évek akciófilmjeinek erőltetetten vagány párbeszédei. A szereplők illenek ehhez, Johnny pontosan olyan, mint egy korabeli B-film akcióhőse: napszemüveg, sok cigi, kemény ököl és még keményebb duma.”
A rajongók állítólag Reeves-t szeretnék látni az új Martin Scorsese-filmben, pedig a John Wickből és saját képregényéből kiindulva a színész inkább életet vesz el, mintsem ad.
Stephen King esetében legalábbis mindenképp, még ha nem is teljes mértékben. Ezúttal ráadásul nemcsak egy új Joe Hill-képregény jelent meg, de egyéb köteteivel is újrázhatunk.
Bár magyarul szólalnak meg, így bárki megérti mondandójukat, kizárólag nemi erőszakkal és agresszióval képesek maguknak figyelmet szerezni.
A nemrég Budapesten járt zenész életét és gondolatait, érzelemvilágát és múltját feldolgozó képregény már magyarul is olvasható. A komoly terjedelem mögött pedig Nick Cave mély érzelmei bújnak meg.
Toto meg a Marvelnél ugatja az egereket, miközben Óz bármit bekamuzik, hogy megtartsa hatalmát, és bár a macskákat is szeretjük, Alita hazai megjelenése a nagyobb durranás.
Sőt, nemcsak, hogy egy amerikai ikon partnere, de még a magyar történelem jeles pillanatait is hajlamos belecsempészni a munkáiba.
A hóval borított Karmelitában fogadta Marcel Ciolacut Orbán Viktor.
A Nemzetek Ligája A divíziójában való szereplésről döntő osztályozó odavágója lesz a nemzeti együttes ezredik hivatalos mérkőzése.
