Balázsrul

„Vannak dolgok azonban, amelyeket nem értek. Mindjárt a legelső: a szolnoki színház jelenlegi igazgatója, a Víg hajdani művésze honnan veszi magának a bátorságot, hogy ítélkezzen arról, ki méltó és méltatlan a legnagyobb pesti színház tagságára? Amikor Latinovits dohogott, és egy klasszikus könyvben meg is írta (Ködszurkáló, 1973), mi a baja a színházával, a színészettel, a hivatással, mik az eszményei, amelyekből beteljesülni keveset lát maga körül, az nem csak óriási feltűnést keltett, hanem Latinovits színészi teljesítményei okán mindenki komolyan is vette. Arról nem is beszélve, hogy a Ködszurkáló irodalomnak is nagyszerű volt.

Na de Balázs? A »nagy Vígben«, a Várkonyiéban, ahol egyszerre volt jelen Latinovits, Darvas, Tomanek, Páger, Somogyvári, Bárdy, Básti, Tordy, Bitskey, Bilicsi etc., a mai szolnoki igazgató ügyes és tehetséges, sőt népszerű karakterszínész volt, nem több. Akármit is gondol magáról ennyi év távlatából.

Gondolni viszont gondol. Például azt, hogy viselkedési normákat ír elő az általa majd vezetni remélt teátrum művészeinek. Namármost, ha viselkedési norma az, hogy valaki hosszú éveken át biodíszletként ácsorog Orbán Viktor kampányrendezvényein, mint ő tette, akkor jaj mindenkinek. (Leszámítva azokat, akik utálják Eszenyi Enikőt, mert ilyenek is vannak.)”